Ha a hatvanas évek német utcáira gondolunk, biztosan felvillan a szemünk előtt egy Opel Rekord képe. Az 1966-ban bemutatott Rekord B nem egyszerű modellváltás volt: ez lett az a típus, amely több mint egymillió példányban készült, és amely végleg bebetonozta az Opel helyét a középkategória királyai között.

Az előd, csak rövid ideig volt piacon, szinte átmeneti szerepet játszott. De amikor 1966 nyarán megérkezett az új generáció, mindenki érezte: ez valami más. Egy autó, ami egyszerre volt családbarát, praktikus és mégis elegáns.

A forma, amitől megfordultak az utcán

Az Opel tervezői bátran nyúltak a korszak egyik divatjához, a „Coke-bottle line”-hoz – a kólaüveg formát idéző csípőívhez. A Rekord B oldalnézete ennek köszönhetően könnyed és sportos lett, különösen a kupéváltozatnál, amelynek teljesen lehúzható ablakai B-oszlop nélkül adtak elegáns profilt.

Változatból nem volt hiány:

• 2 és 4 ajtós limuzin,

• kombi,

• könnyű teherautó-kivitel,

• sőt, 1967-től kupé is.

A krómozott díszek, a harmonikus arányok és a tágas utastér olyan autót varázsoltak a Rekordból, amelyet bátran lehetett mutogatni a szomszédnak is – és amellyel a család végre kényelmesen indulhatott nyaralni az Adriára.

Modern technika a motorháztető alatt

A Rekord B nemcsak kívülről volt előrelépés, hanem technikailag is.

• Új CIH motorcsaládot kapott (Cam In Head), amely tartósabb és erősebb volt az elődöknél.

• A motorválaszték széles skálán mozgott: az 1500-as belépőtől egészen a kétliter közeli erősebb változatokig.

• A hathengeres verzió külön élmény volt, bár ritkábban találkozunk vele.

A futómű is megújult: tekercsrugók, merevebb szerkezet, stabilabb úttartás. Nem sportkocsi volt, de az utazás biztonságosabb és kényelmesebb lett. Elöl tárcsafékek, hátul dobfékek gondoskodtak a megállásról – a kor mércéjével korszerűnek számított.

Mindennapi társ és családi kedvenc

A Rekord egyik titka az volt, hogy egyszerre felelt meg az üzletembernek, aki hétköznap a gyárba járt vele, és a családapának, aki hétvégén bepakolta a csomagtartóba a sátrakat, és indult a Balatonhoz.

A német precizitás, a tartósság és a kényelem keveredett benne – mindezt egy olyan árkategóriában, amely még elérhető volt a szélesebb közönség számára. Ez tette igazán népszerűvé a modellt.

Veteránként ma

Ma egy 1966-os Opel Rekord igazi különlegesség a veterán autós találkozókon. A formája még mindig elegáns, a motorjai megbízhatóak, és a hangulat, amit áraszt, egyszerűen utánozhatatlan.

Persze, mint minden hatvanas évekbeli Opel, a korrózió az egyik legnagyobb ellensége. A küszöbök, sárvédőívek és a padlólemez gyakran igényelnek komoly munkát. De aki időt és energiát szán rá, egy olyan autót kap, amely egyaránt felidézi a korszak német mérnöki világát és a saját ifjúságunk hangulatát.

Összegzés

Az 1966-os Opel Rekord B a német középkategória egyik legfontosabb mérföldköve. Egy autó, amely stílust, technikát és praktikumot hozott elérhető áron. Ma már ritka látvány az utakon, de ahol felbukkan, ott mindig mosolyt csal az arcokra.

Ez az a típus, amelyet nem csak vezetni jó, hanem nézni is – egy darabka történelem, amely visszavisz bennünket a hatvanas évek romantikus világába.

cikk: Kajári Zoltán
fotók: Háfra Zsolt

The post Az 1966-os Opel Rekord – amikor a középkategória stílust kapott appeared first on Retrovasak.hu.

Bella: Mit jelent számodra a retró világa? Mit szeretsz a veteránozásban?   

Tamás: Az egyik dolog, ami mindig is foglalkoztatta az emberiséget…az időutazás. Nem feltétlenül mindenki a titokzatos jövőre kíváncsi, hanem sokan vannak akik a múltból akarnak tanulni és ők talán jobban is előre látják a jövőt, mert ha csak a jelenben élsz, honnan tudnád hogy a jövőd nem-e a múltad. Ezt az elméletet pontosabban Dr. Emmett Brown tudná kifejteni aki egy fluxuskondenzátorral megoldotta a lehetetlent. Gyerekkori kötelező olvasmányom nekem is Verne Gyula volt, innen is egy kis szikra, vagy inkább előgyújtás a tudomány és technika iránt. Az idő múlásával egyre inkább az alakult ki bennem, hogy minek találgassam a jövőt, ha egy csomó olyan dolog létezik, amiről nem is tudok semmit. Valahogy így alakult ki bennem a retrózás.…gondolom.

Bella: Mióta van meg az autód és miért éppen őt választottad?  

Tamás: 2014-ben jött el az a pillanat amikor igazán megfertőzött a retro és megvettem ezt az autót. Úgy indult, hogy megveszem és szép lassan a kis garázsomban felújítom, de aki már foglalkozott ezzel, az tudja, hogy nem minden az, aminek látszik. Amikor csavarjaira szétszedtem, akkor jöttem rá, hogy ez nem egy egyemberes meló, de ha már belevágtam, végig kellett csinálni. Három év kellett, persze sok külső segítséggel, hogy 99%-ban kész legyen, mert ugyebár nincs olyan szénás szekér amelyikre még ne férne. Egy 1969-es Opel Rekord C Coupe-ról van szó, egy autó amivel egy kis Amerikát akartak becsempészni az európai köztudatba. Külsőleg sikeres másolata egy amerikai izomautónak, egyesek szerint a Chevy Nova II-re hasonlit leginkább, de persze maga az erő messze elmaradt az amerikai rokonokhoz képest. 1,9 literes motorja csak egy 90-es létszámú ménest rejt magában, ami viszont helyhez és korhoz viszonyítva nem egy rossz teljesítmény.

Bella: Gondolom rendezvényekre is örömmel ellátogatsz. Mi lesz a következő retró találkozó, ahová tervezel menni?

Tamás: Szeretek, szeretnék mindenféle veterán rendezvényen részt venni, mert sok hasonló gondolkodású emberrel találkozok, akik tisztelik a múltat, és ennek eredményeként nagyon sok szép veterán autót is megcsodálhatok élőben is. A legközelebbi esemény ahol ott leszünk az a Budapesti Oldtimer Show, ami áprilisban lesz. A jelentkezési műszaki adatlapon volt egy nekem kicsit furcsa kiírás: Extrák. Veterán autókról lévén szó hosszú listát nemigen lehet írni, az én autómban meg aztán igazán nem tudom mit nevezhetnék extrának, de mivel az adatlapot ki kellett tölteni, ezt írtam: 0 Extra – 100% vezetési élmény. Ha épp minden működik a Coca-Cola üveg formájú autómon, de ez nem azt jelenti hogy nem lehetne még jobbra csinálni, és van egy kis szabadidőm, akkor egy közösségi oldalt is szerkesztek, ami szintén a retróhoz kapcsolódik. De nem csak a retró autókról szól, hanem az ezeket bemutató hölgyekről, érdekességek, különlegességek, ritkaságok, történetek, humor, vagyis minden ami a retróba belefér. Nevezetesen a Retro&Girls. Volt kísérlet egy találkozó keretében összefogni az érdeklődőket körül-belül egy éve, ahol a legszebb gépjármű került díjazásra, este pedig vérbeli Retro Disco szolgáltatta a hangulatot.

Bella: Mivel foglalatoskodsz, amikor épp nem az autódat bűvölöd?

Tamás: Mikor épp nem az autómat bűvölöm, azt a tevékenységet folytatom, ami napi nyolc órát vesz el az életemből, vagyis dolgozom, mert a veteránozás nem egy olcsó hobbi, mint tudjuk. Hogy mi ez a káros szenvedély amire napi nyolc órát is áldozok? Mi a különbség két fémhuzal között, ha az egyik feszültség alatt van, a másik meg nem? Hát a fogása! Szóval, ebben a nyolc órában vezető beosztásban vagyok, de feszültség alatt. Így aztán az autóm elektromos rendszerének a felújítását is én csináltam, igaz volt olyan vezeték amibe hol volt, hol nem volt Volt. Meg aztán ha az ember keresgél, sok fontos információt szerezhet autószerelési problémákról innen-onnan. Például a Meseautó című filmben Stohl András elmondja, hogy figyelni kell arra is, nehogy a karter erősen beleverjen az indexbe. De szerintem ennyi elég is lesz mert nem szeretnék túl sok fontos információt elárulni, mert még valahogy mást is megfertőz ez a retró-vírus. A LE legyen veletek!

Mátóné Tonhajzer Arabella

The post A retró világa „Rekordos” szemmel appeared first on Retrovasak.hu.