A Balatont magunk mögött hagyva továbbra is csodás tájakon keresztül pöfögtünk tovább, Nagykanizsán Ladás, Nemessándorházán és Zalaegerszegen pedig Trabantos társasággal találkoztunk, emellett persze a nevezetességeket sem hagyhattuk ki.

Sokáig nem szomorkodtunk amiatt, hogy el kellett búcsúznunk a Balatontól, hiszen a Zalai-dombság is gyönyörű helyeket tartogatott számunkra. Nagykanizsáig 70 kilométert tettünk meg, a kanizsai Várkapunál kezdtük a délutánt, remekül mutatott előtte a Trabi. Ezt követően az Erzsébet térre gurultunk, a Magyar Plakát Ház helyén jelenleg más kiállítás nyílt, de azért a Kiskastély udvarát alaposan körbejártuk- és fotóztuk. A slusszpoén persze még ezek után következett, egy 2105-ös szegődött mellénk, amikor a szálláshely felé közeledtünk, Krisztián és Bence bevallottan minket kerestek, sztorizgattunk a megmentett Ladájukról és persze a Trabant-kalandról, mindent kentek-vágtak a túra történetéről a srácok.

Ezúttal a Nyírfás Campingben aludtunk egy éjszakát, le a kalappal a házigazdák előtt, nagyon kedves volt a fogadtatás, mindenben segítettek nekünk, a szoba is komfortos volt. Ráadásul igazán idilli volt a helyszín, szépen gondozott kert, pacik és – nem meglepő módon – nyírfák fogadtak minket, aki Nagykanizsán jár, és szeretne megpihenni, annak csak ajánlani tudjuk a helyet. Hozzátartozik még a napunkhoz az esti felhőszakadás, nincsen kaland elázás nélkül, ezúttal a Vulkanfiber bőröndünk bánta az esőt, kicsit be is ázott, ám talán még jobb formába is került, mint előtte volt, sajnos viszont az egyik kazettám, név szerint a Guns N’ Roses – The Spaghetti Incident? borítója is kapott egy kis vizet, zabos is voltam, hogy miért nem kaptam le időben a koffert, szerencsére azonban minden szépen megszáradt.

Másnap már verőfényes napsütésben indultunk tovább Zalaegerszegre, de előtte tettünk egy kis kitérőt Nemessándorházára, a gyönyörű, 300 lelkes ökofaluban – ahol az egy főre eső Trabik száma igen magas – Gáspár Péter és felesége, Szabina vártak minket palacsintával, házi lekvárral és bodzaszörppel, na és persze egy szép kis Trabanttal. Közösen felpöfögtünk a hegyre, ott csatlakozott hozzánk egy négyütemű is, Csenge pedig egyből be is izzította a fényképezőgépét.

Péteréktől csak rövid időre búcsúztunk el, hiszen Zalaegerszegen újból találkoztunk, de előtte még befészkeltünk aktuális lakhelyünkre, a Jánkahegyi Gyuri Vendégházba, ami egyben csárda és is, így egyből egy ízletes ebéddel kezdtünk, majd egy kis csendes pihenő következett a nem kevésbé színvonalas szobánkban. A skanzenről lecsúsztunk, 16 óráig volt nyitva, de holnap reggel bepótoljuk a programot, délután a TV toronyhoz gurultunk fel, ahonnan páratlan panoráma tárult a szemünk elé, nehezen tudtunk szabadulni a látványtól, de muszáj volt elindulni, mivel Péter és Trabis barátai már vártak minket a vendégház parkolójában. A visszaúton összefutottunk egy 601-essel, „kergetőztünk” kicsit a városban, aztán rájöttem, hogy egymást kerestük, így végül Zsolttal is megismerkedtünk, aki már 14 éve Trabantozik, tehát van „némi” tapasztalata, többen is összegyűltünk időközben, kellemes kis beszélgetés alakult ki. Mire a parkolóba értünk, már több Trabi is várt minket, végül ötfősre duzzadt a mezőny, konvojban jártuk végig Zalaegerszeg utcáit, remek történetek bontakoztak ki, gyönyörű járgányokkal és kedves emberekkel alkothattunk egy csapatot pár óráig, élmény volt, köszönet minden résztvevőnek, biztos vagyok benne, hogy összefutunk a jövőben is!

Csenge ismét kitett magáért, rengeteg fotó készült, a legjobbakat ezúttal is beválogattam. Holnap Kaposváron leszünk, addig pedig élvezzük a jánkahegyi kilátást, ti is tegyetek így, ha erre jártok.

Utóirat: holnap estére vélhetően már 2000 kilométer lesz mögöttünk!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

A Trabant-kaland támogatója a PRk Store Áruház

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 15./16. nap – Nagykanizsa / Zalaegerszeg appeared first on Retrovasak.hu.