A kilencvenes évek elejének japánautós korszelleme igencsak közel áll hozzám, hiszen sokáig egy 1992-es Mazda 323 Familia volt a társam a hétköznapokban. Éppen ezért nem volt nehéz azonosulnom Ferenc rajongásával, aki egyébként kedvesével együtt most kezdett el belekóstolni az autós találkozók forgatagába. A Sunny szerepe így kissé megváltozott, finomodott, ami 27 év távlatából időszerűnek is mondható, ebben a korban és állapotban már lehet gondolni az ésszerű konzerválásra.

Az ilyen darabokra pedig érdemes is vigyázni, így hát nem csoda, hogy rozsdamentessége ellenére nem is olyan régen kapott egy alapos alvázvédelmet – korabeli távol-keleti autóknál ez amúgy is egy életmentő lépés lehet, ha hosszútávon gondolkodik az ember. Egyébként remek formában van az 1991-es Nissan, kapott egy frissítő polírt, összhangba hozván a karosszériaelemeket fényét, így bárhonnan is nézzük, igazán gusztusos képet mutat a külső.

Ez persze köszönhető a korabeli, jól eltalált dizájnnak is, ami egyfelől standard, másfelől viszont pont ezért sorolható a klasszikus formák közé. Mazda, Mitsubishi, Toyota, Honda, Subaru, nem nagyon tudnánk olyan szigetországi márkát mondani, melynek ne lett volna hasonló küllemű típusa. Ék alakban végződő, lapos orr, legömbölyített, de alapvetően mégis szögletes összkép, magasra tolt, a fronthoz képest némileg elnagyolt far. Milyen jó kis japán iskola volt ez, – nem megbántva senkit, de – főleg az utána következő évek formaterveit nézve.

A Sunny-nak amúgy meglepően nagyok az oldalsó üvegfelületei, szolid a C-oszlopa, a fényezett lökösök pedig amellett, hogy esztétikusak, a magasabb felszereltségi szintről is árulkodnak. Az alsó fekete sáv lényegében egy gyári védelem, egyedül a sötétített ablakok és a felnik módosítottak, legalábbis ami az optikai részét illeti, mert egyéb műszaki apróságok még vannak, de arról egy kicsit később.

Odabenn egész nagy tér és kényelmes pamlagok fogadják az utasokat, a szürke velúr a vaku használata miatt tűnhet kopottabbnak, valójában azonban egész szép állapotban van, nincs rajta egy szakadás/gyűrődés sem. Az ajtóbelsők kárpitja már egy fokkal kényesebb, de 27 év távlatából itt is csak a könyöklőnél fedezhető fel némi kopás. A műanyagok hihetetlenül strapabíróak, nyoma sincs repedésnek/karcnak, minden gomb a helyén, úgy, ahogyan azt 1991-ben odatették. A felszereltség is korrekt, központi zár, négy elektromos ablak (a vezetőoldali automata), állítható magasságú fényszórók is járnak az SLX szinthez, ami egyébként a legmagasabbnak számít. Egyvalami hiányzik csupán, ez pedig a napfénytető, ha már egyszer Sunny az autó neve. Az utastér helykínálata mellett a csomagtér is kellemes méretű, 490 literrel számolhatunk, ráadásul remek a kialakítása, alacsonyan van a perem, és még a megfelelő szigetelésére is gondoltak a tervezők!

Rengeteg jó tulajdonsága van a Sunny-nak, de a legpozitívabb jellemzője – számomra legalábbis – a motortérben keresendő. Az 1.4-es, négyhengeres, szívó benzines fantasztikusan kellemes, és nem mellékesen híresen megbízható konstrukció. Mivel a Nissan önsúlya csupán 990 kilogramm, ezért a könnyű bódét szinte repíti a 75 lóerős motor. 120-ig minden túlzás nélkül olyan jó dinamikával gyorsul, mintha csak fenéken bólintották volna. A hivatalos százas sprint 12.5 másodperc, de tegyük félre egy pillanatra a szigorú számokat, mert tényleg ügyesen hangolt a Sunny lelke, és bőven van benne élet. Az már csak hab a tortán, hogy magasabb fordulatnál történő elváltásra sem sértődik meg, nagyon egészséges hangja van a motornak, de persze mitől is lenne beteg…

Ehhez az érzethez még hozzájön az ötsebességes manuális váltó is, ami szuperpontos, kellően hosszú fokozatokkal variál, és tökéletesen végrehajtja az erőátvitel feladatát. Az autót hátul dobfék, elöl tárcsafék lassítja, utóbbi TRW hűtött tárcsákat kapott, a fék hatékonysága jó, adagolhatósága szintén. A futómű némileg feszesnek érződik, ám ennek hála magasabb sebességnél is korrekt a Nissan stabilitása, igaz a történethez hozzátartozik, hogy a hátsó gátlók mellett a rugók is cserélve voltak. A Sunny kifejezetten kezesen viselkedik kanyarokban, ez a pontos kormányműnek is köszönhető, ami szinte minden rezdülést visszaad, könnyedén kontrollálhatjuk a legapróbb mozdulatokat is.

Ferenc hat éve gazdája a Sunny-nak, és ma is bármikor bevállalna vele egy Magyarország-Németország oda-visszát, mint ahogyan ezt régebben meg is tette. Az elmúlt 60 ezer kilométer alapján pedig már tapasztalatokkal a háta mögött vallja, hogy meglepetésektől mentes típusról van szó. Ehhez kellett az előző tulajdonos is, aki 21 év alatt 150 ezret tett az autóba, mellette pedig mindent megadott neki, amire csak szüksége volt. Így aztán nem is csoda, hogy Ferenc első ötvenezer kilométerén gyakorlatilag csak a kötelezőkre kellett költenie, és a legutóbbi műszaki utáni javításoknál is inkább a pedáns műszaki állapot fenntartására való törekvés volt az, ami miatt jobban a dolgok mélyére ásott. A már említett lengéscsillapítók, féktárcsák mellett a váltóolajat is lecserélte, a hűtő egy rosszkor, rossz helyen lévő madárka miatt lyukadt ki, a féltengelyek pedig a gumiharangok repedése, és az emiatt bekerülő szennyeződés miatt, biztonsági okokból lettek cserélve. Az alkatrész-ellátottság bizonyos esetektől eltekintve (pl. beltéri kapcsolók, vagy automata szívató) megfelelő, árban is találhatunk barátságos megoldásokat, így a fenntartási költségek valóban reálisak és kordában tarthatóak.

Ami bizonyos, hogy egyre kevesebb ilyen szép karban lévő Sunny fog velünk szembe jönni, és bár azt nem vallom, hogy mostantól aztán minden egyes darabot el kell tenni, és hímes tojásként babusgatni, de aki talál egy ehhez hasonlót, annak ma már érdemesebb az állagmegóvásra törekednie, mintsem az elhasználásra.

Bense Róbert

The post Nissan Sunny 1.4 SLX teszt – napfényes élet appeared first on Retrovasak.hu.

Mitsubishi Sigma (1995) – a teljes teszt ide kattintva érhető el

„Cikáztak a gondolatok és a kérdőjelek a fejemben, mikor megtudtam, hogy egy Sigmát fogok tesztelni. Kissrác koromban a Lancert választottam a Colin McRae Rally 2-ben, az ablakon kinézve pedig galambok helyett inkább a Galantokat fürkésztem, egyszerűen nem tudtam betelni a kilencvenes évek Mitsubishieinek formavilágával, robusztus megjelenésükkel. Éppen ezért roppant módon bánt, hogy már csak nagyon kevés szép példányt látni, a korszak Mitsujainak többségét ugyanis szétbohóckodták, vagy addig használták, amíg már csak horror összegekből lehetett volna talpra állítani.”

Toyota Carina (1992) – a teljes teszt ide kattintva érhető el

„Ha van olyan autó, amiről tényleg elhiszem, hogy kimegy a világból, és még vissza is jön, akkor ez az! Elmondhatatlanul vártam a teszthetet, közben pedig folyamatosan azt éreztem, hogy minden megvan a Carinában, amire csak szükségem lehet, és még a stílusa is magával ragadó. ’92-ben maga lehetett a megtestesült álom egy ilyen Toyota, és az egészben az a legmeglepőbb, hogy 25 évvel később is meg lehet élni ezeket a pillanatokat. Egy féltve őrzött, garázsban élő darabbal volt dolgom, ami a mára letűnt, illetve átalakult „japánautó”-korszak egyik jelképe is lehetne, már ami a kategóriáját illeti.”

Nissan Sunny B Coupé (1984) – a teljes teszt ide kattintva érhető el

„A nyolcvanas évek dereka előtt gyártott japán autók hazánkban ritkaságszámba mennek, a már eleve többéves késéssel hozzánk érkező szögletes – de bizonyos pontjait nézve még mai szemmel nézve is modernnek ható – csodák nagyobbik hányadát ugyanis kegyetlenül felzabálta a rozsda, használható darabjaik pedig szétkapva várták, hogy beépüljenek a még életben lévő társaikba.

Jómagam egy 1983-as, Mazda 323 GT emlékeit őrizgetem, mely sajnos az előbb említett sorsra jutott, de pont ezért is az átlagnál sokkal nagyobb lelkesedés lesz úrrá rajtam, ha meglátok egy szépen fennmaradt japán járgányt ebből a rég letűnt korból. Ezt szorozzuk most meg kettővel, hiszen be is ülhettem, és ki is próbálhattam a képeken látható Sunny-t, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen kívülről is érdemes vetni rá néhány pillantást, mindezek előtt viszont néhány szót megérdemel a modell története is.”

Bense Róbert

The post Tesztkörkép, III. rész – penge japán vasak appeared first on Retrovasak.hu.