Hiába, most egy kicsit kevésbé izgalmas időszakot élünk, ám létezik valami nagyon különleges, ami megmaradt a múltból és még ma is ugyanúgy lázba hozza az autórajongókat, mint 40 évvel ezelőtt, amikor is a francia autóversenyző, Hervé Poulain kitalálta, hogy az 1975-ös Le Mans-i 24 órás versenyen, társaival együtt egy igazán meglepő géppel induljanak el. Poulain művészetkedvelő hírében állt, Alexander Calder személyében pedig hamar megtalálta azt az alkotót, aki teljesíthette kívánságát. Persze ehhez Jochen Neerpaschnak, a BMW motorsportfőnökének a beleegyezése is kellett, kinek a támogatásával végül egy legendás projekt vette kezdetét.

Így kapott egyedi fényezést a BMW 3.0 CSL, amely végül egészen színes egyéniségként gurult pályára és maradt meg az emberek emlékezetében. Igaz nem a verseny miatt, hiszen Poulainék végül nem értek célba, a BMW Art ötlete viszont igen, ugyanis megragadt a köztudatban, a következő évben pedig Frank Stella a minimalista irányzatot képviselve és szem előtt tartva alkotta meg az 1977-es, szintén 3.0 CSL-t, immáron egészen más köntösbe bújtatva, de különleges hangulatot adva az alábbi képen látható 750 lóerős, 341 km/órás végsebességre képes versenyautónak. Stella később is feltűnt a színen, ekkor egy, a Procar-szériában induló M1-et öltöztetett szokatlan ruhába, bár nem volt része a hivatalos Art Cars sorozatnak, munkája értékéből ez semmit nem von le.

1977-ben Roy Lichtenstein egy BMW 320i Turbo-t kapott a kezei közé, és hatalmas kedvencet „faragott” belőle, ezt a művészi modellt azonban két év szünet követte. Ekkor Andy Warhol, a pop art királya álmodhatott meg egy egyedi BMW M1-et, a saját kézzel festett autón végül a piros és a világoskék lett a két domináns szín. De ódákat lehetne zengeni Robert Rauschenberg alkotásáról is, az 1986-os, BMW 635 CSi szuggesszív motorházteteje ösztönösen vonzotta a tekintetet.

Ismét szünet következett, ezúttal három évig állt az Art sorozat, mígnem 1989-ben Michael Jagamara Nelsont kérték fel a következő alkotás elkészítésére. Az ausztrál művésznek mintegy hétnapi munkájába került, hogy a guruló vászonként felhasznált M3-at a Papunya-törzs motívumaival lássa el. 1990-ben Matazo Kayama többek között a japánok jelképének számító cseresznyevirágokat is megjelenítette egy 535i-n. 1991-ben pedig Esther Mahlangu festő volt az első női résztvevője a projektnek. 1990-től 1992-ig összesen öt autó készült el, spanyol, angol, német művészek vettek részt a munkában, a kilencvenes évek közepéig Európa volt a sorozat bölcsője.

Az 1995 és 1999 közötti csendet az amerikai Jenny Holzer törte meg, aki egy BMW V12 LMR-t látott el sokféleképpen értelmezhető mondatokkal. 8 évet kellett várni a következő, járműnek nehezen, inkább egy tüskés iglónak nevezhető koncepció BMW-re, mellyel a dán Olafur Eliasson a klímaváltozás témájának fontosságát emelte ki. 2009-ben jött egy – már ismét autóformájú – Z4, aztán öt évvel ezelőtt az eddigi utolsó tagja a 17 autóból álló szériának, Jeff Koons a BMW M3 GT2-vel igyekezett megidézni a 35 évvel korábbi alapokat.

A felbecsülhetetlen értékű járműveket elnézve kétségünk sem lehet afelől, hogy az autóknak és a művészetnek helyük van egymás mellett, valamint közük van egymáshoz, ráadásul a rajongói közegnek is egy egészen fantasztikus perspektívát mutatnak meg.

Bense Róbert

The post BMW Art Cars sorozat – száguldó művészet appeared first on Retrovasak.hu.