Betérve a volt MZ gyár főépülete elé egy hatalmas placcba botlik az ember. A tér teljesen üres. Csak pár autó álldogál az épület tövében. Valószínű egy-két bérlő tulajdona. A hely régebbi szebb és elegánsabb időkről mesél. Ám talán pont a hely üressége miatt az ember felfigyel itt minden furcsaságra. A parkoló jobb szélén egy szerelő mikrobusz áll, előtte idős úr görnyed stokiján, valami furcsa járgányt bütyköl. Nézzük meg mi folyik itt.

Az úr mögé lépve a látványtól azonnal visszaugrunk 30 évet az időben. Egy verseny MZ motor, mögötte a néhai MZ gyárral.

Rögtön faggatózni kezd az ember, ez most mégis mi?

– Egy egy MZ TT 250 es versenymotor.

Beszédbe elegyedünk, ő angolul beszél kevésbé, de valamicskét, nálunk a német tudás van egy 1 éves gyermek szintjén.

– Mikori a motor?
-1988-as.
– És miért szereli? Mi baja?
– Éppen felkészítem egy versenyre.
– Ki vezeti?
– Hát én. De nem komoly verseny nyugalom, csak olyan veterános.
– És megkérdezhetem hogy miért itt szereli? – ez az igazán érdekfeszítő dolog, lévén kevesen mennek el például egy Hondával a Kumamotoi gyár elé szerelgetni.
– A hely szelleme. Na meg itt ez a hatalmas placc. Itt lehet tesztelgetni.

A motorról elárulta, hogy egy 250-es blokkal megáldott gép, ami a gyári cirka 21 LE helyett 46 LE-vel rendelkezik. Approximately. Mondhatni a saját tervezése. Elmesélte hogy a gyárban dolgozott mint tervező és fejlesztő mérnök egészen a teljes felszámolásig, úgy 92-93-ig. Egy ideig bámulva és ámulva figyeli az ember a gépet és gazdáját, ahogy szerelgeti, tesz-vesz rajta, próbál felfedezni érdekességeket egy járgányon, amin szinte minden érdekes.

De a kérdés nem maradhat el:

– Beindítja?
– Hát hogyne! Ki is kell próbálni, hogy lássam mire jutottunk!

Majd felpattan, magára dobja bukósisakját, a motort betámasztja valami indító keretbe, majd lehajol és elkezdődik a a szeánsz, mint a ló és gazdája közötti suttogás. Egy-két gázkar húzogatás, nyilván a megadott ismétlésszámmal, majd az indítás. Elég érdekes látványt nyújt a gép, hátán a közel 7 évtizedes pilótájával. Az ember azt gondolná, hogy pár bemelegítő kör következik, de igazából az első adandó alkalommal odapörköl a jószágnak. Érezni lehet hogy van itt erő. És hallani is. Körözni kezd a téren, fel alá, minden egyenesben jól megrántja az öreg vasat. Közben látni, hogy figyel, figyeli a motor minden rezdülését. Nem csak huligán módjára zajong a parkolóban. Éppen finomhangol.

Már menet közben leállítja a vasat, visszagurul a starthelyre, ahol megdícsérjük járműve hangját és teljesítményét. Ő csak csóválja a fejét:

– Még nem az igazi!

Kicsit még beszélgetünk, elmondja, hogy nincs Facebook profilja, meg Weblapja se, de ha rákeresünk a nevére találunk pár képet. Wolfram Trabitzsch!

Igazából a meglepetés csak akkor jött, amikor utána néztünk a megadott névnek. Kiderült hogy Wolfram Trabitzsch egy NDK versenypilóta volt a 70-es években, amikor is számos díjat nyert, de egy súlyos baleset véget vetett a száguldozásának. Visszavonulása után még jó pár pilóta gépét építette meg. (Teljes cikk itt, a fordító elég jól megbirkózik vele.)

Nos, mit mondhatnánk egy ilyen találkozás után egy ilyen helyszínen?
HIDEGRÁZÁS!!!!

Ifj. Erdős László – Szocgear

The post SzocGear – nagy találkozás a volt MZ gyárnál appeared first on Retrovasak.hu.

Érdemes ellátogatni a SzocGear csapatának youtube-csatornájára, ahol számos hangulatos videóban mutatják meg, hogy az “éljük a retrót” nem csupán egy hangzatos szlogen, hanem maga a valóság. Illetve, ha szeretnétek naprakészek lenne azzal kapcsolatosan, hogy éppen min munkálkodnak a srácok, ide kattintva a facebook-oldalukat is elérhetitek!

The post 1 éves lett a SzocGear appeared first on Retrovasak.hu.

Érdemes ellátogatni a SzocGear csapatának youtube-csatornájára, ahol számos hangulatos videóban mutatják meg, hogy az “éljük a retrót” nem csupán egy hangzatos szlogen, hanem maga a valóság. Illetve, ha szeretnétek naprakészek lenne azzal kapcsolatosan, hogy éppen min munkálkodnak a srácok, ide kattintva a facebook-oldalukatis elérhetitek!

The post SzocGear – DDR-túra appeared first on Retrovasak.hu.

Érdemes ellátogatni a SzocGear csapatának youtube-csatornájára, ahol számos hangulatos videóban mutatják meg, hogy az “éljük a retrót” nem csupán egy hangzatos szlogen, hanem maga a valóság. Illetve, ha szeretnétek naprakészek lenne azzal kapcsolatosan, hogy éppen min munkálkodnak a srácok, ide kattintva a facebook-oldalukat is elérhetitek!

The post SzocGear – bolondos krúz appeared first on Retrovasak.hu.

A veteránautózás és a retró-szeretet szépsége, hogy az élet megannyi területéről fújja össze az embereket a szél. Különféle dolgokat csinálunk az életben, különbözőek vagyunk, sok esetben hatalmasak egzisztenciális különbségek, sok dologról egészen másként vélekedünk, más és más tempóban éljük az életünket…de van egy közös pont. Ahol mindegy ki, honnan jött. Egy olyan közös pont, ami nem pusztán csak „egy” érdeklődési kör.

A veteránautózásban és a retró cuccok szeretetében sok minden ott van. Ott vannak az érzelmek. Kinek ne lennének a családban régi históriák ma már veterán korú autókról? Esetleg a nagypapa biciklijéről, amivel a gázpalackot hozta haza minden hétfő délután? Vagy például milyen erős érzelmek öntenek el minket egy-egy gyerekkori játékunk láttán? Ott van ebben a dologban a különcség is. Amikor pont azokat a dolgokat tudod élvezni valamiben, ami másoknak – állításuk szerint – csupa-csupa keserűség lenne. De mégis titkon irigyelnek és a szemük sarkából mosolyogva figyelnek, amit elgördülsz mellettük.

Ott van még a szépség. A szépség, ami a mai dolgokból egyre inkább elvész, főleg amiatt, mert szinte mindent ugyanabba az egyenruhába öltöztetnek. Persze szép dolgok születnek ma is, ez tagadhatatlan…de ezekből a szépségekből már egyre kevesebb van és lássuk be; hasonlókat nem várhatunk, hisz a világ megy előre tovább. Szóval van itt „Élmény”, méghozzá nem kevés. Ezek által újra és újra élhetjük azokat a pillanatokat, melyekre szeretettel emlékszünk. De mint minden élménynek, általában ezeknek is van két nagyon sarkalatos pontja, melyek nélkül mit sem ér az egész. Az egyik, hogy jobb, ha nem egyedül csinálod. Sokkal jobb! A másik, hogy jó dolog, ha valakivel, vagy valakikkel meg tudod osztani. Különben elvész, elhalványul, magányos emlék marad. A SzocGear Élményoldal csakis ezért a két dologért jött létre. Hogy ne egyedül csináljuk, és ne maradjon bennünk az élmény.

Honnan jönnek az élmények?

Sokféle veterános létezik és hangsúlyozni szeretnénk egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Csak egyszerűen más okoz nekik örömöt. A teljesség igénye nélkül két csoportra, valamint ezek közös halmazára osztható ez a gyönyörű faj. Akik tartják, és akik élik. A mi csapatunk esetében az a parádés felállás, hogy mindkét dolog igaz, de az „élés” az igazi kulcs. A csapatból többen napi szinten ilyen autóval járnak, de természetesen sok lapul még a garázsban is. A magunk megfogalmazása szerint, mi éljük a retrót. A csapat jelenleg négy főből áll. Ez teljes mértékben egy baráti társaság.

A kelet-német és főleg a Wartburgos, Barkasos szekciót Feri képviseli, akinek autószerelő műhelye van. Meggyőzhetetlen más autók létének értelméről a szocialista érában. Habitusának és autói habitusának köszönhetően nehezen bújik meg a tömegben, legyen az bármily nagy forgatag. Nem gond. Általa a SzocGear érkezése mindig egy látványos egyéni produkcióba csap át.

Bálint szerszámok gyártásával foglakozik, és a dolgokban mérnöki pontossággal bír. Ő az egyik hivatalos fotósunk is. Szintén DDR fanatikus, csak neki már az a fránya harmadik henger sem kellett. Trabantos és régi nyugati autó szerelmes. Ki érti? Hát mi…

Robié a Csehszlovák szekció. Kevesen tudnak többet a faros Skodákról nála, főleg közülünk, de amit nem tud, azt bizony kinyomozza az ebadta. Rengeteg dologban lexikális a tudása, és hála istennek nem csak a farosok területén. Szóval az esetek 90%-ában tudja a választ, vagy van teóriája a múltban történtekről, a többi 10-et meg majd kivágjuk. Robi szintén rengeteg fotót csinál, amit folyamatosan megosztunk.

Laci…hát róla nehéz beszélni. Tulajdonképpen ő az „agy” a csapatban. Ezt a szöveget is ő írja! Tudathasadásos szegény, mert különben azt írná „Én írom!” Viccet félretéve Lacié az Orosz romboló flotta, a Ladás részleg. Esküszik rá hogy a keleti blokk legjobb, legszebb, leggyorsabb, legmodernebb…stb. autói, de persze hárman vannak ellene. Sosem nyerhet! Laci a csapat videó felelőse, operatőr és vágó.

A végén még fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy nem tudunk mindent. Sőt…annyi mindent szeretnénk tudni. Nem tudunk mindent pontosan. De nagyon érdeklődünk, és pont ezért szándékunk, hogy folyamatosan látogassuk azokat, és beszélgessünk azokkal az emberekkel, akik nagy tudással, tapasztalattal, vagy esetleg negatív példával, és nem utolsó sorban remek autókkal rendelkeznek, és amit rajtunk keresztül más is megismerhet a veterános világban. Így reméljük, sokatokkal találkozunk a közeljövőben. Keresettek bátran és mi is keresünk titeket! Addig is: Éljük a retrót!

Érdemes ellátogatni a SzocGear csapatának youtube-csatornájára, ahol számos hangulatos videóban mutatják meg, hogy az „éljük a retrót” nem csupán egy hangzatos szlogen, hanem maga a valóság. Illetve, ha szeretnétek naprakészek lenne azzal kapcsolatosan, hogy éppen min munkálkodnak a srácok, ide kattintva a facebook-oldalukat is elérhetitek! – /főszerk./

The post Bemutatkozik a SzocGear appeared first on Retrovasak.hu.