A Christine tipikusan egy olyan autós film, amit minden veterán-rajongó ismer. Mi több, ennek a mozgófilmnek köszönheti a Plymouth Fury is, hogy az amerikai pop populáris kultúra részesévé vált.

Christine miatt már szinte mindenki ismeri az ’57 és ’59 között gyártott Plymouth-okat, na de mi a helyzet az őseivel? A Fury-k típustörténetének mai részében Christine nagyapjával, a Cranbrookkal ismerkedhetsz meg!

Plymouth Special Deluxe, 1946 – 1950

Ha már más miatt nem is, legalább a részletesség kedvéért ejtsünk pár szót a Cranbrook elődjéről, mondhatjuk, Christine dédapjáról, a Special Deluxe-ról is. A Chrysler legmegfizethetőbb márkája elsőként 1933 és 1942 között gyártotta, majd a háború bejezése után 1946-tól 1950-ig szerepelt a Plymouth kínálatában. A széria második sorozatgyártásba állításával már kétség kívül az alacsony árkategóriás gyártó legjobban felszerelt modellje volt.

A ’46 és ’50 között gyártott Special Deluxe-okat eredetileg egy 3,6 literes erőforrással szerelték, ami 95 lóerő (71 kW) leadását tette lehetővé. A motort ’49-re kissé átdolgozták, a széria utolsó két évében szerelt modellek már 97 lovasak voltak.

Kivitel szempontjából több lehetőség is létezett. A két- és négyajtós limuzinokon túl kombi és kabrió kivitelben is lehetett rendelni. A háború után töretlenül népszerű „Club Coupe” kivitel továbbra is szerepelt a kivitelek listáján. Ez utóbbi kasztni abban különbözik a hagyományos és későbbi 2+2 kupékból, hogy a „club” esetén a hátul ülő utasok is teljes értékű ülést, lábteret és fejmagasságot kaptak. A fenti képen egy 1950-es, utolsó szériás példányt látsz.

Plymouth Cranbrook, 1951 – 1953

A háború lezárását követően az amerikai gyártók igyekeztek a lehető legrövidebb időn belül valami újat, újszerűt, jövőbe mutatót bemutatni. Az ’51-es modellévre a Plymouth átdolgozta kínálatát, illetve típusai is új jelölést kaptak. Így született meg 1951-ben a Special Deluxe utódja, a Cranbrook!

A Cranbrookokat ’51 és ’53 között gyártották, a Plymouth palettájának legjobban felszerelt típusa volt. A modellévenkénti ráncfelvarrások miatt formaterve és megjelenésének főbb elemeiben szinte egyezett az olcsóbb Concord és Cambridge modellekkel, ám azoknál jóval különlegesebb felszereltséget kapott.

Az ’51-es és ’52-es modellév Cranbrookjai csak minimálisan tértek el egymástól, viszont az ’53-as változatok már jóval alacsonyabbak és elnyújtottabbak voltak, ráadásul már megjelenésük is a korszak formatervezői eszméit tükrözte.

Az ’50-es évek elején az amerikaiak, főképp a fizetőképes fiatalok egyre nagyobb rajongást mutattak a kabriózás iránt. Azon túl, hogy a puhatetős változatok nagyon drágák voltak, ráadásul a tető fel-le hajtása körülményes volt, azok megbízhatóságáról már nem is beszélve, a jenki tervezők előálltak a „hardtop” kivitellel, mint „kabrió kompromisszum”. A Cranbrook csúcsmodell, hardtop változatai a Cranbrook Belvedere jelölést kapták.

A hardtop lényege, hogy a tető vonala egy kabrióét utánozza, jobb esetben el is tér a géptest színétől. A B oszlopot elhagyták, így az autó távolról kabriónak tűnik, míg az utasokban azt az érzést kelti, hogy a sofőr egyszerűen csak nem nyitotta le a ponyvát. Ez a kivitel a Cranbrook mind a három évében elérhető extra volt, a fentebbi képen egy ’51-es, az alábbin egy ’53-as Cranbrook Belvedere-t látsz.

De hogyan is kapcsolódik a Cranbrook a Fury-hez? A következő modellévre a Belvedere önálló típussá vált, a Fury megjelenésééig a Plymouth legmenőbb típusa volt. Erről részletesebben a folytatásban olvashatsz!

Neked a Special Deluxe vagy a Cranbrook Belvedere jön be jobban? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Christine és a kuzinok: A Plymouth Fury ősei, 1. rész: Plymouth Cranbrook | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.