A szerelem azonban nem állt meg egyetlen Simsonnál. Régóta vágyott egy második példányra is – leginkább egy Star vagy Schwalbe modellre. Hosszú évek keresgélése után sem talált igazán megfelelő darabot, ezért egy időre elengedte az álmot. Aztán jött egy hír a faluból: egy idős bácsinál áll régóta egy Simson Star. Ádám még aznap megnézte, és bár az állapota messze volt a tökéletestől, azonnal tudta, hogy ezt a motort hazaviszi.

A Star nem volt szép látvány: gyenge fényezés, megszorult blokk, rossz felnik – tipikus „majd egyszer jó lesz” projektmotor. De épp ez adta meg a kihívás szépségét. Mivel teljes felújítás volt a terv, gyorsan darabjaira szedte. A szétszerelés során derült ki az igazi meglepetés: eredetileg Olivgrün színű volt, bézs tankkal és oldallemezekkel. Innentől nem volt kérdés, milyen irányba indul a restaurálás.

Jött a klasszikus meló: flex, drótkorong, rozsdaeltávolítás – közel egy hétig tartott, mire minden alkatrész fémtisztára lett pucolva. Ezután alapozás, kisebb javítások, majd a végleges szín. Az alumínium alkatrészek polírozást kaptak, a kerékagyak homokszórva lettek, új küllőkkel fűzte újra a kerekeket. Szép lassan összeállt a kép.

A motorblokk sem úszta meg a törődést: a főtengely tűgörgője szétesett, ezért akadt meg korábban. Új főtengely, SKF csapágyak, szimeringek kerültek bele, a hengert 42 mm-re fúrták és új dugattyút kapott. A karburátor felújító készlettel frissült, az elektromos rendszer pedig teljesen új kábelköteget, gyújtást és kapcsolókat kapott.

Amikor végre megszólalt a motor, az már nem csak egy felújított gép volt – hanem egy régi álom megvalósulása. A világos ülés, a gyári mintás matricák, az apró részletek mind a klasszikus hangulatot idézik. Nyolc hónap munkája van benne, és bár nem szigorú restaurálás készült, a végeredmény gyári jellegű, mégis Ádám saját ízlését tükrözi.

Ma már két Simsonja van, és egyiküktől sem szeretne megválni. A cél egyszerű: minél több veterános találkozóra eljutni velük, használni, megélni azt az érzést, amit csak egy ilyen klasszikus kétkerekű tud adni.

Mert néha nem a lóerő számít – hanem az emlékek.

Retrovasak.hu

The post Simson, ami egy életet végigkísér – Tóth Ádám nosztalgikus története egy Star újjászületéséről appeared first on Retrovasak.hu.

Az első Tour kis híján el sem indult – a tervezett hat, éjszakai szakasz túlságosan keménynek bizonyult, alig néhányan neveztek. Végül csökkentett díjjal, új szabályokkal és pénzdíjakkal sikerült elérni, hogy a mezőny feltöltődjön. A Tour de France pedig útnak indult – és azóta, néhány háborús év kivételével, minden nyáron meghódítja Franciaországot.

A verseny motorja azonban nemcsak az emberi erő, hanem az autók is. És ha valaki igazán megkerülhetetlen résztvevője volt ennek a történetnek, az a Peugeot. A francia márka évtizedeken keresztül biztosította a Tour technikai hátterét – újságíróknak, csapatvezetőknek, és természetesen magának a versenyigazgatónak is.

A legendás 203-as modell kabrió változatai már az 1950-es évek elején felbukkantak a Tour forgatagában – a nyitott tetőn keresztül kényelmesen lehetett állva követni az eseményeket. 1954-ben a Peugeot megalkotta az exkluzív 203 Tour de France Cabriolet-t: mindössze 16 darab készült belőle, kizárólag a csapatvezetők számára. Oldalsó ajtók nem voltak, hosszanti bukócsövekre ponyvát lehetett feszíteni, a hátsó traktus pedig biciklitartó állványt kapott. Minden példány fehér volt, és a szervező napilapok logóit viselte.

A stafétát a 403-as széria vette át, majd a 60-as évektől a Peugeot 404 vált a Tour egyik ikonikus járművévé. Nemcsak szedánként, hanem kombi és kabrió formában is szolgálatba állt. A versenyigazgató autója vörös fényezést és vászontetőt kapott, a csapatkocsik pedig fehérben pompáztak – a hátsó ablakkereteket levágták, hogy könnyebben lehessen kapcsolatot tartani a versenyzőkkel. Praktikum, francia elegancia és motorsport – mindez egyszerre.

1969-ben a Peugeot 504 lépett színre, amely tágas belső terével rögtön a mezőny kedvence lett. A 70-es évek derekán a Peugeot tovább emelte a tétet: 1975-ben a még sorozatgyártás előtt álló, V6-os 604-est bocsátották a versenyigazgató rendelkezésére. A karosszériát a párizsi Lecoque műhely alakította át: vászontető, kapaszkodók az állva utazáshoz, antennák a rádiókapcsolathoz, sőt – egy különleges belső rendszer is helyet kapott, amely a hosszú szakaszokon a „fiziológiai szükségletek” elintézését is lehetővé tette. A konkrét példány fennmaradt, és ma az olaszországi San Gimignanóban található Galerie PEUGEOT gyűjteményében csodálható meg.

Ahogy nőtt a Tour népszerűsége, úgy nőtt a Peugeot szerepe is. A márka nem csupán szponzor lett – hanem a verseny része. Nem volt olyan év, amikor ne bukkant volna fel egy-egy kabrió vagy kombi a híres oroszlános emblémával az oldalán, miközben a kísérők, újságírók és szervezők sürögtek-forogtak körülöttük.

A Tour de France történetét sokan sportként látják – de mi, autórajongók tudjuk, hogy a kerékpárok mögött mindig ott duruzsoltak a Peugeot motorjai.

forrás: Peugeot.hu

The post Amikor a PEUGEOT volt a Tour de France királya – avagy ahogy egy francia autógyártó a világ leghíresebb kerékpárversenyének része lett appeared first on Retrovasak.hu.