A büszke, boldog tulajdonos. Forrás: kitt.hu

Joe T elérte azt, amiről sokan csak álmodhatnak. Az autók iránti szenvedélye – mint sokunk esetében – születése óta kíséri őt. Aztán amikor teret nyert magának a nyugat, emberünket is a képernyő elé szegezte az akkoriban megjelent műholdas tévé, aminek köszönhetően elérhetővé váltak a külhoni tévéadók, az RTL, a SAT1… Az egyik neves osztrák tévécsatorna, az ORF műsorára akkortájt tűzték ki a Knight Rider című sorozatot. A fekete-fehér televíziók korszakában egészséges vitákat okozhatott, hogy a főhős szuperautó fekete, avagy sötétkék. Mint mindenki, aki akkoriban nézte a sorozatot, Zsolt is nagy rajongóvá vált. Az amúgy is autós beállítottságával – mindig is tetszettek neki a régi Mercedesek, odavolt az Ikarusokért – amikor jött ez a sorozat, gyermekként teljesen elvarázsolta.

„Egyszerűen elájultam, mert azt mondtam, hogy – Úristen! – van egy ilyen autó, aminek eleve gyönyörűszép a formája. Ez a mai napig szerintem egy nagyon szép kupéforma. …az meg, hogy beszélt, magától ment, meg a műszerfalában az a rengeteg csillogó-villogó cucc, meg a tévék… Nekem nagyon tetszett a dísztárcsa… Ahogy egy-egy jelenetben forgott a kerék… Ezek a dolgok annyira megragadtak Bennem.” – mesélte gyerekkori élményeit Zsolt. Emiatt el is határozta, hogy megtanul németül, hogy megértse a történeteket.

10-11 éves korában rajzokat készített a TV előtt, írt, igyekezett dokumentálni mindent, amit az új és látványos sorozat magával hozott. Gyerekfejjel például lement a panelház pincéjébe, és ott fából faragott magának K.I.T.T.-kormányt, papírlapokra vízfestékkel festett műszerfalat – így képzelte bele magát a sorozat főhősének, Michael Knightnak a szerepébe. Később jött a rágóspapírok gyűjtése… Talán már akkor is lehetett sejteni, hogy a „gyári elmebajt” Zsolt sosem fogja kinőni.

A gyermekkori ábrándok után közel két évtized elteltével merült fel újra a Knight Rider és K.I.T.T. fogalma – 2008-2009 környékén egy youtube videón látta meg Zsolt, hogy valaki egy a filmbéli autót kísértetiesen idéző darabbal áll be Amerikában egy rendezvényre. – „Csodálkoztam, hogy hogyhogy nem a Hasselhoff vezeti?! Hogy lehet az, hogy egy hétköznapi ember ilyen kocsival közlekedik?!” –  Akkor tudatosult benne, hogy ez egy replika volt – egyes rajongók másolatokat építenek a filmben szereplő kocsiból. Egyre mélyebbre ásta magát a témában, ami mára már egy iparággá nőtte ki magát – egy Knight Rider-építő iparág. Ekkor jutott elhatározásra, hogy maga is belevág és megépíti saját Knight Rider replikáját.

A győri és az abonyi építés. Mindkettő gyönyörű darab! A fotó forrása: Varga Zsolt, facebook.

Korábban ugyan volt vállalkozó szellemű magyar, aki K.I.T.T. replikát épített, de a magyar származású Ágoston László Ausztriában élt, autója osztrák rendszámmal rendelkezett, így tulajdonképpen Zsolt az első számú magyarországi épített K.I.T.T. büszke tulajdonosa. Bár ezzel kapcsolatban megosztóak lehetnek a vélemények. Joe T építésén kívül mára már több Knight Rider replika létezéséről van tudomásunk Magyarországon – Abonyban apa és fia közös erővel építették meg a filmes ikont, Kállai Ambrus és ifj. Kállai Ambrus is több hazai rendezvényen vettek részt a különlegességgel; valamint ezeken kívül is elkészült több újabb K.I.T.T. is, bár a további építők személye ezideáig homályban maradt…

2009-ben vette az első alapautót, ami egy fekete V6-os Firebird volt, bézs belsővel, de ez sajnos nem lett jó… Az előnyei mellett viszont több hátránnyal is járt, mivel sem a fekete szín nem stimmelt, sem a bézs belső, valamint kiderült az is, hogy az autó korábban több helyen is sérülést szenvedett. Így ezt Zsolt elengedte. 2010-ben kötött ki jelenlegi autója alapjánál, az 1987-es, piros, „ötezres” V8-as Firebird Formula változatnál, aminek a motorja akkor még asztalon volt, nem volt belseje, viszont sérüléstől mentes karosszériát kínált. Egyenesen egy diósdi műhelyből került Zsolti kezei alá az alapot jelentő autó.

Zsolt egyébiránt amikor nem éppen K.I.T.T. volánja mögött ül – a mindennapokban is szeret kifejezetten régi autókat használni: a régi, klasszikus Mercedesek mellett szocialista autókból is megtalálható néhány – K.I.T.T. mellett megfér a Trabant, a piros Lada 1500, de akad kék villogós rendőrségi Zsiguli is, mely ugyancsak a tulajdonos saját építése.

A mai napig nagyon szép a Pontiac kupé formája. A fotó forrása: Varga Zsolt

Joe T K.I.T.T. replikája kísértetiesen hasonlít a filmben látható darabra, közel 95 %-ban meg is egyezik a TV képernyőjén látott modellel. Vannak ugyan hiányosságok, de a használhatóságot kell elsősorban szem előtt tartani. Az eredeti autókban például nem volt fűtőszál a hátsó szélvédőn. Ebben különbözik ezektől a daraboktól Zsolti kedvence. Minden más a ’82-es autót idézi: a díszlécek, a hátsó lámpák, még a gumik mintázatának választása is egy az egyben megegyezik a filmben látottakkal. Nincs belső visszapillantó tükör, ezt a szerepet hátsó kamera látja el – akárcsak a filmben.

Látványban minden funkciót „tud” az autó, mint filmbeli megfelelője, működő scanner, magyar hangon beszél, filmes effektek demói játszódnak le az egyik monitoron, show-elemként füstöt is fúj, ha kell. J

Sokan talán illúziórombolónak tarthatják, de a felszereltség részét képezi a csomagtartóban helyet foglaló mélynyomó, amit két erősító táplál – fokozva a zenei élményt.

A technikai adatokról mindössze annyit lehet tudni, hogy a Joe T tulajdonában lévő példány egy 5000 cm³-es, központi injektoros változat, hivatalosan 170 lóerő környékén teljesít gyári adat szerint, végsebessége 180-190 km/h körül tetőzik. De ez egy ennyi idős autó tekintetében kiváló. Viszont nem is száguldásra hivatott. A video blogger a mindennapi, megbízható használatot tartja szem előtt, és ennek megfelelően is használja kedvencét. Kezdetben sport vezérműtengellyel volt felszerelve az autó – használhatatlan volt, mivel minden egyes elindulásnál elforogtak a hátsó kerekek. Zsoltnak abszolút nem erre volt szüksége, így szinte azonnal gyári vezérműtengely került beépítésre.

„Nem akarok vele száguldozni, kényelmesen, normálisan utazótempóban akarok eljutni A-ból B-be, viszont üzembiztosnak kell lennie, működjön rajta minden úgy, ahogy kell. Nekem az az egyetlen kívánságom volt, hogy soha ne hagyjon cserben…”

Hasonló emlékek gazdagítják az első magyar építésű Knight Rider virtuális emlékalbumát. Fotó: Molnár Anett, facebook.

Élmények szempontjából talán a legmeghatározóbb emlékek közé az sorolható, amikor egy srác születésnapi ajándékként azt adta a nővérének, hogy elmentek megnézni az autót. Teljes titoktartás mellett szervezték le a találkozást. A srác bekötötte nővérének a szemét, hogy még hatásosabb legyen a meglepetés, aztán amikor megszólalt az autó és lekerült a lány szeméről a kötés, aki a valóban jól sikerült nagy meglepetéstől úgy el kezdett sírni, hogy egy percig nem lehetett vele beszélni a meghatottságtól…

„Szürreális élmény volt Nekem is, hogy felnőtt emberek ennyire, ilyen szinten tudnak rajongani.” – mondta el nagy átéléssel Zsolt.

A nagy rajongás további ékes példája, amikor egy fogyatékkal élők napközis otthonába is meghívást kapott, ahol a srácok nagy rajongása és szeretete fogadta. Továbbá hívták már iskolákba gyereknapra, óvodákba, számos helyen megfordult már K.I.T.T.-tel.

Joe T ugyan saját maga örömére építette az autót és korántsem gondolt arra, hogy mindezzel saját rajongótábora alakul ki – mindezzel mások gyerekkori álmát is valóra váltva, közkinccsé téve az ikonikus autót. Ettől szép ez az egész.

„Annyira nem tudtam ülni egy ilyen autóban, hiszen Amerikában azért ez sokkal könnyebb volt, kiállításon, ahová elvittek ilyen replikákat, Nekem meg meg kellett építenem, hogy ülhessek egyben.”

Az autó értéke a sorozatbéli múltat tekintve felbecsülhetetlen, összehasonlításképpen viszont leszögezhető, hogy egy ilyen autó kb. 40-50 ezer eurót kóstál – nem számítva a befektetett munkát. Zsolt a szabadidejében rakta össze saját maga az egészet, az alkatrészeket megvette, és szépen lassan, kb. 4 és fél év alatt állt össze az autó – a karosszéria-, fényezőmunka, ajtókárpitok és üléskárpitok kivételével minden más saját kezű munka. A lakkfekete fényezés külön érdekessége, hogy nem a gyári GM színkód került alkalmazásra – ebben az esetben az eredetileg piros színű autó fémig vissza lett csiszolva, majd a Mercedes lakkfekete festékére esett a választás (még ezt is módosították), ami alapul szolgált a kívánt éjfekete szín eléréséhez. Majd két-három réteg fényesítő lakk került a karosszériára, ettől fénylik olyan nagyon-nagyon szépen a legendás vas.

A megszólalásig hasonlító, részletesen kidolgozott műszerfal. Forrás: Varga Zsolt

A képeken is látható, végleges formájába 2014 nyarán került az autó. Zsolt minden télen leállítja az autót – ilyenkor készülnek rajta az esedékes szépészeti, felújítási munkák, alkatrészcserék. Célja, hogy az újabb szezonra még szebb, még jobb, a sorozatbéli beszélő autónak még inkább méltó megtestesítője legyen. Joe T távolabbi tervei között szerepel, hogy az autó távvezérelhető legyen, s azt az illúziót keltse, mintha K.I.T.T. valóban önvezető autó lenne.

Érdekesség, hogy Zsolt kedvence egy 2014-es európai koncertturné hazai állomásán is ki lett állítva – nevezetesen a Hungaroringen, aminek műsorvezetője maga David Hasselhoff volt. A norvég szervezésű eseménysorozat egyik momentuma az volt, hogy minden országban kitettek egy K.I.T.T.-tet a bejárathoz. Ez a megtiszteltetés érte Zsoltit is. Nem mellesleg a szervezők még meg is dicsérték a hazai építésű autót – európai színvonalon a legszebbek közé sorolták Joe T Knight Rider replikáját.

Zsoltnak annyira életformává nőtte ki magát a Knight Rider, mint hobbi, hogy youtube csatornáján video blogot üzemeltet és ontja az egyre népszerűbb videókat a témában. Kikapcsolódásként éli meg, minden percét maximálisan kiélvezi.

A cikket írta: Brantmüller Zoltán – Branti

A kiemelt képet készítette: Györkös Dani

Az első hazai Knight Rider építéséről az alábbi linken nézhető meg a videó, természetesen a tulajdonos tolmácsolásában.

The post A győri Knight Rider appeared first on Retrovasak.hu.

Természetesen állatokról is rengeteg modellt neveztek el, mint például a Mercury Cougart, a Dodge Vipert és a Plymouth Superbirdöt is. Ma ez utóbbi kategóriából, a madrakról elnevezett autók listájából mutatok be párat!

GAZ – 13 „Csajka”

Kezdjük is egy olyan modellel, amit a volt KGST országokban szinte biztos, hogy mindenki ismer. Ez pedig nem más, mint a Gorkij autógyár 13-as számú modellje, a Csajka!

Az 1950-es évekre a GAZ 12-es „ZIM” formaterve már bőven elavulttá vált, így a szovjet pártvezetés utasítást adott a GAZ gyárnak, hogy álljanak elő egy új, naprakészebb megjelenésű modellel, ami átvenné a ’40-es évek végi Buickokról másolt modellek helyét.

Az új luxus limuzin a „Csajka” jelölést kapta, ami magyarul annyit tesz: sirály. Talán nem is meglepő, de a GAZ-13 formaterve is amerikai koppintás. Az ’59-től gyártott szovjet limuzinokat az ’55 és ’56 között szerelt Packardokról másolták, melyek egyrészt a visszafogott, konzervatív luxus megtestesítői voltak, másrészt az elvtársak már jól ismerték a Packardok felhozatalát: Sztálin rajongott a Packardokért, ám mégsem járkálhatott „imperialista hulladékkal”. ’53-as haláláig több ZISZ-t és ZIL-t mintáztak Packardokról, s az orosz tervezők ezt a trendet halála után is követték.

Humber Super Snipe Mark I & II

Ha már szóba jött az amerikai trendekről másolt design, folytassuk egy előkelő angol limuzinnal, amit állítólag az 1955-ös Chevrolet-król mintáztak – gondolok például a hűtőrácsra és első lámpákra. A Humber egy brit márka volt, ami 1938 és 1967 között Super Snipe, vagyis „Szuper Szalonka” néven gyártott luxus limuzinokat, kombikat és kabriókat.

Az első négy szériát a „Mark” jelöléssel látták el, majd a típus ’58-as újrabemutatása alkalmával már a „Series” jelölést kapták. A Series I és II-es modellek megjelenése csak némileg tért el egymástól, ám a Series III-as modelleket már egy jelentősen átdolgozott külsővel árulták.

A fenti képen látható „Szuper Szalonka” egy 1960-as Series II limuzin, melynek 2.965 köbcentis motorját vagy egy 3 sebességes kézi vagy automata, vagy egy 4 sebességes kézi váltóval lehetett rendelni, melynek legmagasabb fokozata szabadonfutó volt.

Pontiac Firebird

Két limuzin után ideje szót ejtenünk egy sportosabb modellről is. Miután az amerikai tervezők ráuntak az uszonyos batárokra, elkezdtek sportosabb megjelenésű autókat is tervezni.

Az 1960-as évek az izomautók korszaka volt, a legtöbb amerikai gyártó palettáján legalább egy ilyen típus szerepelt. Közéjük tartozott a Pontiac is, aki a bevált Tempest és GTO sikerét követően mutatta be a Firebird modelleket.

A General Motors márkája a „Tűz-/ Lángmadarat” 1967-től egészen 2002-ig gyártotta, s ez idő alatt 4 generációja jelent meg. Annak ellenére, hogy a gyártási időhöz képest ez nem tűnhet soknak, ne felejtsd el, hogy az amerikaiak imádták az autóikat modellévente átdolgozni, így megjelenés terén elég sok változatuk jelent meg –a fenti képen például egy 1967-es változatot látsz.

De mi is az a „Tűz-/ Lángmadár”? A szláv mitológia szerint egy hatalmas, rengeteg színben pompázó madár, ami több mondában és mesében is felbukkan. A történetek kiindulópontja, hogy a király vagy édesapa megbízza a fiát, hogy szerezze meg a madár tollát vagy magát a madarat fogja el.

Azt viszont, hogy az amerikai tervezők hogyan álltak elő egy szláv mitológiai madár megnevezésével, mint típusjelölés, nem tudom. Egyedül arra tudok gondolni, hogy nevét a Ford T-bird ihlette, ami szintén egy sportos modell volt, ráadásul a „Mennydörgésmadár” szintén egy nagy erejű mitológiai lény.

Buick Roadmaster Skylark

Akárcsak a Humber szalonkája, a Buick e század közepi kabriója is megtévesztő lehet: egy termetes, erőteljes autót egy kistermetű madárról neveztek el. A General Motors 1953-ban ünnepelte az 50. évfordulóját, s ez alkalmából mind az 5 márka valamilyen meghökkentően újszerű modellt mutatott be. Ekkor vált önálló típussá a Bel Air, illetve mutatkozott be az Oldsmobile 98 Fiesta és a Cadillac Eldorado is.

A konzervatív luxust megtestesítő divízió ekkor mutatta be a választék csúcsát jelentő Roadmaster kabrió mégelitebb változatát, a Skylarkot. Míg a hagyományos Roadmaster kabrió nagyjából 3.200 dollárba került, a „Pacsirtáért” ennél jóval többet, 5.000-t kértek.

A presztízsmodellt egyedül egy 5.272 köbcentis V8-assal lehetett rendelni, amit egy 2 sebességes Dynaflow automata váltóval párosítottak. Mindez 188 lóerő és 407 Nm-nyi nyomaték leadására volt elegendő. Csúcssebessége 166 km/h volt és 14,4 másodperc alatt gyorsult 100-ra.

Ahogy ez akkoriban természetesnek számított, a következő modellévre a Roadmaster Skylarkokat is áttervezték. Az ’54-es modelleket továbbra is az előző évi motorral és váltóval szerelték, ám ezek már 200 lóerősek voltak és 419 Nm-nyi nyomatékot adtak le.

A Buick „Pacsirta” jelölését legközelebb 1961-ben a Specialökön használták, ám 3 év használat után ismét eltűnt. Legközelebb ’64-ben bukkant fel, ám ez alkalommal, mint önálló Buick típus.

Mit gondolsz, a fenti 4 modell közül melyiknek van a legvagányabb neve? Melyiket vinnéd haza a saját kalitkádba? Oszd meg velünk a véleményed! További madarakról elnevezett autókról a folytatásban olvashatsz!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3+1 benzines pulyka, avagy 4 veterán autó, amit madarakról neveztek el – 1. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.