Monarch Lucerne, 1954

A sorozat 2. részében már szó esett a Monarch-ról, mint a Ford-konszern kanadai márkája. Mivel az importvámok miatt az amerikai gyártók nem tehették volna, hogy a javasolt fogyasztói árnál közel 25%-kal drágábban adják autóikat, így mindegyikük valamilyen kiskaput keresett, hogy kijátssza a szabályokat.

A Chrysler a Plymouth-ok és Dodge-ok orrszerkezeteit cserélgette, majd franciás néven árulta őket, míg a Ford új márkákat alapított, az egyes típusokat pedig a kanadaiak ízlése szerint áttervezte. A Monarch például a Mercury északi megfelelője volt, ami nevében és díszítettségében tért el az azonos modellévben szerelt amerikai hazai piacos változatoktól.

1954-ben a Lucerne a Monarch a középmezőnyt képviselte, felette a Richelieu helyezkedet el. Akárcsak a kortárs Mercury-kat, az ’54-es Monarch-okat is többféle kivitelben, V8-as motorral gyártották. A Lucerne esetében ez egy OHV változat volt, ami 161 LE leadására volt képes.

A kiviteli lehetőségek szintén egyeztek a testvér Mercury-kéval: A hagyományos négyajtós limuzinok mellett kétajtós, B-oszlop nélküli hardtop kupé és kabriók is készültek. Mi több, A Lucerne az opcionális „Sun Valley” csomaggal is rendelhető volt, ami annyit tett, hogy a tetőt a kupé változatok esetén az első üléspad felett flexivel fedték be. Ahogy már fentebb írtam, a Monarch, illetve a Meteor, a Ford egy másik kanadai márkája, az amerikai trendeknek megfelelően évente estek át ráncfelvarráson, így az ’55-ös modellek már nem is hasonlítottak az ’54-esekre.

Mercury Grand Monarch Ghia, 1975-1976

Ha már szót ejtettünk a Mercury-ról és Monarch-ról, ugorjuk át a ’70-es évek Amerikájába, ahol a Ford belépő szintű luxusmárkája, mint a típusjelölés használta az „Uralkodó” jelzőt. A Mercury Monarch, mint a Granada jobban felszerelt testvére mutatkozott be, ami egészen 1980-ig gyártottak.

A hagyományos modellek mellett a gyártó „Grand” felszereltségi szinttel is árulta őket, amik több részletükben is azonosak voltak a nagypresztízsű Marquis és Grand Marquis szériákkal. A Car & Driver 1976-os kiadása szerint a Grand Monarch annyira jó megítélésű autónak számított, hogy minden ötödik Ford fejes közül három, mi több maga Henry Ford II is ezt a típust használta „boltbajárós” autóként.

A Grand Monarch számos olyan kiegészítőt kapott, ami az 1970-es években a luxus netovábbját jelentette. Ide sorolható például a bőrrel behúzott szervókormány, a vinyl „landau” tető és lámpával ellátott utas oldali piperetükör. A széria termelését ’76-ban felfüggesztették, műszaki és kényelmi megoldásait a Lincoln akkor bemutatkozó kompakt luxusautója, a Versailles örökölte.

Prince Gloria Super 6, 1962-1967

Ha már ebben a részben kanadai és amerikai modellekről esett szó, nem hagyhatjuk szó nélkül a japán autóipar azt a korszakát sem, amiket gyanúsan amerikaias vonalvezetésű típusokat dobott a hazai piacra. Közéjük sorolhatjuk a Prince Gloria második generációját is, amit, legalábbis szerintem, a pár évvel korábban kiadott Imperialok, Buickok és talán Pontiac-ok ihlettek.

A „herceg” Super 6 változat egy soros, hathengeres SOHC motort kapott, ami 5.400-as fordulaton 106 LE leadására volt képes. A megszokott négyajtós limuzinok mellett kombik is készültek, plusz a sorhatos motorokon túl egy kisebb, 94 lovas, négyhengeres erőforrással is elérhető volt.

Mit gondolsz, a fenti három luxusautó közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálnt

The post TOP 3 nemesi fogat, avagy 3 klasszikus, amit nemesi címekről neveztek el – 4. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A II. világháború vesztes országaiban a motorizáció csak nehezen éledt újjá. Közéjük tartozik Japán is, ahol a kei autók megjelenése hatalmas változást hozott a szigetország autózási szokásaiba. A törpeautók sorozat 6. részében a felkelő nap országának 3 különleges modelljével ismerkedhetsz meg!

Mazda R360, 1960 – 1966

Az 1960-ban bemutatott ikerdugattyús R360 a Mazda első személyautója volt, saját korában sikermodellnek számított. A törpeautók családján belül a mikrokupék kategóriájába eső széria európai stílusú formaterve kiemelte a konkurens típusok közül. Már a termelés első évében több mint 4.000, a gyártás leállításig 23.417 megrendelés érkezett.

A Mazda hiroshimai üzemében szerelt kistermetű kupé hivatalosan 4 személyes, bár a hátsó üléspadjának mérete szinte megegyezik az NSZK-s Goggo TS250 Coupééval, amin többnyire csak egy közepes méretű bőrönd fért el. Erőforrás tekintetében egy lehetőség létezett, ami egy 356 köbcentis, V2-es motor volt. Az alapmodelleket egy 4 fokozatú manuális váltóval szerelték, viszont a 2 sebességes automata is szerepelt a palettán.

Mitsubishi 500, 1960 – 1962

Az R360-assal azonos évben gyártásba állított Mitsubishi 500 megjelenése is a „hagyományos” autók vonalvezetését követte, a lista előző tagjához hasonlóan ez is farmotort és hátsókerék hajtást kapott. Az 500-ast csak 3 éven át kínálták, az utód Colt 600 is csak 1965-ig volt rendelhető.

A kétajtós limuzint a Mitsubishi NE35B jelölésű, 594 köbcentis és NE19A 493 köbcentis, kéthengeres motorjaival látták, el, mindkettő vízhűtést kapott. Váltó terén egy lehetőség létezett, ami egy 3 sebességes kézi változat volt. A kisméretű motorok ellenére az 500-as akár a 100 km/h-s csúcssebességet is elérhette.

Fuji Cabin Model 5A, 1957 – 1958

A lista utolsó, egyben legbizarrabb megjelenésű tagja a csupán két éven át szerelt Fuji Cabin, amiből összesen csak 85 példány készült. A mikrokupé két személy szállítására volt alkalmas. Érdemes megfigyelni, hogy elől kettő, hátul egy kereke volt, ráadásul előre is csak egy lámpát terveztek.

A kevesebb mint fél tonna öntömegű autót egy 121,7 köbcentis, egyhengeres, kétütemű motor hajtotta. Az 5,5 lovas Gasuden-erőforrás egy nagyjából 60 km/h-s csúcssebességet tett lehetővé. A széria bukása több tényezőre vezethető vissza. Az egyik, hogy kategóriájához képest magas volt az ára, ráadásul az üvegszálas géptest minősége is kétséges volt.

Mit gondolsz, a fenti három kei car közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 kei car, avagy 3 különleges mikroautó – 6. rész, Japán | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.