Az S800 utódjának szánt Prelude karrierje szépen indult, a japán precizitással felépített modell 1978-ban lépett ki a piacra, és egy csapásra belopta magát a vásárlók szívébe. Már az első perctől érezhető volt a Prelude különlegessége, ezt a bizonyos varázst egészen a kilencvenes évek derekáig meg is tartotta. Az első generációs típus az Accord alapjaira épült, rendkívül jó kanyardinamikával bírt, az ekkoriban még ritka szervokormány alaptartozék volt benne. Az 1.6-os (80 lóerő) és 1.8-as (90 lóerő) erőforrásokkal készült Prelude mindössze 900 kilogrammot nyomott, sportos és könnyed autó hatását keltette, a 160 km/órás sebesség nem volt számára akadály, mellé még a fogyasztása is baráti volt (8-9 liter).

1983-ban látványos változás jött, a második generációs Prelude már jóval sportosabb kiállással rendelkezett, ezt főleg a széles és lapos karosszériájának és a felnyíló lámpájának köszönhette. Szintén kétféle motorral volt rendelhető, a 2000 köbcentis, 16 szelepes DOHC 137 lóerejével könnyedén repítette utazósebességig a kissé meghízott, 1025 kilós gépet. A széria ABS-sel ellátott Prelude öröme azonban nem lehetett felhőtlen, hiszen márkán belül érkezett a konkurencia, méghozzá a CRX személyében. És ez még csak az első szeg volt abban a bizonyos koporsóban.

Vitathatatlanul az 1988-ban debütáló Mk3 sikerült a legfeszesebbre, a nyolcvanas évek végén oly divatos bukólámpa megmaradt, és kívül-belül még sportosabbra vették a figurát a Hondánál. A négysebességes automatával és ötgangos manuális váltóval rendelhető modell legerősebb motorja 150 lovas volt, ráadásul négykerék-kormányzás is újdonságnak számított. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert a szlalompályákon jóval keményebb járgányokat utasított maga mögé. Sajnos a történet itt sem ért teljesen boldog véget, mivel az 1990-ben megjelent NSX már a második komoly ellenfele volt Prelude-nek. Innentől még nehezebbé vált a modell élete.

1992-ben érkezett a negyedik generáció, amelynél szakítottak az addig jellemző külső jegyekkel és egy kicsit „amcsisabb” kinézettel látták el. Bár egyesek szerint ez a legszebb Prelude, ezzel a kijelentéssel azért lehetne vitatkozni. Az biztos, hogy az Mk4 is megbízható, erős autó volt, ennél a típusnál már a VTEC-motor is elérhető volt. 1996-ig gyártották, a rá következő évben jött az (eddigi) utolsó Prelude, amely – egy harmadik generációshoz hasonlítva – meglehetősen szelíd ábrázatot kapott. Hiába a 2 literes, 133 lovas és a 2.2-es, 180 lóerős motorok, a rengeteg extra, a tartósság és a kényelem, valami kiveszett a típusból. Valami, ami már az előző modellnél is érezhető volt. A konkurens Hondák mellett nem tudott életben maradni a Prelude, ezt az eladási adatok is hűen bizonyítják. Az Mk2 volt a legsikeresebb a maga 360.000 darabos eladási statisztikájával, de a harmadik szériából is több talált gazdára, mint az utolsó kettőből. Van ugyan esély arra, hogy az elkövetkezendő években jöjjön egy új Prelude, de tény, hogy jóval fickósabb darabot kell összerakniuk a Honda tervezőinek.

Csendben azért megjegyeznénk, hogyha valaki korábbi szériás, esetleg bukólámpás Prelude-tulaj szeretne lenni, egyáltalán nincs könnyű helyzetben, ugyanis kevés épkézláb példány maradt, azok is már a drágra-retro kategóriába tartoznak, a csillagászati áron kínált alkatrészek beszerzése pedig rendkívül nehéz és kalandos feladat. De a szerelem nagy úr, a Prelude pedig könnyen elrabolja az ember szívét.

Bense Róbert

The post Honda Prelude – megismerni és megszeretni appeared first on Retrovasak.hu.

Köszönjük a fotókat Cságoly Tamás olvasónknak!

The post Honda Prelude 1986-ból OT – olvasónk küldte appeared first on Retrovasak.hu.

Így történt ahogy megfertőzött ez a, mondjuk betegség. Akkor tiniként minden álmom az volt, hogy a sok keleti csoda között feltűnhessek egy ilyen nyugati, vagány, sportos autóval. Persze nem tellett rá. Akkor elhatároztam, hogy majd gyűjtögetek és egyszer nagyon menő leszek. Hát mire hozzá juthatnék már nyugdíjas leszek…nem is állt messze a valóságtól ez a gondolat.

Nagyon nagy számok és még elérhetetlenebb álmok, gondoltam én. Teltek az évek és hozzájutottam egyhez. Persze nem olyan állapotban, hogy rója az utat, arra meg végképp alkalmatlan állapotban, hogy megkíséreljek egy műszaki vizsgát… Na de merre is induljak? Itt áll a garázsban egy fenevad amibe 89-ben belepréseltek 137 lovacskát (idő közben jó ha 30 elbújt a motorháztető alatt) de ezt valahogy át kellene adni az aszfaltnak.

Az első probléma:  varázsoljunk egy kis teljesítményt! Nem tuning, csak az eredeti állapot a cél. Hengerfej le és tátott szájjal álltam a hengertömb felett, hogy egy tizednyi válla sincs a hüvelynek. 280 ezer kilométer és csodaszép. Igen, Hondáék tudtak valamit. Akkor mi is a bibi? A hengerfejben a szelepfészkek oda, oké, felújít, összerak. Pöccintsük be a vasat!!! Csoda de beindul, igaz még mindig alig alig van erő. Miért csak 3 henger??? Sok utánajárás, kutakodás a neten majd rátalál a hprelude.hu oldalra. Kánaán! Service manual-ok, jó fej emberek akik segítenek és máris meg lett a hiba, egy fránya szenzor. Csere után hasít a paripa.

Második felvonás: Karosszéria…már amit még nem evett meg a rozsda. Ezt nem kell nagyon ragozni, sok pénz, jó szaki és a Mission Impossible. A második fényezés már majdnem jónak mondható.

Harmadik szint: A beltér. Törött műanyagok, szétrohadt szőnyeg, stb… Már-már kezdtem feladni a dolgot mikor egy albertirsai srác a segítségemre sietett és ellátott majdnem mindennel. „papa, honnan van ennyi cuccod?” A kérdés körüli köd gyorsan eloszlott miután megtudtam, hogy majdnem az összes prelude-ot felvásárolta alkatrésznek. Hm… nem is rossz ötlet. Hát én is így tettem és vásároltam donornak egy pár vasat. A kormány bőrözése némiképp „ragadós” volt de egy kadafalvai kis családi vállalkozás újjá varázsolta.  A mai napig is akad munka de eljutottunk oda, hogy három év után az útra került.

Büszkén hasítottam kis városunk fő utcáján és gondoltam én milyen menő vagyok. Az ám mert magamnak építettem és az enyém! A 30-as, 40-es korosztály tudja, ismeri a típust de még sokaknak köztük is szembe tűnik, hogy mi az a 4WS????

Four Wheel Steering, azaz négy kerék kormányzás. Izgalmas vezetési stílust ad eme kis technikai fejlesztés, mondhatnánk újra tanulj meg vezetni. A körforgalmak világában és a sok slalom versenyen nagyon nagy haszna van, a parkolásról már ne is beszéljünk. Ezt valahol a BMW is átgondolta és a Honda fejlesztését követve röpke 27 évvel később már el is kezdte belepakolni az autóiba.

Honda fejlesztésről csak annyit, hogy 88-ban Szóicsiro azt az ukászt adta a tervező mérnököknek, hogy készítsék el a világon szériában gyártott autók között a leg alacsonyabb motorháztetővel rendelkező autót. Így készült el a Baby NSX, avagy a harmadik generációs Prelude.

A mai napig büszke vagyok rá és mindent megteszek, hogy eme (Magyarországon biztosan) ritkaság még sok-sok találkozón ott legyen.

 Technikai adatok
 

Rábel Zsolt

The post Honda Prelude 2.0i 4WS (1989) appeared first on Retrovasak.hu.