Külső megjelenés – Az egyszerűség diadala

A Golf 2 dizájnja ma is időtálló, de a maga idejében kimondottan modernnek hatott. Az egyszerű, mégis karakteres vonalak tökéletesen megtestesítik azt a német precizitást, amelyet a Volkswagen ekkor már világszerte képviselt. A szögletes forma, a kerek fényszórók és a méretes VW embléma ma is ugyanúgy felidézi azokat az éveket, amikor mindenki egy „golfos” ismerőst irigyelt.

A színek terén a 90-es évek kedvencei voltak a piros, kék és zöld árnyalatok – ezekkel az autó igazi sztárja volt bármely parkolónak.

Belső tér – Praktikum a javából

A Golf 2 belső tere egyszerre puritán és funkcionális. A szövetkárpitok, a masszív műanyagok és a könnyen kezelhető műszerek ma már retrónak számítanak, de akkoriban a csúcsot jelentették. A Golf nemcsak kényelmet, hanem minőséget is nyújtott, ami kiemelkedő volt a keleti blokk örökségéhez képest.

A legjobb mégis az volt, hogy mindez tartósnak is bizonyult: egy 90-es években vásárolt Golf belső tere ma is hűen őrzi az évtized szellemét, ha megfelelően karbantartották.

Technika és vezetési élmény

A Golf 2 motorpalettája széles skálán mozgott. Az alapmodell 1.3-as benzinese megbízható volt, az 1.6-os dízel pedig a gazdaságos üzemeltetés mintapéldája lett. A sportosabb lelkületűek a GTI változatot választották, amely 112 lóerejével és feszes futóművével élménnyé tette a vezetést.

Az autó futóműve és kormányzása még ma is példamutató. Stabilitása és kényelme miatt sokan az országúti kirándulások kedvenc társaként emlékeznek rá.

Nosztalgia a 90-es évekből

A Golf 2 nemcsak autó volt, hanem státuszszimbólum. Akinek ilyen autója volt, az a szomszédok és barátok szemében a modern világ előfutárának számított. A kazettás magnóból Bonanza Banzai vagy Neoton Família szólt, és a kárpit szélén ott lapult a régi jó „Elzett” kormányzár.

Egy Golf 2-vel menni a Balatonra vagy átugrani egy osztrák bevásárlókörútra olyan élményt jelentett, amit nehéz leírni, de soha nem felejtünk el. Az autóklubok és találkozók elmaradhatatlan vendégei voltak ezek a modellek, és máig különleges helyet foglalnak el a veterános közösség szívében.

Összegzés

A Volkswagen Golf 2 nem csupán autó, hanem egy korszak szimbóluma, amely a keleti blokk korlátai közül egyenesen a szabadság világába vezetett. A retrovasak.hu számára is fontos, hogy emléket állítsunk azoknak az autóknak, amelyek nemcsak technikailag, hanem érzelmileg is mély nyomot hagytak egy generáció életében.

RetroVasak.hu

The post Volkswagen Golf 2 – Egy korszak ikonja appeared first on Retrovasak.hu.

Ha beütjük a használtautó keresőbe ezt a típust, még mindig legalább 100 találattal számolhatunk, az árak pedig általában 50 ezertől egészen 1.5 millió forintig terjednek, tehát ki lehet jelenteni hogy van belőlük kínálat. Sajnos a 25-30 év nem múlhat el nyomtalanul, így többnyire lerúgott, széthajtott földekre járós,  munkásautókat lehet találni egészen negyed millió forintig.  Most jogosan fel lehetne tenni a kérdést : ,,Ki akar, és miért akar egy ilyen öreg roncs autóval járni ? /tuti nem normális /”.

Nos, szerintem két potenciális vevő van: az első a kevésbé gépjárműbarát: ,,teszek én rá, van rajta műszaki, nem költök rá, ütni-vágni jó lesz’’, ez a felfogás is érthető, mert kis pénzből jól el tud közlekedni, legyen dízel vagy benzines a kecske. A másik tipikus vásárló feltehetően VW márkaszimpatizáns, vagy fanatikus. Ők általában youngtimernek vagy krúzolós autónak tartják, de számtalan viszonylag jó állapotú példány gurul az utakon napi használatban, nagyrészt fiatalokkal a volán mögött.

Ebben a cikkben szeretnék egy kis segítséget nyújtani a jövendőbeli Golf II tulajdonosoknak, akik vásárlás előtt állnak. Egyetlen fontos aranyszabály van, NE KAPKODJUK EL a vételt, nézzünk meg több autót, jobb türelmesnek lenni, mert egy rossz alap sok bosszúságot okozhat. Ezt szem előtt tartva számos további költségtől kímélhetjük meg magunkat. Az öreg autók velejárója a rozsdásodás, így minimális karosszériamunkával akkor is számolni kell, ha látszólag nagyon szép állapotú példányt fogunk ki. Íme pár kép, ahol a gyenge pontokat láthatjuk.

A küszöbök és taposók szinte mindig meggyötörtek, gyakran az emelési pontoknál már be is van szakadva, ahol a bekerülő víz jelentős pusztítást végzett. Ugyanilyen kritikus pont a tank betöltő nyílásánál a lemez átrohadása, ami szoros kapcsolatban van a jobb hátsó doblemez és mellette lévő toronynál éktelenkedő lyukkal, erre a részre érdemes figyelmet fordítani, mert ha ilyen ilyenkor még nekiállt utánfutózni a munkásverdával a brigád, akkor könnyen át is szakadhatott a jobb hátsó torony, amit általában nem szakszerű lakatos munkával javítanak, tehát erre mindenképpen nézzünk rá.

Hasonló rozsda-epicentrum lehet a műanyag sárvédő takaróívekkel ellátott ketteseknél a műanyag alatti lemezek átlyukadása, ugyanis itt mesterien képes megállni a víz. Tetőablakos késői kiadásoknál gyakori az A-oszlopok aljának és a szélvédőkoszorú alsó részeinek felhólyagosodása, ennek az az oka, hogy a tetőablak vízlefolyó csöve az A-oszlopon keresztül húzódik végig, és ha itt valami következtében meg tud állni a víz, akkor az belülről eszi meg a lemezt. Továbbá első kerékjáratok küszöb felőli része jut még kritikus pontként eszembe.

Ne felejtsük el, hogy a jó lakatos munka drága, az igényes fényezésről nem beszélve, így inkább azt ajánlom, hogy NE kizárólag a hajtáslánc állapota legyen a mérvadó vételkor!

Apropó motor, nos e kérdés nagyon szubjektív, mindenki saját vallása szerint döntse el, hogy dízel vagy benzines. Szerencsére benzinesből jelentős, dízelből kicsit gyérebb a választék. A vételárat ritkán határozza meg a motortípus a benzines esetében (gyári, vagy viszonylag gyári autókra gondolok, nem az utólagos 1.8T-re és társaira) leggyakrabban az 1.3-as, 54 és 1.6-os, 75 lóerőssel találkozhatunk a hirdetésekben , de elég gyakori még a 8 szelepes 1.8-as motor is. Ha a takarékosság a szempont, akkor az 1.3-asat választanám, központi injektorral, ha „csapatni akarunk a faluban” egy nyitott rendszerrel, akkor nyugodtan válasszuk a 90 pacis 1.8-ast. Természetesen ennél jóval színesebb a benzines paletta, de ha felsorolnám mindet, senki se lenne elég kitartó végigolvasni az irományom. A régebbi karburátoros motorok fogyasztása természetesen magasabb 7-9 liter, de ha rúgjuk neki 10 liter feletti értékkel is számolhatunk.

Személy szerint én dízel párti vagyok. Fel sem merült bennem soha, hogy benzines Golf II-es álljon a garázsban, így ebben a témában tájékozottabb vagyok. A járós Golfomban már a maga idejében is elavultnak számító 1.6-os, 54 lóerős JP-s szív klettyeg. Ez már a hidrotőkés változat, de kísértetiesen hasonlít az MK1 1.6-os blokkjára. Az ,,egyhatszívódízel”-nek  nagy előnye a lóerők hiánya, tudom, paradoxon, de az alkatrészek jelentősen túl vannak méretezve, így egy strapabíró és masszív, ám lomha, nyugdíjas motorkarakterisztika jellemzi. Aki nem száguldozni akar, hanem 4-5 liter gázolajjal földet kerülni, annak ajánlani tudom.

Turbódízelek közül a leggyakoribbak a 69 lóerős JR és MF kódúak. Létezik ezenkívül a gyengített 60 lóerős, illetve a nem túl népszerű és gyárilag intercoolerrel felszerelt 80 lovas RA és SB kódos motorok. A gyárilag feltöltővel ellátott variációkat sajnos könnyebben szét lehetett hajtani 30 év alatt, nehéz kifogni mára nem hengerfejes, nem gátrepedéses és ép turbóval rendelkező példányt. Ha valamilyen csoda folytán sikerülne,  mindenképpen becsüljük meg és tartsuk be az olajcsere intervallumokat, ami ezeknél a motoroknál maximum 7500 km!

Nem ritka , hogy manapság a végelgyengült  gyári erőforrásokat 1.9 TD / TDI motorokra cserélik, azonban ne felejtsük el, hogy a lóerő többlethez fékhatás többletnek is illene társulnia, a hivatalos lepapírozási nehézségekről nem beszélve. Mindenkit óva intenék az otthon összegányolt, nagyobb motorral felszerelt, ám már meggyengült (szétrohadt) kasznival, gyenge fékkel és futóművel rendelkező  lélekvesztőktől. AZ ILYENEKET NE VEGYÜK MEG! Ha igényes, biztonságos 1.9-es kettes az álmaink netovábbja, akkor ne legyünk restek mélyen zsebünkbe nyúlni, mert az igényes munkát meg kell fizetni.

Utolsó segítő gondolatként azt fűzném hozzá a fent leírtakhoz, hogyha tehetjük, minél fiatalabb és minél jobban felszerelt Golf 2-est érdemes választani. A szervokormány, központi zár, gyári elektromos ablak mára szinte minimum követelmény, és természetesen utólag is beszerelhetőek ezek az extrák, de ha van rá mód, kíméljük meg magunkat a felesleges fáradalmaktól. Az alapot C betűvel jelölték, ez a fapados, CL a közepesen felszerelt, és a GL a jól felszerelt kivitelek közé sorolható. A legkényelmesebbek és legsportosabbak  természetesen a GT, GTD, vagy GTI rövidítésekkel jelölt kettesek, ám ezek általában jóval borsosabb áron vannak hirdetve, és ritka a szép, eredeti állapotú belőlük.

Kedves leendő Golf II tulajdonos, remélem az általam leírtak hasznosak voltak számodra és segíteni fognak a jövendőbeli tuning, vagy restaurási alapod kiválasztásakor és megvásárlásakor !

/Trablogger/

The post Kettes Golfot vennék! Hogyan tovább? appeared first on Retrovasak.hu.

’89-es 1.3 Ez még MERKUR-os autó volt, a Máltai Szeretetszolgálaté. Én 2005-ben vettem. 1.3-as, karburátoros, nem katalizátoros, 4 sebességes. A motorban 70000 km van a felújítás óta, ami csak (!) minőségi alkatrészekkel történt – nincs is semmi baj vele. Érdekes módon a sokat szidott Pierburg karburátor is tökéletesen működik. Ami meglepő és érdekes, az alja még teljesen gyári, még csak utóvédelem sincs rajta! A mostani külsőt idén nyáron kapta, előtte sima bordó volt. Belül Golf 3 GL ülések vannak. Az átlag fogyasztása kb 30/70% város/vidék aránynál 6,7 liter.

The post VW Golf a MERKUR-ból appeared first on Retrovasak.hu.