fbpx

BMW Art Cars sorozat – száguldó művészet

Duna Auto

Valószínűleg senki nem fog vitatkozni, ha azt mondjuk, hogy az autógyártás már önmagában is művészet, bár talán az elmúlt időszakban kicsit kevesebb kreativitás lelhető fel benne, mint mondjuk a korábbi évtizedekben. A teljesség igénye nélkül, de mindenki munkáját tiszteletben tartva igyekszünk bemutatni ezt a különleges témát.

Hiába, most egy kicsit kevésbé izgalmas időszakot élünk, ám létezik valami nagyon különleges, ami megmaradt a múltból és még ma is ugyanúgy lázba hozza az autórajongókat, mint 40 évvel ezelőtt, amikor is a francia autóversenyző, Hervé Poulain kitalálta, hogy az 1975-ös Le Mans-i 24 órás versenyen, társaival együtt egy igazán meglepő géppel induljanak el. Poulain művészetkedvelő hírében állt, Alexander Calder személyében pedig hamar megtalálta azt az alkotót, aki teljesíthette kívánságát. Persze ehhez Jochen Neerpaschnak, a BMW motorsportfőnökének a beleegyezése is kellett, kinek a támogatásával végül egy legendás projekt vette kezdetét.

BMW-Art-Cars-No.930-Colorful-600x800

Így kapott egyedi fényezést a BMW 3.0 CSL, amely végül egészen színes egyéniségként gurult pályára és maradt meg az emberek emlékezetében. Igaz nem a verseny miatt, hiszen Poulainék végül nem értek célba, a BMW Art ötlete viszont igen, ugyanis megragadt a köztudatban, a következő évben pedig Frank Stella a minimalista irányzatot képviselve és szem előtt tartva alkotta meg az 1977-es, szintén 3.0 CSL-t, immáron egészen más köntösbe bújtatva, de különleges hangulatot adva az alábbi képen látható 750 lóerős, 341 km/órás végsebességre képes versenyautónak. Stella később is feltűnt a színen, ekkor egy, a Procar-szériában induló M1-et öltöztetett szokatlan ruhába, bár nem volt része a hivatalos Art Cars sorozatnak, munkája értékéből ez semmit nem von le.

BMW 3.0 CSL Frank Stella Art Car

1977-ben Roy Lichtenstein egy BMW 320i Turbo-t kapott a kezei közé, és hatalmas kedvencet „faragott” belőle, ezt a művészi modellt azonban két év szünet követte. Ekkor Andy Warhol, a pop art királya álmodhatott meg egy egyedi BMW M1-et, a saját kézzel festett autón végül a piros és a világoskék lett a két domináns szín. De ódákat lehetne zengeni Robert Rauschenberg alkotásáról is, az 1986-os, BMW 635 CSi szuggesszív motorházteteje ösztönösen vonzotta a tekintetet.

M1-Andy-Warhol-1024x768

robert-rauschenberg-bmw-1986-800x600

Ismét szünet következett, ezúttal három évig állt az Art sorozat, mígnem 1989-ben Michael Jagamara Nelsont kérték fel a következő alkotás elkészítésére. Az ausztrál művésznek mintegy hétnapi munkájába került, hogy a guruló vászonként felhasznált M3-at a Papunya-törzs motívumaival lássa el. 1990-ben Matazo Kayama többek között a japánok jelképének számító cseresznyevirágokat is megjelenítette egy 535i-n. 1991-ben pedig Esther Mahlangu festő volt az első női résztvevője a projektnek. 1990-től 1992-ig összesen öt autó készült el, spanyol, angol, német művészek vettek részt a munkában, a kilencvenes évek közepéig Európa volt a sorozat bölcsője.

Az 1995 és 1999 közötti csendet az amerikai Jenny Holzer törte meg, aki egy BMW V12 LMR-t látott el sokféleképpen értelmezhető mondatokkal. 8 évet kellett várni a következő, járműnek nehezen, inkább egy tüskés iglónak nevezhető koncepció BMW-re, mellyel a dán Olafur Eliasson a klímaváltozás témájának fontosságát emelte ki. 2009-ben jött egy – már ismét autóformájú – Z4, aztán öt évvel ezelőtt az eddigi utolsó tagja a 17 autóból álló szériának, Jeff Koons a BMW M3 GT2-vel igyekezett megidézni a 35 évvel korábbi alapokat.

A felbecsülhetetlen értékű járműveket elnézve kétségünk sem lehet afelől, hogy az autóknak és a művészetnek helyük van egymás mellett, valamint közük van egymáshoz, ráadásul a rajongói közegnek is egy egészen fantasztikus perspektívát mutatnak meg.

Bense Róbert

ecotrex

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény, hozzászólás?

'Fel a tetejéhez' gomb