Gergő számára az autók világa nem volt ismeretlen. Édesapja autószerelő volt, így a műhely levegője már gyerekkorában, 5-6 éves korában körülvette. De az első igazi „saját megmozdulásom” – ahogy ő fogalmaz – 1998-ra tehető, amikor a 14 éves fiú egy nyári szünetben egy merész döntést hozott.

A családi garázsban már egy éve porosodott a háromhengeres Wartburg, lejárt műszakival, itt-ott rügyező rozsdával, lógó alkatrészekkel. A gimi csak szeptemberben kezdődött, a suli vége pedig már megtörtént. Gergő egyszerűen azt gondolta: „Előszedem a 3 hengerest és kezdek vele valamit.”

Nem volt nagy terv, csak egy kamasz és egy autó. De ami következett, az egy életre szóló tanulságot adott. Gittet, festéket vásárolt, és amit szükségesnek tartott, megvette az autósboltban a haveroknál. Aztán kezdetét vette a munka: hegesztés, gittezés, csiszolás, festés, futóműjavítás – mindez egy 14 éves fiú kezei által.

De nem volt egyedül. Édesapja minden este átnézte a munkát, ellenőrizte, hogy jól meghúzta-e a csavarokat. Ez volt az igazi iskola – nem tankönyvekből, hanem gyakorlatból, egy mester mellett.

Augusztusra a családi „Varnyú” újjászületett. Miskolcon az autóklubban csont nélkül vizsgázott le. De a legszebb pillanat az volt, amikor a vizsga után Gergő apja elmondta a vizsgabiztosaknak: „Nem én csináltam az autót, hanem a fiam!” Még a vezető is lejött megnézni, ki ez a kölyök. 🙂
A W115-ös: Az első igazi szerelem

A Wartburg után azonban valami megváltozott. A gimnáziumi évek alatt egy ismerős révén került a képbe egy történet, amely örökre meghatározta Gergő autós jövőjét.

Az egyik régi haverjuk ide kezdett udvarolni egy lánynak, akinek az édesapja egy ismert és elismert autószerelő volt – egy szuper kis műhellyel. A srácnak volt egy Renault 5-öse, amit elcserélt egy nagyon romos W115-ös 200 D Mercire. Gergő elment megnézni az autót, és bár lepusztult állapotban volt, valami megcsapta a szívét.

„Éreztem, hogy ez valami más, mint a többi autó, ami addig körülöttem volt” – emlékszik vissza. Azonnal eldöntötte: segít helyreállítani.

Suli után mindig rohantam a műhelybe. A srác éjszaka melózott, így délelőtt aludt, Gergő suliban volt, de délutánonként és este készült a vas. Motort újítottak fel, karosszériát, belteret – majd teljesen fekete lett az autó, iszonyatosan fényesen lelakkozva. Teli króm dísztárcsái voltak, és ragyogott a napon.

„Amikor mentünk vele, én nem tudom leírni mit éreztem – talán a büszkeségen túl azt, hogy mi vagyunk a legnagyobb királyok a világon!”

Aztán jöttek még W123-asok, részleges felújításokra, és Gergő imádta mindegyiket. De a W115 maradt a közös büszkeség, az etalon, amelyhez minden más mérődött.
Tragédia és új kalandok

A sors azonban néha kegyetlen. A szeretett 115-ös összetört. Jött helyette a srácnak egy W201-ese, szuper kis autó 1988-ból, 200-as benzinmotorral. De az igazi csoda egy este történt, amikor Gergő és a testvére – a Bratyes – Nagymamájéknál sétáltak le.

Mellénk gurult egy csoda: egy W124-es, de nem a szokásos 200D kerregésével. Laci haveruk volt az új szerzeményével – egy 300-as, 24 szelepes, fordított váltós. „Mentünk kipróbálni” – mondja Gergő. A csend a dízelek után, majd az első padlógáz bekövetkeztekor érzett gyorsulás rabul ejtette.

Sajnos néhány hónappal később egy figyelmetlen furgonos oldalról, pont a B-oszlopnál telibe bombázta. Kifli lett szegény, de Laci egy karcolás nélkül szállt ki – a Mercedes biztonságának dicséretére.
Az első saját csillagok

2001 év végén Gergő és a Bratyes megvették az első saját W123-as 200D-jüket. Egy eredetileg 280-as autóba tették be a motort, tehát az „extra döglött kategória” volt szegény! 😀 Nagyon büszkén feszített benne, pedig egy 140 ezer forintos, nem túl szép példány volt.

Aztán jött egy ismerős 300 D-je hosszabb kölcsönben – na az már nem ment rosszul! 🙂 De ekkor még nem volt jogsija Gergőnek, így sajnos nem vezethetett (hivatalosan). 😀
Az átmeneti évek: Trabik, Ladák és versenyautók

Körülbelül 2003-ban a Mercedesezés egy időre megszakadt. Jöttek az olcsóbb időszakok: Trabizás, majd Lada. De a Ladából lett drága játék – versenyautókat kezdtek építeni. Közben a Mercedeseken felbuzdulva Gergő apja vett egy nagyon elrohadt D-Kadettet, amit szintén abban a műhelyben raktak rendbe egy nyár alatt – ahol a Mercizés egykor kezdődött.

A visszatérés: A W124-es Sportline

2007-ben Gergő egy elég jól fizető állást kapott, amihez szükségessé vált egy használható autó, amellyel az országot járhatja. A Lada eladó lett, és Gergő elhatározta, hogy igaz némi hitel mellett, de veszek egy W124-est.

Akkor lett az első Sportline-ja, de csak egy 260-as, viszont kevés kilométerrel, szép állapotban. De ez már egy másik fejezet kezdete…

Tartsatok velünk a következő részben, ahol folytatjuk Gergő kalandjait a W124-es Sportline-ok és a modernkori klasszikusok világában!

Retrovasak.hu

The post A CSILLAG VONZÁSÁBAN – Egy élethosszig tartó autós szerelem krónikája appeared first on Retrovasak.hu.

A kelet-német autógyártás ikonikus modellje, a Wartburg 1.3 sokunk számára jelentett elérhető, mégis vágyott autót a rendszerváltás környékén. Ám az, ami Kaposváron előkerült, nem egyszerűen egy megkímélt példány – hanem szinte egy időgépből előlépett relikvia.

A történet szerint az autót 1991 júliusában hozták el a budapesti Merkur telepről. Egyetlen tulajdonosa volt, aki még elvitte egyszer műszaki vizsgára, majd betette a garázsba. És ott is maradt – több mint három évtizeden át, érintetlenül. Azóta a kilométeróra mindössze 378 km-t mutat!

Gyári állapot, gyári levegővel

A legtöbb, ma fellelhető Wartburg már átesett jó pár javításon, lakatoláson, festésen – ám ez a példány egészen más. Az autó abszolút makulátlan, a teljes alját még mindig a gyári fólia borítja, sőt az anyósülésen is rajta van a védőfólia.

A Merkur telepen egyből felhúztak rá üléshuzatokat, így az eredeti kárpit szinte szűzies állapotban maradt fenn. A gumik is az eredetiek – bennük talán még mindig ott a keletnémet levegő!

A több évtizedes pihenő után persze szükség volt néhány alapvető karbantartásra: friss olaj, új gyertyák, légszűrő, akku, valamint friss benzin került bele. És az autó szinte azonnal életre kelt, mintha csak tegnap hagyták volna ott a garázsban.

Egyedi kincs Európában

Tulajdonosa szerint ilyen állapotban nincs még egy Wartburg egész Európában. Nem csak veterános körökben számít ritkaságnak, de gyakorlatilag egyedülálló, hogy egy ilyen autó ennyire konzervált formában maradjon fenn.

Nem véletlen, hogy a tulajdonos tervei között szerepel az OT vizsga, amellyel hivatalosan is veterán minősítést kaphat a kocsi. A különleges Wartburgot azonban nem eladásra szánja – hanem egy szívhez szóló gesztusra: szeretné édesapjának adni, ezzel egy kicsit visszahozva fiatalkorának hangulatát.

Egy szelet történelem a garázsból

Ez az autó nem csupán egy szép állapotú Wartburg, hanem egy szelet történelem. Egy emlék abból az időből, amikor a Merkur telepen még átvételre vártak a szocialista blokk járművei, amikor egy ilyen autó még a szabadság és a modernitás ígéretét hordozta.

Most pedig, több mint 30 év után újra gurulhat – méghozzá szinte ugyanabban a formában, ahogy annak idején kigördült a szalonból.

Sok örömet és boldogságot kívánunk az autóhoz, és bízunk benne, hogy még hosszú ideig őrizni fogja gyári varázsát!
Ezúton is köszönjük a fotókat és a rövid beszámolót Nyisztor Tamásnak.

cikk: Kajári Zoltán

The post Egy igazi időutazás: 1991-es Wartburg 1.3 mindössze 378 kilométerrel! appeared first on Retrovasak.hu.

Hazaérve a következő hónapokban bontás, lakatolás, műszaki felújítás, karosszériázás, újrafényezés következett. Ezek után pedig az építés, átalakítás. Jelenlegi külseje 2015 tavaszára lett kész és azóta saját lábon több ezer kilométert tett meg találkozókra. Jelenleg teljes mértékben hobbiautó, garázsban várja a szezont, de bármikor menetkész és a legnagyobb hidegekben is pöccre induló, megbízható keleti csoda. Az autó története pár sorban ennyi, az átalakításokról nem írnék, még talán elveszne a gép varázsa. Az autó a Dunaújváros Steel Cars csapatához tartozik!

Hegyesi Gyula

The post Wartburg 353W (1988) appeared first on Retrovasak.hu.

A videóban nemcsak a gépeké a főszerep, hanem az a különleges közösségi hangulat is, ami ezeket a találkozókat olyan felejthetetlenné teszi. Ha szereted a retró járműveket, a lakókocsis életérzést, vagy csak szívesen nosztalgiázol, ezt a videót neked találták ki!

The post Barkas Barátok Találkozó 2025 – Wartburg, lakókocsi és retro hangulat a javából! appeared first on Retrovasak.hu.

The post 1963-as Wartburg 311-es egy igazi időkapszula, ami még szinte teljesen gyári állapotnak örvend :) appeared first on Retrovasak.hu.

A XXI. század emberének a fejében a kombik úgy élnek, mint ötajtós, puttonyos limuzinok, melyek megjelenése nem igazán rí ki a tömegből. Ez persze nem mindig volt így, a XX. század folyamán több izgalmas puttonyos is járta az utakat. Ma ezek közül mutatok be hármat!

A „hardtop”-kombi

A „hardtop” kivitel elsőként 1953-ban bukkant fel, mint a kupék B-oszlop nélküli változata. Eredeti célja az volt, hogy a kabriózás érzetét és látszatát keltse, ezért is hívták „hardtop convertible”-nek, vagyis keménytetős kabriónak. Nevükkel ellentétben ezek a tetők rögzítettek voltak, nem lehetett őket fel-le húzni.

Két évvel később a B-oszlop nélküli kasztnik már a limuzinokon is elérhetőek volt, az évtized végén pedig már kombikat is lehetett ezzel a kivitellel rendelni. Persze a puttonyos változatok senkit sem csaptak be, viszont az utasokban még kelthette azt az érzést, hogy egy felhúzott tetejű kabrióban utaznak.

A fenti képen egy ’57-es Buick Caballerót látsz, aminek A és C oszlopai alig vastagabbak egy spaghetti szálnál, így egy borulásos karambol esetén a tető gyakorlatilag azonnal be is szakadt. A trendet természetesen az alacsonyabb árkategóriás gyártók is követték, még a Ramblereket, mint például ezt az ’58-as Ambassadort is, lehetett B-oszlop nélküli kombiként rendelni.

A tolótetős kombi

Az ebbe a kategóriába eső kombikra az 1963 és 1966 között gyártott Studebaker Wagonaire-eken kívül egy példát sem találtam. A kivitel neve lényegében össze is foglalja, hogy miről van szó: A csomagtér feletti tető egy részét el lehetett csúsztatni, hogy termetesebb rakományt is lehessen szállítani.

A fenti képeken látható ’64-es Wagonaire jól mutatja, miről is van szó. A tetőcsomagtartó mögötti részt el lehetett tolni, s ezzel jelentősen megnőtt a rakodótér térfogata. A Studebaker a Wagonaire kombikat több típus puttonyos változataként is gyártotta.

A plexitetős kombi

A két amerikai autó után a listát egy szocialista járgánnyal zárjuk. A Púpos Wartburgok azon kevés keleti autók közé tartoztak, amiket a limuzin és kombi kivitelen túl kupé, roadster és kabrió kivitelben is gyártottak. Mi több, kombiból is három lehetőség létezett: A három- és ötajtós változatokon kívül plexitetős kivitelek is készültek.

Az utóbbi kategóriába eső puttonyosok csomagtere feletti részt oldat plexivel, tetejét pedig elhúzható puhatetővel látták el. Ez a megoldás inkább esztétikus, mint praktikus: autós kempingezés alkalmával, kis túlzással, a szabad ég alatt aludhattunk.

Mit gondolsz, a fenti három kivitel közül Neked melyik tetszik a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 3 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 6. rész, kombik | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

The post Wartburgból Lowburg, alacsonyan amennyire csak lehet! Wartburg 353 1985-ből appeared first on Retrovasak.hu.

The post Eredeti gyári állapotban megőrzött Wartburg 353 49000 km-rel appeared first on Retrovasak.hu.

The post Pöfög, döcög, és egyszerűen csodálatos – 1965 Wartburg 1000 appeared first on Retrovasak.hu.

Az évjárat már-már kapcsolódik a kevés kilométer gépekhez a csatornán, ugyanis legutóbb egy olyan ZIL teherautót hajtott Bálint és Máté amiben alig több, mint 570 kilométer van.

The post Az áruszállító ami soha nem szállított semmit! Egy különleges Barkas B1000 története. appeared first on Retrovasak.hu.