A Pontiac Grand Prix a márka meghatározó modellje volt, 1962 és 2008 között hét generáció készült belőle, a szóban forgó típusváltozat az ötödik szériához tartozott, mely szakított a szögletes formavilággal, illetve műszaki szempontból is jelentősen módosult az elődjéhez képest. 1988-ban a Motor Trend magazin Év Autója díját is elhódította, ami az Egyesült Államokban igen jó referenciának számított. A siker egyúttal egy igen izgalmas együttműködést is hozott a Pontiac számára, ami végül egy ASC-McLaren csomagban testesült meg 1989-ben. A McLaren partnereként is elhíresült ASC kisszériás sportautok gyártásában jeleskedett, korábban ASC-McLarn Ford Capri és Mustang is készült a kezeik alatt.

A Pontiac Grand Prix számára ez egy remek lehetőség volt, egyrészt a ’89-es Daytona 500 felvezetőautójának választották, másrészt olyan átalakításokat végeztek az alapmodellen, mely csak ezen kooperáció keretei között valósulhatott meg. Az ASC-McLaren változat szélesített karosszériaelemeket, speciális motorháztetőt, sportosabbra hangolt futóművet, valamint egy turbófeltöltőt is kapott. Utóbbinak eredménye, hogy 3.1 literes V6-os, GM motor 140-ről 205 lóerőssé izmosodott. Az ASC-McLaren által újrahangolt erőforrás ezáltal 7 másodperc alatt futotta a 0-60 mérföld/órás sprintet, végsebessége pedig elérte a 128 mérföld/órát, átszámítva a 206 km/órát. Fogyasztása ehhez mérten egész alacsony volt, átlagban 7.5 liter jellemezte.

Az utastérben is történtek változtatások, az extrázottság pedig a korhoz mérten igen komoly volt. A hatalmas, kényelmes fotelek elektromosan állíthatóak voltak, a kormány közepén – légzsák helyett –  médiakezelő gombsor kapott helyet, de olyan érdekességek is megjelentek odabenn, mint a számzáras kesztyűtartó, vagy a digitális iránytűvel is felspécizett fedélzeti számítógép.

Érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni a limitált modellt:

The post A legolcsóbb „McLaren”, ami valójában egy Pontiac appeared first on Retrovasak.hu.