Kihalt kasztnik, avagy 4 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 3. rész, kupék | Villám Veterán
Az elmúlt több mint 100 évben a gyártók számtalan formatervet és kiviteli formát álmodtak meg. Ma 4 kupé formatervet mutatok be Neked, amiket a múlt század elején és közepén használtak!
A „Kihalt kasztnik” cikksorozat előző részében 4 olyan kupé formatervet mutattam be Neked, amiket manapság már nem gyártanak. Ma további 4 olyan kupé kivitelről olvashatsz, amik az utóbbi évtizedekben már nem szerepeltek a gyártók palettáján.
A „Három ablakos kupé”
Annak ellenére, hogy még manapság is megesik, hogy gyártanak az alábbi képen látható 1934-es Ford DeLuxe-hoz hasonló egy üléssoros, a szélvédőn kívül három üvegfelülettel rendelkező kupé kiviteleket, az eredeti nevén „Three-window coupe” formatervet a második világháború kitöréséig használták.
A kivitel neve valójában egy utalás: a géptest a szélvédőn kívül két oldalsó és egy hátsó ablakot (/ szélvédőt) kapott. Sok esetben a csomagtartó egy kinyitható, kétszemélyes üléspadot rejtett, melynek utasait semmi sem védte a menetszéltől és az időjárás viszontagságaitól. Annak ellenére, hogy ezt a század eleji kivitelt már nem gyártják, kifejezetten népszerű a hot rod építők körében.
A „Club Coupe”
A korábbi kivitelekhez képest a Club Coupe már sokkal inkább hasonlít a ma is gyártott sportos változatokra. Az ezzel a formatervvel készített autók 4 személyesek voltak, ám abban térnek el a későbbi 2+2 változatoktól, hogy míg utóbbiak esetén a hátsó utasok helyben szűkölködtek, a „Club” esetén nekik is elég ülőhely, láb- és fejrész jutott.
A „klubbok kupéit” az 1950-es évekig gyártották, és átmenetet képeztek a sportos, fastback szedánok és kupék között. Az ’50-es évek második felében a kivitelt kissé módosították és már inkább a „club sedan” jelzővel illették, míg legmegfelelőbb európai megnevezése a „two-door2, vagy a belőle eredő „tudor” lett volna – ezek a kétajtós limuzinok korabeli megnevezései voltak.
A „Starlight Coupe”
A lista többi tagjával ellentétben a magyarul „Csillagfényes kupé” jelzővel ellátott változatokat kifejezetten egy gyártó használta, s az is csak pár évig. A II. világháborút követően a Chrysler – GM – Ford triója csak nehezen tudott visszaállni az autógyártásra. Ez lehetőséget adott a független gyártóknak, hogy előnyt szerezzenek. Ez a Studebakernek be is jött, ez a cég volt az első, aki 1947-ben egy teljesen új formatervvel állt elő.
Az 1947 és 1952 között a Study két kupé kivitelt kínált. A menőbb, újszerűbb, futurisztikus változat az un. „Starlight Coupe” volt, melynek esetén a B oszlopot megerősítették, a C-ket pedig elhagyták. A hátsó szélvédőt 4 darab hajlított üvegből rakták össze, melyek illesztési pontjait krómozott díszlécekkel fedték el – lásd a fenti ’48-as Commander farát.
Az évek múlása és a modellévenkénti újratervezés miatt 1953-ra az amerikai márkák már képesek voltak nagyobb darab, hajlított első-hátsó szélvédőket előállítani, így ez a megoldás elavulttá vált. Ennek ellenére fontos megemlíteni, hogy ez ’47-ben egy nagyon menő újításnak számított!
A „törpekupé”
Míg a háború után Amerikában a 6 személyes batárok váltak az utcakép meghatározó részeivé, az európai és ázsiai mérnökök igyekeztek minimalizálni a gyártási költségeket. Ekkor kaptak szárnyra a „törpeautók / mikroautók”, melyek között alkategóriát képeznek a buborékautók és mikrokupék is.
A törpekupék ugyanolyan kisteljesítményű, alig pár szár köbcentis modellek voltak, mint a többi mikroautó, ám formatervük jelentősen eltért azokétól – pl. Brütsch vagy Fuldamobil. Ennek persze egy célja volt: a korabeli közönség szerint a törpék ormótlanok voltak, amik még közelről sem hasonlítottak autókra.
Pontosan ezért a tervezők lekicsinyítették a hagyományos autók formaterveik és azokat arányosan, kisebb változatban tervezték meg. Ilyen például az NSZK-s Goggomobil TS250 Coupé és a fenti Mazda R360 is. Ez utóbbi kifejezetten sikeres modellnek számított!
Mit gondolsz, a fenti 4 kupé kivitel közül Neked melyik a kedvenced? Tudsz olyan kupéról, amiről ebben és az előző cikkben nem esett szó? Írd meg nekünk kommentben!
cikk/fotók: Tarsoly Bálint