Egy kis kikacsintás: az Omega alapjaira épült 1990-1992 között a Lotus Carlton, vagy ha jobban tetszik, akkor Opel Lotus Omega, amiből 1100 példányt szerettek volna gyártani, ám végül csupán 950 készült el belőle. A gyűjtők legnagyobb bánatára, hiszen motorja 3615 köbcentis 382 lóerős 6 hengeres 24 szelepes ikerturbós erőforrás, egészen elképesztő a maximális forgatónyomatéka, a maga 568 Nm-ével, és az 5.1 másodperces gyorsulás is igen tekintélyt parancsoló adat. Az ára elég borsos volt, már abban az időben £48.000-ot [kb. 16.5 millió forint] kértek érte.

A tesztautónk ugyan nem ebbe a kategóriába tartozik, hiszen egy 1996-os 2. generációs „B” modellről beszélünk, amiben lassan 300 ezer megtett kilométer van, de a kraft még mindig ott rejtőzik benne.

A korábbi modellhez képest elég sokat változott a második generációs Omega. Áramvonalasabbak lettek a külső visszapillantó tükrök, az első és hátsó lámpák ívesebbek lettek, a hűtőrácsot és az Opel emblémát is átgondolták, emiatt az Omega A-nál megszokott kockaságot a következő széria már megtörte. Az előzőekhez képest a tengelytáv távolsága nem változott, a hossza 103mm-el rövidebb (4687mm), 13mm-el keskenyebb (1772mm) és 10mm-el magasabb (1445mm). Emellett elég súlyos darab, 1625 kilót nyom, ehhez párosul a hatalmas 530 literes csomagtartó, amit egészen 830 literesre tudjuk bővíteni a hátsó ülések lehajtásával. A csomagtartóban szépen elrejtették a gyári CD tárat, az elsősegély láda helyét és az emelőt is, viszont a teljes értékű pótkereket már nem nagyon tudták hova tenni a tervezők, emiatt elég sok helyet foglal.

Az autó erőforrása egy dupla vezérműtengelyes 2962 köbcentis V6-os blokk, ami 24 szelepes 211 lóerős, maximális forgatónyomatéka 270 Nm (3400-as fordulatnál le is adja a hátsó kerekekre). Ülésbepasszírozós 8.5mp kell neki felgyorsulnia 0-ról 100-ra, a végsebessége 243 km/óra. Ehhez az erős motorhoz egy 5 sebességes manuális váltó kapcsolódik, amely hosszú áttételekkel rendelkezik, a váltási sémája gyors és pontos.

A második generációs Omegát négyféle benzinmotorral és kétféle dízel erőforrással dobták piacra. Benzines motorból a leggyengébb a 4 hengeres, 1998 köbcentis, 8 szelepes, 116 lóerős változat volt, míg a legerősebb a 6 hengeres, 2962 köbcentis 24 szelepes, 211 lóerős. A dízelből a 4 hengeres, kétliteres, 101 lóerős és a 6 hengeres 2,5-es, 133 lóerős létezett (amit a BMW gyártott 1991-től egészen az ezredfordulóig).

Tesztautónk gyári fogyasztása városban 13.1 liter, az országúti 7.2 liter 100 kilométerenként. A tényleges üzemanyag felhasználása városban 9,5-9,8 liter környékére tehető (télen 10-11 litert is megkívánhat), hosszan tartó ~90 km/órás, országúti tempónál közel 9 litert fogyaszt. Nem olyan rossz teljesítmény egy 3000 köbcentis szívó benzines autótól, tekintettel arra, hogy több mint másfél tonnát nyom.

Vezethetőségébe sem nagyon lehet belekötni, az Omega nagyon dinamikus, erős a motorja, futóműve és az úttartása is stabil, nagyobb sebességnél sem leng be a hatalmas kasztni, élvezet vezetni. A hangja alapjáraton szépen duruzsol, 2500-as fordulattól szó szerint üvölteni kezd, 4000-es fordulatnál viszont szépen kisimul az orgánuma. A hidraulikus sebességfüggő szervokormánynak köszönhetően nagyon kellemes terelgetni.

Az utastérben a legnagyobb meglepetést a full bőr belső okozta, és attól függetlenül, hogy, több mint 20 éves az autó, a tipikus kopáspontokon kívül egyáltalán nincs rossz állapotban. Tény, hogy ez a modell sem úszta meg a tipikus ’Opel betegséget’ ami a váltó és kézifékszoknya kopását jelenti, illetve a sok ki- és beszállás miatt felfedezhető egy szakadás a vezetőülésen. A kormánykerék viszont a régi fényében ragyog, nincsen kirepedve a műszerfal, szép és igényes a faberakásos belső tér. A helykínálatra egy rossz szavunk se lehet, sofőrként és utasként is hatalmas fej és lábteret kapunk, emiatt egy hosszabb utazás is a legnagyobb kényelemben érhet minket.

Felszereltségi szintjét tekintve Sport és MV6 közül lehetett választani. A tesztautónk MV6 felszereltségű osztályba sorolható, amibe rengeteg minden beletartozik. Pár dolgot megemlítve, az autóban tartozék az ABS (Blokkolásgátló), ASR (Kipörgésgátló), ESP (Elektronikus menetstabilizáló), tempomat, (fűthető-memóriás első ülések, három tárolási lehetőséggel), vagy éppen az önzáró differenciálmű. A kétzónás digitális klíma és a hátsó elektromos roló is említésre méltó, hisz abban az időben ezek a kényelmi funkciók nem voltak mindennaposak. Mint ahogyan a fedélzeti számítógép sem, mely sok hasznos információval látja el a sofőrt, megmutatja a pillanatnyi és átlagfogyasztást, a megtehető távot adott üzemanyagszinttel, olaj-hűtő és ablakmosó folyadék szintet és figyelmeztet, ha elkoptak a fékbetétek!

Az autóban jelenleg 299.671km van, 288 ezer km-nél nagyszervizen esett át. Teljes motor- és futómű generált, ezen kívül pedig új kormányösszekötő gömbfejet is kapott, illetve valamivel korábban, 296 ezer kilométernél a motortartó bak lett rajta cserélve. Így nem csoda, hogy műszakilag korát meghazudtoló állapotban van, viszont ennyi év után a rozsda sajnos már felütötte a fejét a bal hátsó ajtó alján és a bal hátsó kerék ívnél van egy kis felületi rozsdásodás.

Összességében még ma is nagyon kellemes lehet egy karbantartott Omega, hiszen tekintélyt parancsoló, szép megjelenésű autó, ráadásul rengeteg extra található benne. Fenntarthatósága közepesnek mondható, ami hátrányt jelenthet, az a fogyasztás, de a vezethetősége kárpótolja az embert és ezt az „apróságot” hirtelen el is felejti.

A mai használtautó piacon vadászni kell már erre a modellre, ám megtalálhatóak a korábbi, illetve későbbi típusok is. 100 ezer forint környékén már lehet kapni (olyan is), viszont ha nem szeretnénk 350-400 ezer kilométeres autót, akkor egészen 2 millió forintig találhatunk belőlük felszereltség/állapot függvényében.

Cikk : Lajos Zsolt
Képek : Kathi Imre | Videó : Kocsis Gábor

The post Opel Omega B 3.0 MV6 teszt – a nyers erő appeared first on Retrovasak.hu.