A törpeautókról szóló cikksorozat előző három részében a háború utáni nyugat-német autóipar legkisebb képviselőivel ismerkedhettél meg. Ebben a részben a határon túlon forgalmazott változatokról lesz, amikhez képest egy Kacsa és 4CV is tágas luxusautónak mondható. Íme, három francia törpeautó!

Inter 175A Berline, 1953 – 1955

Akárcsak a Messerschmitt, az Inter is egy repülőgyártó volt, ami a háború után pilótafülke megjelenésű törpeautók forgalmazásával foglalkozott. Az 1953-as Párizsi Autószalonon bemutatott 175A szériát, amit Inter Autoscooter néven is forgalmaztak, csak rövid ideig, három éven át gyártották. Mivel ritka és különleges modellekről beszélünk, mára drága gyűjtői darabokká vált.

Erőforrás tekintetében a 175A Berline egy 175 köbcentis, kétütemű, egyhengeres erőforrás kapott, ami a hátsó kereket hajtotta. A törpeautó két utas szállítására volt képes, akik egymás mögött utaztak.

Akárcsak a Messerschmittek, az Inter kabinenrollerei is motorkerékpárokéra emlékeztető kormányt és felfelé bukó ajtót kaptak. Egyéni vélemény, de egy ehhez hasonló merev tető és kis géptest szerintem sokkal könnyebben okozhatott szorongást, bezártság érzetet, mint egy Messerschmitt stílusú hajlított plexi buboréktető.

C.G.E. Tudor, 1941 – 1946

Az eddigi, a sorozatban szereplő törpeautóval ellentétben ez a mikrokabrió nem egy kétütemű, 1-2 hengeres motort kapott. A C.G.E. Tudor egy korai elektromos autó volt, amit egy 5 kW-os, 7 lóerős erőforrás hajtott.

A szériát a párizsi C.G.E., vagyis Compagnie Générale d’Electricité már a háború korai szakaszában szerelte, vázát alumíniumból készítették. A széria termelésének ideje alatt nagyjából 200 példány készült, amiket kupé, kabrió és dobozos kishaszon formájában árusítottak.

VELAM Isetta, 1955 – 1958

Az olasz tervezésű ISO Isetta gyártási jogait a BMW-n túl számos másik gyártó is megvásárolta. Közéjük tartozott a francia VELAM is, aki némileg módosította a hajdani bajor repülőgépgyár koncepcióját.

A francia ISetta is az ISO Moto 236 köbcentis erőforrását örökölte, viszont az autó formatervét némileg módosították: A VELOM típusa az német változatával ellentétben az ajtó nem kilincset, hanem nyitógombot kapott, ráadásul kerekdedebb is volt, ami miatt saját korában „joghurtos bödönnek” becézték. A standard modelleken túl luxus és kabrió kivitelben lehetett rendelni, de egy darab sportmodell és versenyautó is készült belőle.

Mit gondolsz, a fenti három francia törpe közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 francia törpe, avagy 3 különleges mikroautó – 4. rész, Franciaország appeared first on Retrovasak.hu.

A II. világháborút követően a törpeautók teret hódítottak Nyugat-Európában. Közéjük tartozott például a francia Inter Berline, az NSZK-s Messerschmitt, illetve a BMW Isetta is, amiről kevesen tudják, hogy az olasz ISO Isetta lincensze alapján gyártották.

Ebben a cikksorozatban bemutatom az eredeti „ős Isettát”, illetve annak árcímkézett változatait. De kezdjük is a legelején, az ISO SpA modelljével:

ISO Isetta, 1953-1956

Az 1950-es évek elején az olasz ISO SpA többnyire csak hűtők, kismotorok és háromkerekű teherautók termelésével foglalkozott. Renzo Rivolta, a vég tulajdonosa, bővíteni szerette volna a márka kínálatát, így felkérte Ermenegildo Prettit és Pierluigi Raggit, hogy tervezzenek egy törpeautót, amit a paletta többi járművével párhuzamosan forgalmazhatnak.

A buborék autók kategóriájába eső törpe az 1953-as Torinói Autószalonon mutatkozott be, ahol azonnal nagy sikert aratott. Megjelenése eltért a korszak többi mikroautóéjától, ráadásul az utastérbe a az autó orrán át lehetett beszállni, ami akkor is szokatlan, ám szerethető megoldásnak tűnt. Az Isetta az ISO Moto 200 kismotor 236 köbcentis, 9,5 lóerős motorját örökölte, ami ugyan nem volt fürge, viszont maga a jármű praktikusabb volt, mint egy motor, ráadásul (relatív) kényelmesen el lehetett benne férni.

Külön érdekesség, hogy az ajtó nyitásakor a kormányrúd kibukott, így megkönnyítette a ki- és beszállást. Ami viszont tényleg furcsa, és egy Isetta esetén meg kell tanulni, hogy a váltó nem a két utas között, hanem balkéz felé esett.

VELAM Isetta, 1955-1958

Az olasz buborék bemutatását követő évben a VELOM is belevágott az Isetták termelésébe. A franciák megvették a gyártás jogait, ám rengeteg műszaki megoldást módosítottak. A VELOM Isettája gömbölydedebb volt, ami miatt „joghurtos bödönnek” is nevezték.

Az ajtóra a megszokottakkal ellentétben nem szereltek kilincset, helyette egy gomb megnyomásával lehetett azt kinyitni. A frankok az autó felfüggesztését is éttervezték, ráadásul a sebességmérőt a kormánykerék közepére illesztették. Motor tekintetében nem történt változás, a VELOM is az ISO Moto 236 köbcentis változatát használta. A standard modelleken túl luxus és kabrió kivitelben lehetett rendelni, de egy darab sportmodell és versenyautó is készült belőle.

A VELOM buborékja az 1955-ös Párizsi Autószalonon mutatkozott be, termelése még ebben az évben, a suresnes-i Talbot gyárban kezdődött meg. A szériát ’58-ig gyártották, melynek oka, hogy sem ő, sem pedig a többi törpeautó nem tudott lépést tartani a korszerű, hagyományos megjelenésű kisautókkal. A Renault Dauphine megjelenésével a törpeautók, köztük a francia Isetta ideje is lejárt.

Romi-Isetta, 1956-1961

Az olasz hűtőgyár kisautójának híre a tengerentúlra is eljutott, az argentinok és a brazilok is megvették a gyártás jogait.  A Santa Bárbara d’Oeste városában székelő, szerszámokat termelő Romi 1956-ban vágott bele az Isetták termelésébe, az első példány szeptember ötödikén gurult le futószalagról. Ez volt az első autó, amit Brazíliában gyártottak!

Az eredeti tervek szerint a Romi-Isetta célja az volt, hogy motorizálja a dél-amerikai ország lakosságát, ráadásul alacsony ára miatt népautóvá is válhatott volna. Az már csak külön érdekesség, hogy kis termete miatt termelési költségei is alacsonyak voltak, ráadásul pont emiatt kiváló városi autó vált volna belőle.

Végül sajnos nem vált a brazilok bogarává, 1956 és 1961 között alig 3.000 darabot gyártottak belőle. A Romi csak minimálisan változtatott az eredeti ISO formaterven, ’58 végéig a 236 köbcentis ISO Moto 200 motorjával gyártották. A következő évtől a termelés beszüntetéséig már a BMW 0,3 literes változatával szerelték.

Mit gondolsz, a fenti három Isetta közül Neked melyik tetszik a leginkább? Te az olasz, francia vagy brazil variánsok közül melyiket fogadnád el? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Az Isetta 50 árnyalata: az ISO Isetta és hasonmásainak története, 1. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.