Tavalyelőtt azonban jóval messzebbre merészkedtek, ami hatalmas szervezőmunkát igényelt a csapattól, elég megnézni az útvonaltervet. A Zuk hajóval szelte át az Atlanti-óceánt, majd Buenos Aires kikötőjében végre egymásra találtak a repülővel érkező csapattagokkal, a nagy út pedig elkezdődött. Persze a marokkói túra után felújított motorral, sebességváltóval, fékekkel büszkélkedő kisbuszt így sem kerülték el az apróbb műszaki gondok, és a térképet is elég gyakran elő kellett venni, de a gyönyörű táj kárpótolta Sylwiát, Olát, Julitát, Mariant, Janeket és két Jacket.

Elmondásuk szerint Bolívia kivételével gyakorlatilag „nem voltak utak”, Peruban pedig senki nem vette figyelembe a közlekedési szabályokat, azonban ezektől függetlenül is élmény volt a vezetőülésben munkálkodni. Még akkor is, amikor épp 5000 méterrel voltak a tengerszint felett  – az oxigénhiánnyal egyébként nem csak a túrázóknak, de a Zuk-nak is meggyűlt a baja. Mindazonáltal a hangulatra nem lehetett panasz, a helyiek általánosságban véve kedvesek voltak az idegenekkel, többen pedig még ajánlatot is tettek a Zuk-ra, amely végül sáron-poron-sivatagon-hegyvidéken keresztül, a Titicaca-tó környékétől a Macchu Picchun át egészen az Iguazú-vízesésig elképesztő helyeken járt.

A nagyjából 15 ezer kilométeres kaland nemhogy nem vette el a csapat kedvét a további extrém túráktól, hanem még inkább a folytatásra ösztökélte őket. A következő földrész vélhetőleg Ázsia lesz, kíváncsian várjuk, hogy legközelebb mit találnak ki a lengyel fiatalok.

Képek, és további beszámolók a túráról: zukiemprzezswiat.pl/ameryka_pd.php

The post Dél-amerikai túra egy Zukkal appeared first on Retrovasak.hu.