Az öreg Kelet Német motorkerékpárok szerelmese „Béla” aki mellesleg gitáros a Halor metal nevű rock zenekarban. A zenéjük őrült jó, miben különböznének a hétköznapi tennivalók, élmények terén… semmiben. Béla őrült és az is aki vele tartott igen, jómagam is. Keleti csodák gyűrűjében nőttem fel ezért is bólintottam azonnal a kissé szokatlan túra meghívásra.

Íme a tervezett útvonal

Részemről a túra Budapest-Szombathely, Szombathely-Budapest „460km” kitolódott, de így is bevállaltam. Négy fővel vette kezdetét az életre szóló kaland.

Négy napos túránk egy csütörtök reggeli napon vette kezdetét. Nyergeltünk, szerszámokat legszükségesebb alkatrészeket felerősítettük a koros vasakra. Mai kor motorosának furán hangzik a túra útvonal domborzati feltérképezése,miszerint szempont az emelkedők száma és hossza. Mosolyogva vettem tudomásul, de később a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ezekkel a motorokkal teljesen más arcot ölt a túramotorozás szépsége. Szokásos tankolás, szokatlan kétütemű olaj vásárlás, majd az előírt keverék beállítása. Pozsony felé vettük az irányt, majd Brno, Prága és Mittweida.

145 km egy fenékkel…20 perc regenerálódás

Óránként 80-100 km/h sebességgel számoltunk, de ennek ellenére az elgémberedett végtagok, sajgó derektájék az egész utazás során elkísérte a kis csapatot.

Cseheknél ingyenes az autópálya, cserébe rettenetesen rossz minőségű. Egy modern motorkerékpár nyergéből persze teljesen másképpen fest a dolog, de az öreg emzékkel megszenvedtük a hullámos szélső sávot. Faltuk a kilométereket és gigászi harcban győztük le a hatalmas emelkedőket. Lejtős útszakaszhoz érkezve széles vigyorral léptük át a 100 km/h sebességet, bízva abban, hogy a kitűzött célállomást még késő délután elérjük. Ötszáz kilómétert magunk után hagyva a motorok hibátlanul teljesítettek. Lassan tudatosodott bennem mire is vállalkoztam. A jelenlegi enduro sport motorkerékpárommal játszi könnyedséggel teljesíthető a napi 5-600 kilóméteres szakasz terheléstől útviszonyoktól függetlenül. A veterán motorkerékpároknál ez egészen másképpen működik.

Kora délután elértük Németországot, hurrá Meglepően jó időt futottunk, ami 60 km/h átlag sebességet mutat. Mittweida potom 80 kilométerre található… áhh ezt már fél kézzel is teljesítjük

Apró műszaki hiba húzta keresztül a számításainkat. Motoromból elfogyott a benzin,tartalékállás eldugult így megállásra kényszerültem.A többiek előre siettek így egyedül oldottam meg a csap tisztítást egy bicskával A következő benzinkútig sikerült eljutnunk,majd egy órás csúszással a szállásunkig. 675 klóméterrel zártuk a napot. Természetesen sörrel fogadtak a szállásadóink Késő estig söröztünk beszélgettünk és pénteki napot terveztük.

9 óra reggeli, majd MZ gyár, múzeum látogatás. Chemnitz városában leparkoltunk, sétálóutcában piacon időztünk, majd fotókat készítettünk a sokak által ismert épület előtt.

Következő állomás az MZ gyár majd a múzeum. Sajnos a gyárat csak kívülről láthattuk, fotózhattuk.

A múzeumhoz vezető út már magában egy élmény volt. A szűk utcákban kanyarogva közelíthettük meg a patináns épületsort. Az emzékre jellemző visító váltóhang víszhangzott az apró városka falai között. Egészen a bejáratig gurultunk ahol a múzeum alkalmazottai köszöntöttek minket. Egyik ámulatból a másikba estem a különleges, számomra teljesen ismeretlen emzé típusok között. Krossz típusok, boxer oldalkocsis motor, négyütemű krosszgép és még hosszan sorolhatnám az igazi csemegéket. Ezt a múzeumot látni kell! Két órát töltöttünk az igazi legendák társaságában… „én egy napot is simán eltöltenék ott”

Az ámulatból felocsúdva motorozással folytattuk a remek nap hátralévő részét. Néhány kilométeres apró hágóra igyekeztünk felkapaszkodni a motorokkal. Sokat agyal az ember, oszt szoroz megy a matek fejben, mert a kanyarokat így meg úgy jobb befogni, féktávot venni,kigyorsítani. Széles mosollyal fogadtam hogy itt, és most ennek a motornak a nyergében ezek a berögződött cselekmények, egyszerűen szükségtelenek Féktáv nincs, viszont gáztáv annál inkább. Féktáv azért sincs mivel fék sincs. Lassítónak nevezném az öreg fékdobbal szerelt egyáltalán nem hatékony fékeket. Mindezeken túl lépve leírhatatlan új élményt ad a koros jószág… egyik kanyar a másik után, síró váltó, üveg hangra felpörgetett blokk, és a csodálatos kétütemű illat befészkeli magát a motoros lelkébe örökre.

Kifáradva,élményekkel teli nap után tértünk nyugovóra.

Szombat reggel korai időpontban igyekeztünk az állomásra,ugyanis a Drezdába vezető utunkat vonattal tettük meg. A vonat négy főre olcsó, gyors és praktikus volt számunkra. Lazább öltözetben vethettük magunkat a Drezdai forgatagba,majd a közlekedési múzeumba.

A nap végén visszautaztunk a szállásra és lefekvés előtt átbeszéltük a hazautazás részleteit.

Kora reggeli órákban már a reggelinket fogyasztottuk. Kedvesek voltak a szállásadóink, készséggel keltek fel hat órakor csak azért, hogy reggelit készítsenek nekünk. Motorokat átnéztük leellenőriztük. A sárga TS lámpatartó konzol egyik fele sajnos eltört, így azt egy madzaggal voltunk kénytelenek a villaszárhoz erősíteni. Fél nyolckor sikerült rendben elindulni. A hazautazás utolsó háromszáz kilómétere mindenki számára megterhelő volt. Különösebb gond nélkül vágtattunk kis hazánk irányába. Határhoz érve széles mosollyal üdvözöltük a Rajka feliratú táblát. Megcsináltuk, végigcsináltuk, és szerettük a néha keservesen megvalósított kilométereket is. Örömünket egy spontán gyorsulással ünnepeltük amibe az ETZ motor is csatlakozott, vesztére. A motorból kifogyó benzin okozta a balszerencsés eldőlést. A pilóta forgó motorral gurult, és a motor üzemanyag hiányában megragadt, és ez okozta a balesetet. Hála az égnek, hogy sem a motorosoknak sem a motornak nem esett komolyabb baja. Szerencsére mindenki rendben hazaért a szeretteihez, sok-sok élménnyel gazdagodva egészségesen, sajgó hátsóval, elzsibbadt végtagokkal.

A teljes táv négy nap alatt: 1600-1650 km mert haza út során a cseh pályát lezárták ezért hatalmasat voltunk kénytelenek kerülni. Részemről 1600km+460km. Tehát 2060km összesen.

Gábor GS

MZ BELA Youtube csatornáját itt találod!