A kelet-német autógyártás ikonikus modellje, a Wartburg 1.3 sokunk számára jelentett elérhető, mégis vágyott autót a rendszerváltás környékén. Ám az, ami Kaposváron előkerült, nem egyszerűen egy megkímélt példány – hanem szinte egy időgépből előlépett relikvia.

A történet szerint az autót 1991 júliusában hozták el a budapesti Merkur telepről. Egyetlen tulajdonosa volt, aki még elvitte egyszer műszaki vizsgára, majd betette a garázsba. És ott is maradt – több mint három évtizeden át, érintetlenül. Azóta a kilométeróra mindössze 378 km-t mutat!

Gyári állapot, gyári levegővel

A legtöbb, ma fellelhető Wartburg már átesett jó pár javításon, lakatoláson, festésen – ám ez a példány egészen más. Az autó abszolút makulátlan, a teljes alját még mindig a gyári fólia borítja, sőt az anyósülésen is rajta van a védőfólia.

A Merkur telepen egyből felhúztak rá üléshuzatokat, így az eredeti kárpit szinte szűzies állapotban maradt fenn. A gumik is az eredetiek – bennük talán még mindig ott a keletnémet levegő!

A több évtizedes pihenő után persze szükség volt néhány alapvető karbantartásra: friss olaj, új gyertyák, légszűrő, akku, valamint friss benzin került bele. És az autó szinte azonnal életre kelt, mintha csak tegnap hagyták volna ott a garázsban.

Egyedi kincs Európában

Tulajdonosa szerint ilyen állapotban nincs még egy Wartburg egész Európában. Nem csak veterános körökben számít ritkaságnak, de gyakorlatilag egyedülálló, hogy egy ilyen autó ennyire konzervált formában maradjon fenn.

Nem véletlen, hogy a tulajdonos tervei között szerepel az OT vizsga, amellyel hivatalosan is veterán minősítést kaphat a kocsi. A különleges Wartburgot azonban nem eladásra szánja – hanem egy szívhez szóló gesztusra: szeretné édesapjának adni, ezzel egy kicsit visszahozva fiatalkorának hangulatát.

Egy szelet történelem a garázsból

Ez az autó nem csupán egy szép állapotú Wartburg, hanem egy szelet történelem. Egy emlék abból az időből, amikor a Merkur telepen még átvételre vártak a szocialista blokk járművei, amikor egy ilyen autó még a szabadság és a modernitás ígéretét hordozta.

Most pedig, több mint 30 év után újra gurulhat – méghozzá szinte ugyanabban a formában, ahogy annak idején kigördült a szalonból.

Sok örömet és boldogságot kívánunk az autóhoz, és bízunk benne, hogy még hosszú ideig őrizni fogja gyári varázsát!
Ezúton is köszönjük a fotókat és a rövid beszámolót Nyisztor Tamásnak.

cikk: Kajári Zoltán

The post Egy igazi időutazás: 1991-es Wartburg 1.3 mindössze 378 kilométerrel! appeared first on Retrovasak.hu.

De milyen Trabikat gyártottak a 601-es előtt? Milyen egyedi kivitelei voltak? Milyen autók gyártását tervezték még? A Trabant 50 árnyalata c. cikksorozatból ezek ki fognak derülni! Ebben a részben a „Gömbölyű Trabantokról” olvashatsz.

Trabant 500, 1960-1963

1960-ban mutatkozott be a Trabant 500-as szériája, amit a P50-esekkel 3 éven át párhuzamosan gyártottak. A két típus között csak kisebb változásokat figyelhetünk meg, viszont az 500-asok díszítése sokkal jobban illeszkedtek a kibontakozó autóipari űrkorszak esztétikai ideáljaihoz.

Annak ellenére, hogy a kasztni formatervezése, mondhatni, változatlan maradt, ráadásul a tolóablakokat továbbra sem váltották fel a tekerős ablakok, az 500-asok több olyan designelemmel is bírnak, amik akkoriban az USA-ban és Nyugat-Európában divatosnak számítottak.

Már a P50-esek első indexbúrái is rakétákat utánzó, un. „dagmar” stílusú formatervet kaptak, viszont az 500-asok oldalsó díszlécei az ’50-es évek közepén forgalmazott Buickok krómcsíkjainak másolatai, melyek vonalvezetése a géptestnek dinamikus megjelenést kölcsönöztek.

Trabant 600, 1962-1965

1963-ra a gömbölyű Trabantot ismét áttervezték. Az oldalsó díszléceket újakra cserélték, az erőforrás lökettérfogatát 100 ccm-mel megnövelték. Akárcsak az 500-asok esetén, a kétajtós „tudor” limuzin kivitelek mellett a háromajtós kombik is szerepelek a 600-asok palettáján.

Az alig több mint 106 ezres példányszámban gyártott NDK-s kisautót Standard, DeLuxe és Camping fantázianevű felszereltségi szintekkel lehetett rendelni. Ez utóbbi kifejezetten a kombik felszeretségét jelölte. A puttonyos „Camping” változatok tetőlemezei elhúzható ponyvatetőt kaptak, az üléseket ággyá lehetett alakítani, bár ez a hagyományos Universalokra is vonatkozott.

Neked a P50-es, 500-as, vagy 600-as Trabi a kedvenced? Miért? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A Trabant 50 árnyalata – 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A XXI. század emberének a fejében a kombik úgy élnek, mint ötajtós, puttonyos limuzinok, melyek megjelenése nem igazán rí ki a tömegből. Ez persze nem mindig volt így, a XX. század folyamán több izgalmas puttonyos is járta az utakat. Ma ezek közül mutatok be hármat!

A „hardtop”-kombi

A „hardtop” kivitel elsőként 1953-ban bukkant fel, mint a kupék B-oszlop nélküli változata. Eredeti célja az volt, hogy a kabriózás érzetét és látszatát keltse, ezért is hívták „hardtop convertible”-nek, vagyis keménytetős kabriónak. Nevükkel ellentétben ezek a tetők rögzítettek voltak, nem lehetett őket fel-le húzni.

Két évvel később a B-oszlop nélküli kasztnik már a limuzinokon is elérhetőek volt, az évtized végén pedig már kombikat is lehetett ezzel a kivitellel rendelni. Persze a puttonyos változatok senkit sem csaptak be, viszont az utasokban még kelthette azt az érzést, hogy egy felhúzott tetejű kabrióban utaznak.

A fenti képen egy ’57-es Buick Caballerót látsz, aminek A és C oszlopai alig vastagabbak egy spaghetti szálnál, így egy borulásos karambol esetén a tető gyakorlatilag azonnal be is szakadt. A trendet természetesen az alacsonyabb árkategóriás gyártók is követték, még a Ramblereket, mint például ezt az ’58-as Ambassadort is, lehetett B-oszlop nélküli kombiként rendelni.

A tolótetős kombi

Az ebbe a kategóriába eső kombikra az 1963 és 1966 között gyártott Studebaker Wagonaire-eken kívül egy példát sem találtam. A kivitel neve lényegében össze is foglalja, hogy miről van szó: A csomagtér feletti tető egy részét el lehetett csúsztatni, hogy termetesebb rakományt is lehessen szállítani.

A fenti képeken látható ’64-es Wagonaire jól mutatja, miről is van szó. A tetőcsomagtartó mögötti részt el lehetett tolni, s ezzel jelentősen megnőtt a rakodótér térfogata. A Studebaker a Wagonaire kombikat több típus puttonyos változataként is gyártotta.

A plexitetős kombi

A két amerikai autó után a listát egy szocialista járgánnyal zárjuk. A Púpos Wartburgok azon kevés keleti autók közé tartoztak, amiket a limuzin és kombi kivitelen túl kupé, roadster és kabrió kivitelben is gyártottak. Mi több, kombiból is három lehetőség létezett: A három- és ötajtós változatokon kívül plexitetős kivitelek is készültek.

Az utóbbi kategóriába eső puttonyosok csomagtere feletti részt oldat plexivel, tetejét pedig elhúzható puhatetővel látták el. Ez a megoldás inkább esztétikus, mint praktikus: autós kempingezés alkalmával, kis túlzással, a szabad ég alatt aludhattunk.

Mit gondolsz, a fenti három kivitel közül Neked melyik tetszik a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 3 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 6. rész, kombik | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

The post Pöfög, döcög, és egyszerűen csodálatos – 1965 Wartburg 1000 appeared first on Retrovasak.hu.

The post A Barkas – Az NDK csodabusza! appeared first on Retrovasak.hu.