Az NDK kevés utolsó túlélőinek egyike a hazánkban is jól ismert Multicar. Bár valószínűleg kevés új példány szaladgál nálunk – ki is térünk majd rá, hogy miért – a régebbi típusok közül (főleg az M25-ből) jó néhány használatban van még és koruk ellenére is hűségesen szolgálnak. Az első típus, az M21 gyártása 1958-ban kezdődött, ez még nem rendelkezett fülkével, nemes egyszerűséggel az elejébe kellett állni és botkormánnyal egyengetni az úton. Hiába a puritán megoldás, hamar népszerűvé vált a kis „ezermester”, mert egyrészt nem volt más, másrészt viszont hasznosnak bizonyult a dolgos hétköznapokban, de nem volt utolsó szempont a takarékos V2-es dízelmotor sem.

Az újabb modell hat évvel később érkezett, az M22-t már fedett fülkével is ellátták, a kicsit féloldalas mini-teherautó ugyan csak egy személynek biztosított helyet, de annál több mindenre lehetett használni a hátsó traktusát. Ha kellett, egyszerűen bármit fel lehetett rá pakolni, fát, földet, szénát, takarmányt, a billenőnek köszönhetően pedig mindent pillanatok alatt le lehetett tessékelni a platójáról. De – bármilyen meglepő – tűzoltóautóként, vagyis inkább létrás kocsiként is megállta a helyét. Magyarországra is került belőlük, a legendás szódás kocsi mellett a gázpalackokat is előszeretettel szállították ezzel a típussal.

1974-ben jött az M24, amelyből létezett egy- illetve már kétszemélyes változat is, és már egészen más fizimiskával rendelkezett, mint elődje. Négy év múlva a lipcsei vásáron debütált a következő széria, az M25, amely már biztosan sokaknak ismerős. Nagyobb lett a fülke és a szélvédő is, s bár nem volt sebességkirály, valamint a hangja is messziről felismerhető volt, mégis nálunk talán ez a legismertebb fajtája. A városüzemeltetőknél még ma is találkozni velük, ami nem is csoda, ugyanis strapabíró kis gépekről van szó. Gondolom senkinek nem kell bemutatni a Multicar-hókotrót, sem az úttisztítót, melyek általában narancssárga színben pompáztak, de a hirtelen zöld billenőssel is gyakran lehetett találkozni.

Aztán jött a rendszerváltás, és úgy tűnt, hogy a Multicart is magával viszi a változás szele. Ám szerencsére megmenekült a gyár, ami pedig még fontosabb, hogy a kisebb-nagyobb átszervezéseknek, és jelentős fejlesztéseknek köszönhetően a nyugati világba csöppenve sem jelentéktelenedett el a Multicar, sőt egyre több variáns és megrendelő érkezett.

Egyvalami biztos, a Multicar kiérdemelte a „túlélést”, aki pedig itthon találkozik egy kis M25-össel, vessen rá egy elismerő pillantást!

Bense Róbert

The post A szállító – Multicar appeared first on Retrovasak.hu.