TOP 3 német törpe, avagy 3 különleges mikroautó – 2. rész, NSZK | Villám Veterán
Az Isetta az NSZK leghíresebb törpeautója, ám sok más gyártmány is rótta Nyugat-Németország útjait. Ezek közül mutatok Neked hármat!
A II. világháború lezárását követően Németország két részre szakadt. A helyzet a nyugati országrészben sem volt felhőtlen, az NSZK lakosságának nem volt pénze új autó vásárlására. Ennek ellenére a gyártók mégis találtak egy szegmenst, amivel az ’50-es évek folyamán megmenekültek a csődtől.
Ekkor született meg a törpeautó vagy mikroautó fogalma, ami lényegében átmenetet képzett a személyautók és a motorok között. Ezek a járművek egy alig pár száz köbcentis, gyakran egyhengeres motort kaptak, amit egy kisteremtű, kétszemélyes géptestbe illesztettek. A kivitelt többnyire a háborús harci gépek gyártói alkalmazták, akik valamilyen alternatívát kellett, hogy találjanak, mivel a győztes hatalmak megtiltották a repülők szerelését.
Messerschmitt KR200, 1956 – 1964
A Messerschmitt az előző részben ismertetett KR175-öst kicsit áttervezte, motorját egy nagyobb Sachs erőforrásra cserélte, majd ’56-ban piacra is dobta, mint az új KR200-as modell. A két törpekupé közötti formatervi különbség a sárhányók designjában szinte ki is merült: A 175-ösök első kerekeit a sárvédők teljesen lefedték, míg a 200-asok kerekei oldalt teljes magasságukban kilátszottak.
Ahogy a neve is sugallja, a KR200, vagyis „Kabinenroller 200”-as egy 192 köbcentis erőforrást kapott, ami 10 lóerő és 15 newton leadására volt képes. Akárcsak a korábbi Sachs-motor, ez is egy kétütemű, egyhengeres változat volt.
Váltó terén is csak egy lehetőség létezett, ami egy 4 sebességes kézi variáns volt. Mivel csak előremeneti fokozatai voltak, a motor fordított elindításával lehetett, akár 4 fokozatban is, tolatni.
Brütsch Rollera, 1956 – 1958
A Brütsch a Mopettával párhuzamosan egy annál nagyobb, erősebb, hasonló megjelenésű háromkerekűt is forgalmazott, ami Rollera néven szerepelt a katalógusokban.
A széria tagjai egy 98 köbcentis Sachs motort kaptak, amit egy 3 fokozatú váltóval párosítottak, csúcssebessége 105 km/h volt. A típus érdekessége, hogy az egyszemélyes utastérbe egy, a motorokéhoz hasonlító kormányt szereltek, a váltó a bal kéznél volt.
Goggomobil TS250 Coupé, 1955 – 1969
A Messerschmitthez és Brütsch-höz képest ez a 250 köbcentis Goggo kupé egy valóságos SUV. Ez a kétütemű, kéthengeres kisautó papíron négy személyes is lehet, a valóságban viszont örüljünk, ha előre két 170 cm magas személy, hátra pedig egy aktatáska és egy macska befér.
A TS kupékat egy erőteljesebb, 0,3 literes motorral is lehetett rendelni, ezek a TS300 jelölést kapták. Az erőtlenebb 250-esek 15 lóerő és 24 Nm-nyi nyomaték leadására voltak képesek, csúcssebességük 85 km/h volt. A léghűtéses erőforráshoz egy 4 fokozatú váltót csatlakoztattak, amin volt hátramenet!
Mit gondolsz, a fenti három mikroautó közül Neked melyik jön be a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!
cikk/fotók: Tarsoly Bálint