Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt volt, hogy a Lada-kaland keretein belül egy retró élményekkel gazdagon megszórt délutánt tölthettünk el Béke Tóniék telepén, ahol megannyi mentett jármű várta – és várja azóta is – a feltámadást. Érkezésünkkor épp esett az eső, ezért a hangárba menekültünk, ahol mintha megrekedt volna az idő.

A többiek talán kicsit hülyének néztek, hogy egyből elrohantam fotózni, de egyszerűen ezeket a pillanatokat muszáj volt megörökíteni. Úgy éreztem, mintha csak egy elfeledett autókiállításra tévedtem volna. Idejét nem tudom, mikor találkoztam utoljára Izzsel, de Nysát sem láttam azóta túl gyakran. Igaz már előtte sem nagyon.

A Kispók, a Škoda és a Lada ránézésre, néhány apróbb horpadást és a porréteget leszámítva igazán jól mutattak. Ezek nem kertből vadászott, napon „érlelt” romok, hanem fedett helyen konzervált darabok lehettek korábban is. Utóbbi ajtaja nyitva volt, naná hogy be kellett nézni: a kárpitok, meg úgy általánosságban az egész beltér szinte újnak hatott, az óra 44 ezret mutatott. Ki tudja, mikor fordult előre utoljára a számláló…

Valamivel előrébb egy Barkas parkolt, az meg mintha épp egy költöztetésből tartott volna valahova, csak a sofőr beugrott egy kávéra a közeli krimóba. Órákig el lehetett volna itt nézelődni, ám a hangárban felállított bográcsban elkészített gulyás felülírta a programot. Stílszerűen egy Verhovina ülésén terítettem meg magamnak. Aztán kinéztünk…erről fog szólni a következő rész, képanyag van bőven, az emlékek is elég élesek maradtak. Nem csoda. Ahol megrekedt az idő, ott az emlékek is öröknek tűnnek.

Bense Róbert

Ne menj még el, ezek is érdekelhetnek:

The post Csirketelepi emlékek – I. rész: a magányos „autókiállítás” appeared first on Retrovasak.hu.