1967 Alfa Romeo Tipo 33 Stradale

Az autó formáját Franco Scaglione tervezte és 1967-ben a Torinói Autószalonon leplezték le. Az áramvonalas lámpaburák alatt eredetileg oldalanként két fényszóró került egymás alá, de az alsók olyan alacsonyra kerültek, hogy a közútra nem kaptak volna engedélyt. Ugyancsak praktikus okokból cserélték a középen-fent felfüggesztett egyetlen ablaktörlőt két alul lévő, hagyományos darabra.

Ár: 10 000 000 $

1953 Alfa Romeo 6C 3000 CM Colli Spider

A háború elől az Alfa Romeo elrejtette versenyautóit és terveit, mielőtt a gyártás felfüggesztésére került a sor. Amikor a második világháború véget ér, az Alfa Romeo-nak nem volt más dolga, mint leporolni az autókat, hogy azonnal folytathassák a termelést. A Competizione széria az 1949-es és 1950-es Mille Miglia-n két harmadik helyezést ért el, az 1950-es Targa Florio-n pedig győzelmet aratott. Bár a 6C 3000 csak egy megjelenés erejéig született meg, az Alfa 1953-as versenyszériáinak alapját képezte. Az új 6C 3000 CM (Competizione Maggiorata) hasonló hathengeres motort használt, de ebben 3,5 literes motor került. Az 1948-as 6C 2500-hoz képest a hengerűrtartalom megduplázódott, így a CM izmos versenyző volt a mezőnyben, és ringbe szállt a győzelemért az összes Mille Miglia-n.

Ár: 3 000 000 $

1969  Alfa Romeo Iguana ItalDesign Giugiaro

Az Iguana ItalDesign Giugiaro által tervezett kísérleti tanulmányautó 1969-ben látott napvilágot. Az Alfa Romeo 33 alapjaira épülő, 4070 mm hosszú, 1770 mm széles és 1050 mm magas karosszéria formája a ’70-es években megjelenő sportkocsik stílusát követi. Rengeteg légbeömlő elől-hátul, bukólámpák, sarkos élek hosszú ívekkel ötvözve. Hosszú első és hátsó túlnyúlások (850/870 mm), és mai szemmel tekintve rövidnek mondható, 2350 mm-es tengelytáv. Az orr oldalról szemlélve áramvonalas, de mivel alulról szinte ugyanúgy ívelődik, mint felülről, rengeteg levegőt enged az autó alá, mely hatalmas felhajtóerőt generál. A farrész hátranyúló emelkedését sok korabeli sportkocsin viszontláthatjuk.

Az Iguana középmotoros. Az Alfa Romeo 33/2 motorját a hátsó tengely elé építették be hosszirányban, mely egy 6 sebességes egyenes fogazású nyomatékváltón keresztül, természetesen a hátsó kerekeket hajtja. A 33/2-es motor, 1995 cm3-es lökettérfogata egy V8-as erőforrás. Az üzemanyag ellátásról benzinbefecskendező rendszer gondoskodik. Két különálló gyújtáselosztóval szerelték fel a hengersorokat, melyekből négy-négy gyújtókábel vezetett a hengerenként két gyújtógyertyához, vagyis ez már 1969-ben TWIN SPARK motor. Az Iguana-ba szerelt 33/2 erőmű 8800-as percenkénti fordulaton, 230 LE-t teljesít.

Az általános autóépítési szokásokkal szemben, az Iguana nyomtávja nem elöl a szélesebb (1350 mm), hanem hátul (1445 mm). A futóművek kialakításuk szerint független felfüggesztésűek. A biztos megállásról négy belső hűtésű tárcsafék gondoskodik.

Ár: 3 000 000 $

1952  Alfa Romeo 1900 C52 Disco Volante Touring Spider

A Gioacchino Colombo tervei szerint készült az 1900-as évek elején a C52 Disco Volante, ami a jövőt hivatott szimbolizálni. Bár csak egy kisebb sorozat részeként készült, Max Hoffman, az Egyesült Államok Alfa Romeo importőre ösztönözte a folyamatos fejlesztést.

Az 1900-as Sprint sorozat modelljéből nem sok maradt: a felfüggesztések hasonlóak, de csavaros Trellis alvázra építették az autót; az 1997-es dupla tengelyt teljesen újratervezték, a hengerblokk könnyű ötvözetből készült, kettős tengelyelosztó és egy tápegység fejjel is rendelkezett. A Touring által gyártott „Disco Volante” karosszéria különálló fejezet. Az aerodinamikai kutatásokat a leginkább amerikai trendekkel ötvözték. A New York-i Autókiállításon bemutatott Spider-t követő év egy új, „keskeny hippi” karosszéria fejlesztését hozta.

Ár: 2 000 000 $

Alfa Romeo press

The post A legdrágább Alfák appeared first on Retrovasak.hu.