A Plymouth Fury történetéről szóló cikksorozat előző három részében Christine őseiről, a Cranbrookról és a Belvederről olvashattál. Röviden összefoglalva:

A sort az ’51-ben gyártásba állított Cranbrook kezdte, melynek legjobban felszerelt, kétajtós, B-oszlop nélküli változatai a Cranbrook Belvedere jelölést kapták. ’54-ben a Belvedere önálló típussá vált, és ő lett a Plymouth választékának legerőteljesebb, legvagányabb modellje. A „Fury” jelölés elsőként, mint a Belvedere sportos, B-oszlop nélküli kétajtós „hardtop” változatának megnevezése volt, majd ’59-től, mint önálló típus szerepelt a Plymouth palettáján. Lássuk is a korai Fury modelleket!

Plymouth Fury és Sport Fury, 1959

Az ’59-es modellévre a Plymouth-okat ismét áttervezték. Új lökhárítókat, uszonyokat kaptak, ráadásul duplacsuklyás ikerlámpákkal látták el őket. A Fury megjelenése különösen jót tett a cégnek, mivel a Chevrolet ’58-ban mutatta be az Impala sportmodellt, ráadásul vele egy időben jelent meg a Pontiac Catalina is.

A Fury és a Sport Fury a Belvedere-t a harmadik helyre szorították vissza. Az erőteljesebb sportos Fury kupékat ötféle motor és váltókombinációval lehetett rendelni. Ebből négyet az 5.205 köbcentis V8-assal, egyet pedig a 305 lovas, 5.913 köbcentis Golden Commando motorral szereltek, amit a MOPAR-ok 3 sebességes Torqueflite nyomógombos automata váltójával párosítottak.

Az „Arany Kommandós” modellek csúcssebessége 198 km/h volt és 8,2 mp alatt gyorsultak 100-ra – ez akkor jó eredménynek számított! A nagy teljesítményhez nagy fogyasztás társult: ez a több mint 1,7 tonnás sportverda átlagosan kb. 22,9 liter benzint is elszürcsölt 100-on.

Dodge Viscount, 1959

Bár a lista következő tagja Dodge, nem pedig Plymouth, fontosnak éreztem, hogy ejtsek róla pár szót. A múlt század közepén az USA gyártói gyakran forgalmaztak olyan exportmodelleket, amik a hazai típusok „öszvér” változatai voltak.

Ilyen például ez az ’59-es Dodge Viscount is, ami a Fury kanadai piacra szánt változata. Megfigyelheted, hogy a géptest orrszerkezete egyezik az ’59-es hazai piacos Dodge-okéval, míg hátsó részét és uszonyait már a kortárs USA-modell Plymouth-októl örökölte.

A fentebbi képekre kattintva közelebbről is megnézheted ezt a különleges kanadai „Dodge Fury-t”. A jobb oldali képen egy amerikai piacra szánt ’59-es Dodge Custom Royal Supert látsz. Megfigyelheted, hogy az északabbra fekvő országba szánt autó fara nagyon is eltér a jenkik változataiétól: A Viscount amerikai Plymouth uszonyokat, a Custom Royal pedig hagyományos amerikai, un. „rúzslámpákat” kapott.

Plymouth Sport Suburban, 1959

1956-ban a Plymouth kombijai önálló típusokká váltak. Az ’59-es Suburban-széria csúcsmodellje a Sport Suburban volt, ami valójában a Fury kombi kivitele volt.

A DeLuxe és Custom Suburban feletti modellt kilencféle motor- és váltókombinációval lehetett rendelni. A legerőtlenebb változat egy 5.205 köbcentis, 230 lovas V8-ast kapott. Legnagyobb sebessége 175 km/h volt, átlagfogyasztása megközelítőleg 19,5 liter körül lehetett.

A legfürgébb Sport kombik akár 191 km/h-val is száguldhattak, állóhelyből 8,9 mp alatt gyorsultak 100-ra. Ezeket az 5,9 literes Golden Commando motorral szerelték, amit a 3 fokozatú Torqueflite nyomógombos automataváltóval párosítottak.

Mit gondolsz, a Fury, Sport Fury, Sport Suburban és Viscount közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Christine és a kuzinok: A Plymouth Fury története, 4. rész: A Fury 1959-es változatai | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A Christine tipikusan egy olyan autós film, amit minden veterán-rajongó ismer. Mi több, ennek a mozgófilmnek köszönheti a Plymouth Fury is, hogy az amerikai pop populáris kultúra részesévé vált.

Christine miatt már szinte mindenki ismeri az ’57 és ’59 között gyártott Plymouth-okat, na de mi a helyzet az őseivel? A Fury-k típustörténetének harmadik részében Christine generációjával, az ’57 és ’59 között gyártott Belvedere-ekkel ismerkedhetsz meg!

Plymouth Belvedere & Belvedere Fury, 1957

Az előzmények röviden: A Belvedere jelölés az ’51-ben jelent meg elsőként, mint a csúcsmodell Cranbrookok B-oszlop nélküli kupé kivitele. 1954-ben vált önálló típussá, a Fury megjelenésééig a Plymouth legjobban felszerelt modellje volt.

Az ’57-es modellévre a MOPAR-okat, beleértve a Plymouth-okat is teljesen áttervezték. Külön érdekesség, hogy a reklámok a „Suddenly it’s 1960” szlogent használták, ami egyrészt ütős volt, mivel a háború után az emberek kaptak a mai értelemben vett klisé szövegekre, pl. új, legújabb, legfejlettebb, eddigi legjobb, stb.

Másrészt azért is találó volt, mert a Chrysler márkái meg akarták tartani század közepi design fölényüket, így pl. a Plymouth a ’60-as modellév formatervét 3 évvel korábban, ’57-re kezdte gyártani.  A csúcsmodell továbbra is a Belvedere maradt, amit két- és négyajtós hardtop kivitelben is lehetett rendelni.

A Fury továbbra is a Belvedere különleges kiadású sportmodellje volt, amit kizárólag fehér színben, arany díszlécekkel lehetett rendelni. Az ’57-es Belvedere Fury-t kizárólag egy 5.205 köbcentis, 290 lovas V8-assal lehetett rendelni, ami a manuális 3 fokozatú váltó esetén 8,4 mp alatt gyorsult 100-ra és a 203 km/h-s sebességet is elérhette.

A 3 sebességes Torqueflite automatával ellátott változatok kicsivel lomhábbak voltak. Ezek csúcssebessége 199 km/h volt és 9,0 mp alatt érték el a 100-as tempót. A manuális változatok átlagfogyasztása 22,1 liter, az automatáké 22,8 liter körül volt.

Plymouth Belvedere Fury, 1958

Az ’58-as modellévre a Plymouth-okat csak minimálisan tervezték át. A hűtőrács alsó szegmense új megjelenést kapott, illetve az első lökhárítók széles felfelé ágaskodtak – ettől a géptest szélesebbnek tűnt.

A Belvedere Fury-kat még ’58-ban is csak fehér színben, arany díszlécekkel lehetett kapni. Igaz, a Christine c. filmben az autó vörös volt, festésének színe a gonoszt volt hivatott jelképezni. Továbbá a film elején bemutatott gyártósoron az össze többi Fury a valóságnak megfelelő színkombinációt kapta.

A keveredést az is okozhatta, hogy a az amerikaiak hajlamosak voltak arra, hogy a legdrágább modelljeik legjobban felszerelt változataira kizárólag a felszereltségi csomag jelölését, ebben az esetlen a „Fury” feliratot illesszék rá.

Az ’58-as modellév Belvedere Fury-ait az előző év motor- és váltóopcióival lehetett rendelni. A teljesítmény érdemlegesen nem változott, a különbségek többnyire az autó formatervében ki is merültek.

Az ’59-es modellévben a Fury végre önálló típussá vegyben a Plymouth legsportosabb modelljévé vált, a Belvedere pedig lecsúszott a második helyre. A géptestet végre érdemlegesen is áttervezték, többféle kivitelben és színben is lehetett rendelni.

A Plymouth Fury történetéről a következő részben olvashatsz. Addig is, írd meg Nekünk, hogy Neked melyik a kedvenc Plymouth-od? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Christine és a kuzinok: A Plymouth Fury ősei, 3. rész: Plymouth Belvedere | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A Christine tipikusan egy olyan autós film, amit minden veterán-rajongó ismer. Mi több, ennek a mozgófilmnek köszönheti a Plymouth Fury is, hogy az amerikai pop populáris kultúra részesévé vált.

Christine miatt már szinte mindenki ismeri az ’57 és ’59 között gyártott Plymouth-okat, na de mi a helyzet az őseivel? A Fury-k típustörténetének második részében Christine elődeivel, az ’54 és ’56 között gyártott Belvedere-ekkel ismerkedhetsz meg!

Plymouth Belvedere, 1954

Az ’53-as modellévhez képest a következő évi Plymouth-ok formaterve csak minimálisan változott. A csúcsmodell továbbra is a Belvedere maradt, amit limuzin, kabrió, kétajtós B-oszlop nélküli „hardtop”, de még háromajtós Belvedere Suburban kombi kivitelben is lehetett rendelni.

Erőforrás- és váltókombináció terén 7 lehetőség létezett.  Az erőteljesebb változatok egy 3.772 köbcentis V8-ast kaptak, amit egy 3 sebességes kézi kormányváltóval párosítottak. A 110 lóerő és 258 Nm-nyi nyomaték 19,2 mp alatt gyorsította 100-ra a közel 1,5 tonnás géptestet, legnagyobb sebessége 135 km/h volt. Átlagfogyasztása 15,7 liter körül lehetett.

Plymouth Belvedere, 1955

1955-re az összes MOPAR-t teljesen áttervezték, s ezzel együtt az ’50-es évek un. „Uszony háborúja” is kezdetét vette. A Virgil Exner tervezte Chrysler-márkás autók elnyújtott, lapos, hosszú és széles megjelenést kaptak, színviláguk élénk volt, akár háromtónusú festéssel is rendelhetőek voltak.

A csúcsmodell Belvedere-t továbbra is az előző évi kivitelekben lehetett rendelni. A fenti képen például egy akkoriban nagyon menőnek számító „hardtop” kivitelt látsz, melynek lényege a kabriózás illúziójának keltése volt. A tető fémből készült, nem is levehető, de a géptest színvilágától eltérő színe és formája távolról egy lehúzható tető látszatát keltette.

Ebben az évben már 12 motor- és váltókombináció közül lehetett választani. A legerősebb a 4.248 köbcentis változat volt, amit egy 4 sebességes kézi kormányváltóval szereltek. A 177 lovas és 313 newtonos V8-as 12,6 mp alatt gyorsította a kétajtós hardtop sportmodelleket állóhelyből 100-ra. Legnagyobb sebessége 165 km/h volt, átlagosan 14,5 litert szürcsölt el százon.

Virgil Exner és a Forward Look formatervezői irányzat, illetve az autók teljesítményének növelése hatalmas sikert aratott. Az ’55-ös és ’56-os modellévben a Belvedere-ek kenterbe verték a Chevrolet Bel Aireket, ám a konkurens GM-márka csak ’58-ban, az Impala önálló típussá emelésével tudott visszavágni.

Plymouth Belvedere, 1956

Az ’56-os évre a Plymouth-ok csak apróbb ráncfelvarrásokon estek át. A hűtőrács kissé megváltozott, viszont az uszonyok nagyobbá és karcsúbbá váltak. Emellett ebben az évben bukkant fel elsőként a „Fury” jelző, mint a Belvedere sportkupék különleges kiadása.

Ekkor a Fury még nem önálló típus volt, kizárólag a Belvedere-ek nagyteljesítményű hardtop változatait nevezték így. Kizárólag fehér színben lehetett őket rendelni, melyhez aranyszínű díszlécek társultak.

Az ’56-os Belvedere Fury-kat csakis egy 4.677 köbcentis benzinmotorral lehetett rendelni, viszont háromféle váltóból lehetett válogatni: ezek a kétsebességes Powerflite automata, egy 3 és 4 sebességes kézi kormányváltó voltak. Ez utóbbi legmagasabb fokozata szabadonfutó volt.

A leggyorsabb változatok a 4 fokozatú váltóval szereltek voltak, amik akár 192 km/h-val is száguldhattak. 9,1 mp alatt gyorsult állóhelyből 100-ra, ami egy nagyon jó érték, mivel akkoriban minden autó, ami 10-11 mp alatt érte el a 100-as tempót, vérbeli izomautónak számított.

A következő modellévre a Plymouth-kat teljesen áttervezték, beleérte a Belvedere és Belvedere Fury-kat is. Ezekről a típusokban a folytatásban olvashatsz. Addig is, írd meg Nekünk, hogy neked melyik a kedvenc Plymouth-od!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Christine és a kuzinok: A Plymouth Fury ősei, 2. rész: Plymouth Belvedere | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.