TOP 3+1 szocialista űrsikló, avagy a kommunizmus jet autói| Villám Veterán

A II. világháború lezárását követően megkezdődött az űrverseny és az űrkorszak időszaka. Az akkori két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió nem csak a világűrben, de itt a földön is versengett. A két nemzet formatervezői és termékfejlesztői igyekeztek olyan fogyasztói cikkekkel előállni, melyek neve és/ vagy designja valamilyen módon utalt az űrre, űrutazásra, vagy magára az űrre. Így született meg például a szovjet Szaturnusz porszívó is.

A trend hatással volt a korabeli autóiparra is, ám ez leginkább a jenkik járgányain vált kifejezetten látványossá. A fenti két képen egy 1952-es Hudson Hornetet, az alsón egy 1958-as Oldsmobile 98-t látsz. Megfigyelheted, hogy az évtized eleji modellek tömzsibbek voltak, míg ’60 környékén már az alacsony, széles, elnyújtott, uszonyos formatervek számítottak divatosnak.

A háború utáni amerikai trendek

Az 1950-es évek Amerikájában a nagyközönség rendelkezett akkora tőkével, hogy 2-3 évente vegyen egy új autót. Ezt a gyártók ki is használták, mivel az egyes modellek formaterveit modellévente frissítették. Ennek az volt a célja, hogy egy 3-4 éves autó már elavultnak tűnjön, s egy újabb modell vásárlására késztesse a fogyasztókat. Ez be is vált. 

Az 1950-es években sok olyan trend született, amik kifejezetten amerikai formatervezői különlegességeknek számítanak. Ide sorolnám a panoráma szélvédőt, a géptest rakétákat, lángcsóvákat ábrázoló motívumait, a két- vagy háromtónusú festést, az uszonyokat, de még az ez utóbbiakban elrejtett tanksapkákat is. További különlegességnek számított a „hardtop” kivitel, ami a B oszlop nélküli kupék és limuzinok megnevezése volt. Ennek célja a kabriózás érzetének keltése volt. 

Idővel a jenki tervezők megoldásai a tengerentúlon is népszerűvé váltak. Gondoljunk csak az Opel Olympiákra, a brit Humberekre, illetve a szovjetunió és keleti blokk egyes típusaira. 

Ma a szocialisták felhozatalából mutatok be párat. Természetesen a lista nem teljes, így ha eszedbe jut néhány keleti klasszikus, ami nem szerepel a listán, írd meg nekünk, hogy melyek azok! Lássuk is őket!

Trabant P50, 500 és 600

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Trabant gyár 1957 és 1964 között gyártott típusai miért kerültek fel a listára. A gyengébbik érv, hogy a márka neve útitársat jelent, ami szorosan kapcsolódik a Szputnyik fellövéséhez.

A nyomósabb érvek az autó formatervezésében rejlenek. Ezeket a kétütemű NDK-s pöfögőket már kisebb uszonyokkal, fecskefarokkal gyártották, ráadásul kéttónusú festéssel is rendelhetőek voltak. Bár nem sok, de több helyen is megfigyelhetjük a krómozott díszléceket, ami az egyes típusokon egyszerűen csak elválasztotta a kéttónusú festést, míg például a lentebb látható zöld-fehér limuzinon a kortárs Buickok „dinamikus üstökös csóváit” utánozták. Hasonlítsd csak össze ezzel az ’55-ös Buick Roadmasterrel:

Wartburg 311-3 Coupé

Azt hiszem, sokan egyet értenének velem, ha azt mondanám, hogy a púpos Wartburg a valaha gyártott legszebb szocialista autók egyike. Az utód 353 és W353 modellekkel ellentétben ezeket nem csak limuzin és kombi, de kupé és kabrió kivitelben is gyártották. De mégis hogy kapcsolódnak az NDK gyöngyszemei az ’50-es évek amerikai formatervi megoldásaihoz?

A fentebbi kupé kéttónusú festését az előzőekben ismertetett „dinamikus üstökös lángcsóvákkal” választották el, ráadásul már a Wartburgokon is megfigyelhetőek a kezdetleges uszonyok. A kétajtós változat egy további érdekességet is rejt: kivitelét az USA-ban „hardtop coupe”-nak nevezték volna. Ha összehasonlítod ezzel az 1954-es Chevrolet Bel Airrel, láthatod, hogy egyiknek sincs B oszlopa, cserébe a C-t erősítették meg. 

A tető festése eltér a géptestétől, hogy kiemelje azt. Ennek célja a kabrió formaterv illúziójának keltése volt. Ez akkoriban az USA-ban nagyon menőnek számított a fiatalok körében, akik szerették a puhatetős kabriókat, ám túlságosan idő- és pénzigényes lett volna azok karban tartása.

Škoda 1000 és 1100 MBX

Megjelenése idején a Škoda Ezres és 1100-as modelljei a KGST-luxus netovábbját jelentették. Azon kevés szocialista autó közé tartoztak, melyek nem nyugati koppintások voltak, ám néhány olyan részlettel mégis rendelkeznek, amiket az imperialisták is alkalmaztak.

Ahogy az előbbi Wartburg kupék esetén, az MBX-ek kapcsán is felhozhatjuk a B-oszlop nélküli hardtop kivitelt, mint „amerikai ihlet”. Emellett a hátsó lámpák elrendezése és a géptest feneke is mintha uszonyokban végződne, ráadásul az ütközőbabák is kifejezetten amerikaiasra sikerültek. 

Volga M21, harmadik széria

A GAZ 1953-ban vágott bele a Pobjedák utódjának tervezésébe, ami 1956-ban a GAZ Volga M21 formájában valósult meg. Az első szériás modellek nagyon is hasonlítottak az 1953-as modellévre szánt Fordokra, legfőképp a Customline-ra, ám egyesek az ’53-as Plymouth Savoy-okat is belelátják.

A második és harmadik szériás Volga M21-eseket kissé átdolgozták, ám érdemlegesebb változás nem történt. Továbbra is hasonlítottak az ’53-as Ford Customeline-ra (fentebbi kép), ám a hűtőrácsot mindkét ráncfelvarrás alkalmával átdolgozták. 

Bár nem találtam rá érdemleges, hiteles forrást, hogy a harmadik széria hűtőrácsát a szovjet tervezők maguk vázolták volna fel, vagy esetleg egy másik amerikai autó hűtőmaszkját tervezték volna át, engem az 1954-es Kaiser Specialok „kifordított” hűtőrácsára emlékeztet.

Ha közelebbről is megnézed ezt az 1954-es Kaisert, a hűtőrács némileg hasonlít a Volgáéra. A különbség, hogy míg a GAZ 21-esé „kifelé dől”, a Kaiseré középen befelé ível, majd csak a felső harmadán kezd kifelé hajlani. A Volgáéhoz hasonlóan a Kaiser maszkja kapott egy kisebb szegélyt, ami oldalsó és a felső részt öleli körbe. Mit gondolsz, lehetséges, hogy a III. szériás modellek a Kaiserek hűtőrácsát örökölték?

A fenti 4 autó közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg velünk a véleményed! Figyelem: a cikk megírását a szocialista és amerikai autók közti hasonlóság kiemelése ihlette. Minden veteránnak megvan a maga bája, személy szerint szerintem egyes KGST modellek sokkal pofásabbak, mint az imperialisták autói!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint