Bugatti Type 41/ Bugatti Royale, 1927-1933

A legenda szerint a 41-es típust Ettore Bugatti azért alkotta meg, mert egy angol lady autóit becsmérelte, amik nem érnek fel a Rolls-Royce-ok kifinomultságának szintjére. Ettore elhatározta, hogy megalkotja a világ legelőkelőbb luxusautóját, ami 1927-ben a Type 41-esben valósult meg. A szériát a „Royale” jelzővel is szokták illetni, mivel célközönsége az európai uralkodók voltak.

Eredetileg 25 példány legyártását tervezték, végül csak hetet szereltek össze és csak három megrendelés érkezett – a gazdasági világválság alatt még a leggazdagabbak sem fektettek ilyen drága autó vásárlásába.

A Royale-t több, a korszakban megszokott kivitelben is gyártották, ráadásul a múlt század első felében tervezett autókhoz híven termete és öntömege is hatalmas volt: már önmagában tengelytávja is 4,1 méter volt, amihez egy 6,4 méteres teljes hossz tartozott, öntömege a 3,1 tonnát is meghaladta!

Erőforrás terén egy lehetőség létezett, ami világviszonylatban is emberesen megállta a helyét.  A motorháztető alatt egy 12.763 köbcentis, sornyolcas lapult, amit egy háromfokozatú váltóval párosítottak. Állítólagos csúcssebessége 198 km/h és 11,5 mp alatt gyorsul állóhelyből 100-ra. A közel 12,8 literes motor és irtózatos teljesítmény állítólag 50 literes fogyasztással társult.

Daimler Majestic Major, 1960-1968

Ugorjunk 30 évet előre az időben. Angliában járunk az 1960-as években, amikor a brit Daimler a már önmagában is pazar Majestic, vagyis „fenséges” limuzint továbbfejlesztette. Az ’58-tól ’62-ig szerelt DF316-os „Majestic” széria az 1960-as modellévben a Majorrel bővült, amit egy 4,5 literes V8-as motorral láttak el.

A Daimler V8-as erőforrás 220 lóerő és 5.500-as fordulaton 384 Nm-nyi nyomaték leadását tette lehetővé. A 4.561 köbcentis OHV erőforrásban a hengerek egymással 90 fokot zártak be, hengerenként két szelepet kapott. Kompressziós aránya nyolc az egyhez.

A The Motor magazin 1961-es egy szervóval szerelt Majestic Majort is tesztelt. Méréseik szerint a luxus limuzin csúcssebessége 196,8 km/h volt, a 100-as tempót pedig 9,7 mp alatt érte el. Ez az érték ma már kevésnek tűnhet, de ne feledjük el, hogy az autó öntömege meghaladta az 1,8 tonnát, ráadásul egy szintén ’61-es évjáratú, 4,6 literes V8-as Corvette, amit 3 fokozatú kézi váltóval szereltek, is „csak” 204 km/h-ra tudott gyorsulni, pedig fél tonnával könnyebb volt! – Igaz, tegyük hozzá, hogy a Daimler tekintélyes mennyiségű faberakása sokat dobott az autó öntömegén.

NSU Prinz 4, 1962-1973

Ha már két luxusautóról szót ejtettem, ki kell egyensúlyozzam a cikket egy népautóval. A neckarsulmi cég 1962-ben mutatta be a Prinz, vagyis „herceg” negyedik szériáját, aminek a formaterve már jócskn eltért az előző három szériáétól. A Prinz 4-es az 1961-es Frankfurti Autószalonon mutatkozott be. Bár jóval kisebb, mint a Chevrolet Corvair, formaterve nagyon hasonlított az amerikai faroséra.

A szériát egy 598 köbcentis, kéthengeres, léghűtéses motorral látták el. Váltó terén is csak egy lehetőség létezett, ami egy négyfokozatú kézi padlóváltó volt. A 4-es Prinz-ket licensz alapján Dél-Amerikában is forgalmazták, ráadásul az Audi NSU Auto Union AG a négykarikás márka 50-es modelljének kifejlesztésében is segítséget nyújtott.

Mit gondolsz, a fenti három klasszikus közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és tapasztalataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 nemesi fogat, avagy 3 klasszikus, amit nemesi címekről neveztek el – 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

Az MG SA egy brit személygépkocsi volt, amit 1936 és 1939 között gyártott az MG. Eredetileg nem is SA lett volna a neve, hanem 2 liter. Az S szót csupán egy nagyobb teljesítményű szedánhoz használták. Igazából az 1,5 literes SS ellen használták volna. Egy kis mellékes érdekesség, hogy az SS-ből később Jaguar lett. Ennek az volt az oka, hogy ugyan itt az SS jelentése a Swallow Sidecar (Fecske Oldalkocsigyár), de ugye a ’30-as éve második felében lehetett érezni a II. világháború kitörését és az SS az akkori náci német elit hadsereg elnevezése volt. Így kerülték el a bajjóslatú elnevezést. Visszatérve Az MG-re még megkapta a Bentley hátsófelfüggesztését és az EX150 gyári kódot. Ez a fejlesztés még a ’30-as évek elején kezdődött meg és építettek is egy prototípust. Azonban a tervezés 1935-ben megállt, mivel az MG és a Morris Motors összeolvadt. A Cowley tervezőiroda rövidesen elővette a terveket, de ez már jóval puritánabb volt és nem járt hozzá a Bentley felfüggesztés. Az alapot egy 2062 ccm-es, hathengeres QPHG motor adta, amit felfejlesztettek. Ezt használták a Wolseley Super 6-nál, de az MG 2288 ccm-re tornászta fel. Ezt a szerkezetet 1937-ben 2322 ccm-re tornázták fel, amit már felhasználtak már a Wolseley 18-nál. Azonban itt a tervezők elég okos megoldást alkalmaztak. A lehető motorháztetőt a lehető legalacsonyabban tartották, mert a két SU porlasztó vízszintesen helyezkedett el. Továbbá egy remek négysebességes, kézi váltó végezte el az erőátvitelt. Az összes autót drótküllős keréktárcsával szerelték, lemezfelnis változat nincs. Az autót négy darab dobfékkel lehetett lelassítani, illetve megállítani.

A legalapvetőbb kivitel a négyajtós sportszedán volt, ami hagyományos MG hűtőráccsal készült és két hatalmas nagy, krómozott lámpa helyezkedett el a sárvédőkön.A pótkerék az autó hátuljában tartottak, amit szépen el is fedtek. Elől két külön ülést helyeztek el, hátul pedig egy egész üléspadot. Az összes ülés bőrborítású volt. A műszerfalat diófával borították be és a Philco rádiót feláras extraként meglehetett vásárolni 18 fontért. Még 1936-ban megjelent a Tickford kabrió, ami 398 fontért volt megvásárolható, a szedán pedig 375 volt. Ez ma nem hangzik soknak, de ne feledjük, hogy az 1930-as évekről van szó! A 3 év alatt 2739 kocsit szereltek össze, amiből 350 járművet Németországba is exportáltak, ezzel is bizonyítva az autó jó minőségét.

Az 1938-as British International Motor Show-n is jelent volt az SA, de mellett ott volt egy 2,6 literes változat, amit a WA néven ismertek az emberek. Bár ezzel elváltották volna az SA-t, párhuzamosan gyártották a két típust. A két típus gyártását a háború kitörésének évében, 1939-ben fejezték be. Mikor vége lett az háborúnak nem is próbálkoztak újra a gyártással.

Ma már eléggé keresett veterán és még a rosszabb állapotú példányok is méregdrágán adhatóak le.

The post MG SA appeared first on Retrovasak.hu.