A „madarakról elnevezett veterán autók” cikksorozat előző két részében eddig 7 olyan klasszikusról olvashattál, melyek típusjelölése valamilyen madárra utalt. Természetesen a lista nem volt teljes, így arra jutottam, hogy megírom a folytatást, amiben további 3 olyan klasszikust mutatok be Neked, amiket madarakról neveztek el. Lássuk is őket!

Packard Hawk, 1958

A Packard egy, a konzervatív luxust megtestesítő önálló márka volt, ami az ’50-es évekre már nem tudott lépést tartani a több gyártót magukba foglaló konszernekkel. A Studebakerrel történő egyesülés sem hozott sok szerencsét, mivel az utolsó Packardok már kissé átdolgozott, gyakorlatilag átcímkézett Studebakerek voltak.

A márka megszűnésének évében mutatkozott be a gyártó egyik legbizarrabb GT-je, ami a kortárs Packard limuzinokhoz és kombikhoz hasonlóan szintén egy átdolgozott Studebaker volt. Ez pedig nem más, mint a Packard Hawk.

Azon túl, hogy ez a Packard többnyire egy áttervezett Studebaker volt, még neve is a korabeli Studebaker GT-inek megnevezését követi: az ’50-es évek második felében a Study több sportos modellje is a Hawk, vagyis sólyom nevet viselte, pl. Silver Hawk, Golden Hawk, Sky Hawk, Power Hawk, stb.

Bár a fentebbiek sok jóra nem utalnak, a Packard Hawk mégis egy drága, kifejezetten erős, sportos autó volt. Ezt az egy modelléves típust kizárólag egy 4.737 köbcentis V8-assal lehetett rendelni, míg váltó terén egy 4 sebességes kézi és egy 3 sebességes Flight-O-Matic automata közül lehetett választani.

Mindez 275 lóerő és 452 Nm-nyi nyomaték leadását tette lehetővé. A manuális változatok 7,5 mp, az automaták 8,9 mp alatt gyorsultak 100 km/h-ra. Csúcssebességük 204 és 212 km/h volt. Lehet, hogy mai szemmel ezek nem tűnnek nagy számoknak, ám akkoriban ezek nagyon jó értékeknek számítottak!

Ford Thunderbird, 1955

Miután a Chevrolet bemutatta az 1. generációs Corvette-et, a Ford is meg akarta építeni saját változatát. Ez sikerült is, ám az utóbbi valójában egy új piaci szegmens megszületéséhez vezetett.

A Thunderbird magyarul annyit tesz: Mennydörgésmadár. Az amerikai őslakosok mitológiája szerint létezik egy hatalmas, sasszerű madár, ami mind termetében, mind erejében felülmúlja a halandó lényeket. A mítoszok szerint szemével képes villámokat szórni, míg szárnyaival hatalmas szélvihart tud felkavarni.

Az 1. generációs T-birdöket 1955 és 1957 között gyártották, és mind a 3 modellévben történtek ráncfelvarrások, apróbb módosítások. Az ’55-ös változatokat egy 4.778 köbcentis V8-assal látták el, melyhez 3 féle váltó közül lehetett válogatni.

Az ’55-ös modellév legerőteljesebb változatai egy 3 sebességes Ford-O-Matic váltót kaptak, amik 198 lóerővel dolgoztak és maximálisan 386 Nm-nyi nyomatékot adtak le. Csúcssebességük 175 km/h volt és 10,2 mp alatt gyorsult 100-ra. Nála kicsivel jobb eredményt értek el a 193 lovas, 4 sebességes manuális változatok, amik 179-cel is száguldhattak és 9,4 mp alatt érték el a 100-as tempót!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 benzines szárnyas, avagy 3 veterán autó, amiket madarakról neveztek el – 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A „madarakról elnevezett veterán autók” cikksorozat előző részében a Csajkáról, Humber Super Snipe-ról, Pontiac Firebirdről és Buick Roadmaster Skylarkról esett szó. Természetesen a lista nem volt teljes, így arra jutottam, hogy megírom a folytatást, amiben további 3 olyan klasszikust mutatok be Neked, amiket madarakról neveztek el. Lássuk is őket!

Plymouth Superbird, 1970

A Verdák c. animációs film szereposztásában több olyan klasszikus is szerepel, melyek szorosan kötődnek a NASCAR és a motorsport világához. Ilyen volt például a Hudson Hornet és King, a Plymouth Superbird is, melyet a Chrysler konszern kifejezetten a NASCAR versenyeire fejlesztett ki.

A „Szupermadár” 1970-ben a Dodge Charger Daytona és a Plymouth Road Runner közös gyermekeként született meg. Mivel a NASCAR szabályai szerint a pályán csak olyan modellek versenyezhetnek, amiket a cégek sorozatgyártásba is állítottak, ezért a Plymouth közel 3.000 példányt gyártott le.

Sajnos a vásárlók nem igazán kaptak az alkalmon, pedig ha belegondolsz, mennyire menő lehetett, hogy hétfőn megvehetted annak a versenyautónak a mását, ami a hétvégén a pályán száguldott! Ezt a különleges Plymouth-t kizárólag az 1970-es modellévben szerelték, ráadásul a NASCAR új szabályokkal állt elő, ami ellehetetlenítette az ilyen mértékben áramvonalas autók nyerési esélyeit.

Az utcai változatokat háromféle V8-as motorral, illetve vagy egy 3 sebességes Torqueflite automata vagy egy 4 sebességes kézi váltóval lehetett rendelni. A legerőtlenebb erőforrás 7,0 literes volt, ami 425 lóerő leadását tette lehetővé és 5,5 másodperc alatt gyorsult 100-ra.

Plymouth Road Runner, 1968 – 1970

Ha már szó esett a NASCAR-bajnok Superbirdről, említsük meg azt a Plymouth-t is, amiből kifejlesztették. Ez pedig nem más, mint a GTX olcsóbb alternatívája, az első generációs Road Runner. A Chysler legmegfizethetőbb divíziója 1968 és 1976 között három generáción át gyártotta, majd 1980-ig már csak, mint felszereltségi szint szerepelt a palettán.

Az 1. generációs modelleket kupé, kétajtós (B oszlop nélküli) hardtop-kupé és kabrió kivitelben lehetett rendelni. Erőforrás tekintetében 3 lehetőség létezett: egy 6,3 literes 335 lóerős V8, illetve egy 7,0 és 7,2 literes HEMI V8, melyekhez vagy egy 3 sebességes automata vagy egy 4 sebességes kézi váltót lehetett csatlakoztatni.

De hogyan került fel ez a Plymouth a listára? A Road Runner magyarul kaliforniai földikakukkot jelent, amit nagy futókakukk és gyalogkakukk néven is szoktak emlegetni. Ez utóbbi nevén vált ismertté a Warner Bros Kengyelfutó gyalogkakukk c. mesebeli karaktere is, mely hangjának használati jogait a Plymouth megvásárolta, és, mint a Road Runner dudájának hangja hasznosította – szerintem ez egy elég menő kiegészítő, kár, hogy a mai autók ilyesfajta részletekkel már nem bírnak.

Studebaker Lark, 1959 – 1961

A Studebaker egy méltatlanul elfeledett márka, ami a háború után elsőként mutatott be teljesen új formatervet. Mivel önálló gyártó volt, az ’50-es években már nem tudta felvenni a versenyt a Chrysler-GM-Ford triójával, így egyesült a szintén önálló, luxusautókat gyártó Packarddal. Sajnos az együttműködés nem járt sikerrel, a Packard még 1960 előtt, a Studebaker 1966-ban húzta le a rolót.

Az 1960-as években mind az olaj drágulása, mint a kistermetű import modellek miatt az USA gyártói kénytelenek voltak kisebb termetű, olcsóbban fenntartható, kis(ebb) fogyasztású autókat piacra dobni. Így született meg az ’59 és ’61 között gyártott 1. generációs kompakt Lark is, melynek 2 és 4 ajtós limuzin, kupé, kabrió, illetve 3 és 5 ajtós kombi változata is rendelhető volt.

Természetesen ezek a kompaktok jóvalta nagyobbak voltak, mint az azonos kategóriába eső európai változatok. Ez erőforrásukon is megfigyelhető, mivel a motorválaszték kétféle 2,8 literes sorhatosból, egy 4,2 és egy 4,7 literes OHV V8-asból állt. A Larkot, magyarul pacsirtát, a Studebaker 1966-os megszűnéséig 3 generációban gyártották, igaz, ’64-től már csak Kanadában!

Mit gondolsz, a fenti 3 modell közül melyiknek van a legvagányabb neve? Melyiket vinnéd haza a saját kalitkádba? Oszd meg velünk a véleményed! További madarakról elnevezett autókról a folytatásban olvashatsz!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 benzines szárnyas, avagy 3 veterán autó, amiket madarakról neveztek el – 2. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.