A II. világháború vesztes országaiban a motorizáció csak nehezen éledt újjá. Közéjük tartozik Japán is, ahol a kei autók megjelenése hatalmas változást hozott a szigetország autózási szokásaiba. A törpeautók sorozat 6. részében a felkelő nap országának 3 különleges modelljével ismerkedhetsz meg!

Mazda R360, 1960 – 1966

Az 1960-ban bemutatott ikerdugattyús R360 a Mazda első személyautója volt, saját korában sikermodellnek számított. A törpeautók családján belül a mikrokupék kategóriájába eső széria európai stílusú formaterve kiemelte a konkurens típusok közül. Már a termelés első évében több mint 4.000, a gyártás leállításig 23.417 megrendelés érkezett.

A Mazda hiroshimai üzemében szerelt kistermetű kupé hivatalosan 4 személyes, bár a hátsó üléspadjának mérete szinte megegyezik az NSZK-s Goggo TS250 Coupééval, amin többnyire csak egy közepes méretű bőrönd fért el. Erőforrás tekintetében egy lehetőség létezett, ami egy 356 köbcentis, V2-es motor volt. Az alapmodelleket egy 4 fokozatú manuális váltóval szerelték, viszont a 2 sebességes automata is szerepelt a palettán.

Mitsubishi 500, 1960 – 1962

Az R360-assal azonos évben gyártásba állított Mitsubishi 500 megjelenése is a „hagyományos” autók vonalvezetését követte, a lista előző tagjához hasonlóan ez is farmotort és hátsókerék hajtást kapott. Az 500-ast csak 3 éven át kínálták, az utód Colt 600 is csak 1965-ig volt rendelhető.

A kétajtós limuzint a Mitsubishi NE35B jelölésű, 594 köbcentis és NE19A 493 köbcentis, kéthengeres motorjaival látták, el, mindkettő vízhűtést kapott. Váltó terén egy lehetőség létezett, ami egy 3 sebességes kézi változat volt. A kisméretű motorok ellenére az 500-as akár a 100 km/h-s csúcssebességet is elérhette.

Fuji Cabin Model 5A, 1957 – 1958

A lista utolsó, egyben legbizarrabb megjelenésű tagja a csupán két éven át szerelt Fuji Cabin, amiből összesen csak 85 példány készült. A mikrokupé két személy szállítására volt alkalmas. Érdemes megfigyelni, hogy elől kettő, hátul egy kereke volt, ráadásul előre is csak egy lámpát terveztek.

A kevesebb mint fél tonna öntömegű autót egy 121,7 köbcentis, egyhengeres, kétütemű motor hajtotta. Az 5,5 lovas Gasuden-erőforrás egy nagyjából 60 km/h-s csúcssebességet tett lehetővé. A széria bukása több tényezőre vezethető vissza. Az egyik, hogy kategóriájához képest magas volt az ára, ráadásul az üvegszálas géptest minősége is kétséges volt.

Mit gondolsz, a fenti három kei car közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 kei car, avagy 3 különleges mikroautó – 6. rész, Japán | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A „Kihalt kasztnik” cikksorozat előző részében 4 olyan kupé formatervet mutattam be Neked, amiket manapság már nem gyártanak. Ma további 4 olyan kupé kivitelről olvashatsz, amik az utóbbi évtizedekben már nem szerepeltek a gyártók palettáján.

A „Három ablakos kupé”

Annak ellenére, hogy még manapság is megesik, hogy gyártanak az alábbi képen látható 1934-es Ford DeLuxe-hoz hasonló egy üléssoros, a szélvédőn kívül három üvegfelülettel rendelkező kupé kiviteleket, az eredeti nevén „Three-window coupe” formatervet a második világháború kitöréséig használták.

A kivitel neve valójában egy utalás: a géptest a szélvédőn kívül két oldalsó és egy hátsó ablakot (/ szélvédőt) kapott. Sok esetben a csomagtartó egy kinyitható, kétszemélyes üléspadot rejtett, melynek utasait semmi sem védte a menetszéltől és az időjárás viszontagságaitól. Annak ellenére, hogy ezt a század eleji kivitelt már nem gyártják, kifejezetten népszerű a hot rod építők körében.

A „Club Coupe”

A korábbi kivitelekhez képest a Club Coupe már sokkal inkább hasonlít a ma is gyártott sportos változatokra. Az ezzel a formatervvel készített autók 4 személyesek voltak, ám abban térnek el a későbbi 2+2 változatoktól, hogy míg utóbbiak esetén a hátsó utasok helyben szűkölködtek, a „Club” esetén nekik is elég ülőhely, láb- és fejrész jutott.

A „klubbok kupéit” az 1950-es évekig gyártották, és átmenetet képeztek a sportos, fastback szedánok és kupék között. Az ’50-es évek második felében a kivitelt kissé módosították és már inkább a „club sedan” jelzővel illették, míg legmegfelelőbb európai megnevezése a „two-door2, vagy a belőle eredő „tudor” lett volna – ezek a kétajtós limuzinok korabeli megnevezései voltak.

A „Starlight Coupe”

A lista többi tagjával ellentétben a magyarul „Csillagfényes kupé” jelzővel ellátott változatokat kifejezetten egy gyártó használta, s az is csak pár évig. A II. világháborút követően a Chrysler – GM – Ford triója csak nehezen tudott visszaállni az autógyártásra. Ez lehetőséget adott a független gyártóknak, hogy előnyt szerezzenek. Ez a Studebakernek be is jött, ez a cég volt az első, aki 1947-ben egy teljesen új formatervvel állt elő.

Az 1947 és 1952 között a Study két kupé kivitelt kínált. A menőbb, újszerűbb, futurisztikus változat az un. „Starlight Coupe” volt, melynek esetén a B oszlopot megerősítették, a C-ket pedig elhagyták. A hátsó szélvédőt 4 darab hajlított üvegből rakták össze, melyek illesztési pontjait krómozott díszlécekkel fedték el – lásd a fenti ’48-as Commander farát.

Az évek múlása és a modellévenkénti újratervezés miatt 1953-ra az amerikai márkák már képesek voltak nagyobb darab, hajlított első-hátsó szélvédőket előállítani, így ez a megoldás elavulttá vált. Ennek ellenére fontos megemlíteni, hogy ez ’47-ben egy nagyon menő újításnak számított!

A „törpekupé”

Míg a háború után Amerikában a 6 személyes batárok váltak az utcakép meghatározó részeivé, az európai és ázsiai mérnökök igyekeztek minimalizálni a gyártási költségeket. Ekkor kaptak szárnyra a „törpeautók / mikroautók”, melyek között alkategóriát képeznek a buborékautók és mikrokupék is.

A törpekupék ugyanolyan kisteljesítményű, alig pár szár köbcentis modellek voltak, mint a többi mikroautó, ám formatervük jelentősen eltért azokétól – pl. Brütsch vagy Fuldamobil. Ennek persze egy célja volt: a korabeli közönség szerint a törpék ormótlanok voltak, amik még közelről sem hasonlítottak autókra.

Pontosan ezért a tervezők lekicsinyítették a hagyományos autók formaterveik és azokat arányosan, kisebb változatban tervezték meg. Ilyen például az NSZK-s Goggomobil TS250 Coupé és a fenti Mazda R360 is. Ez utóbbi kifejezetten sikeres modellnek számított!

Mit gondolsz, a fenti 4 kupé kivitel közül Neked melyik a kedvenced? Tudsz olyan kupéról, amiről ebben és az előző cikkben nem esett szó? Írd meg nekünk kommentben!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 4 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 3. rész, kupék | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.