A múlt század folyamán az amerikai gyártók modelljei jelentősen eltértek európai és ázsiai társaikétól. Az 1950-es években jelentek meg a jenkik uszonyos batár óriásai, amiket hatalmas krómfelületekkel és panoráma szélvédővel egészítettek ki.

A lapos, széles és elnyújtott formaterv megjelenése előtt a „felborított fürdőkádak” számítottak trendinek, ami annyit tett, hogy a nagy, bumszli orrot egy tömzsi, magas, többnyire áramvonalas géptest követett – lásd az 1948-as Packard DeLuxe Eight-ről szóló cikkünket, vagy a fenti képen látható ’49-es Nash Airflyte-ot. 

A „felborított fürdőkádak” idején az USA tervezői előszeretettel rajzoltak olyan hűtőrácsokat, amiket a korabeli kritikusok az „elektromos borotva” gúnynévvel illettek. De hogy is néztek ki ezek a borotvák? Ma ezek közül fogok 3 darabot bemutatni! Lássuk is!

Chrysler Town & Country, 1946 – 1948

Kezdjük is a lehető legjobb példával, ami az „elektromos borotva-formaterv” kapcsán szóba jöhet. Manapság a Town & Country hallatán a legtöbben a Chrysler kisbuszaira gondolnak, ám a jelölés elsőként 1940-ben bukkant fel, mint kombi modell. A háború után a széria önálló típussá vált, amit limuzin, kétajtós hardtop és kabrió kivitelben is lehetett rendelni. A woody kivitel nem dekoráció, a fa elemek nem csak esztétikai, de funkcionális szerepet is játszottak.

A fenti ’46-os esetén jól megfigyelhető a jellegzetes borotva-hűtőrács. A hűtőmaszk széles, az első kerekekig laposan nyúlik el, ami növeli az autó szélességének érzetét. Ezt a formatervet 3 évig használták, s minden egyes modellévre kissé átdolgozták. 

DeSoto Custom, 1942 – 1949

A DeSoto a Chrysler márkája volt, amit Walter Chrysler a Plymouth-szal egyidőben, 1928-ban alapított. A DeSoto 1961-es megszűnéséig a középmezőnyt képviselte. Autói drágábbak voltak, mint a Plymouth-ok és Dodge-ok, ám megfizethetőbbek voltak, mint a Chryslerek és Imperialok.  

A spanyol felfedezőről elnevezett márka a ’42-es modellévre hatalmasat alkotott. Az elektromos borotva gúnynevű hűtőrács felett egyfajta bukólámpát kaptak, ami akkoriban hatalmas durranásnak számított. Sajnos a technológia fejletlensége miatt a lámpafedőkkel gyakran akadtak gondok, így ’43-tól hagyományos változatokra cserélték őket.

Bár ez a ’47-es kabrió már nem olyan menő, mint a fentebbi ’42-es változat, hűtőrácsa sokkalta jobban kihangsúlyozza a korabeli hűtőrács trendeket. Igaz, már egy ilyen példány is ritkának számít, az egy modelléves, fedett lámpás változatok igazi gyűjtői daraboknak számítanak. 

Oldsmobile 98, 1942 – 1943

Két MOPAR után ejtsünk pár szót a GM autóiról is. Az Olsdmobile a belépő szintű luxust képviselte, ami a ’60-es években sportos modelljeiről vált igazán ismertté: Cutlass, 442 és Toronado. A velük párhuzamosan gyártott 88 és 98 modellek pár a háború előtt is ismert típusok voltak, melyeket, ahogy a lenti képen is láthatod, kabrió kivitelben is szereltek.

Annak ellenére, hogy ennek a ’42-es Olds Custom Cruiser 98-nek a hűtőrácsa eltér a korábbi két elektromos borotváétól, legalább annyira meghökkentőek, mint azok. Igaz, az Olds esetén a díszléceket nem húzták ki az első kerekekig, megjelenése, legfőképp a központi vízszintes csík optikailag növeli az autó méreteit. 

A fenti lista persze bőven nem teljes, lehet, hogy a későbbiekben további változatokat is be fogok mutatni. Addig is, írd meg Nekünk, hogy a fenti 3 autó közül Neked melyik jön be a leginkább?

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 benzines borotva, avagy a ’40-es évek bizarr orrú autói – amerikai sorozat 1. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A vele az 1950-es évek második felében egyesülő Packard luxusautói csak több év alatt újultak meg teljesen, az 1948-as modellek megjelenése csak kicsiben tért el az előző évi modellekétől, amik amúgy a háborúba lépés előtti típusok frissített változatai voltak.

A háború utáni Amerikai trendek

Fontos megemlítenünk, hogy egészen az 1960-as évek végéig Amerikában az autók formaterve évente változott. Ennek az volt az oka, hogy a lakosság jelentős mennyiségű tőkével rendelkezett, amit a gyártók ki is akartak használni. Az egyes modellévek autói némileg eltértek az előző évi modellektől, ami azt eredményezte, hogy egy 3 éves autó már elavultnak tűnt, s ez egy újabb autó vásárlására késztette a fogyasztókat. Ez be is vált, Harley Earl, a GM főtervezője szerint a háború utáni időszakban az autók átlagosan 2 évet töltöttek egy tulajnál.

Ennek persze megvolt a maga hátulütője is: Mivel a márkák évente mutattak be egy új, vagy legalább ráncfelvarrott modellt, az egyes modellévek autói szinte azonosak voltak. Ez azt jelentette, hogy a tervezők minden egyes modellévre előálltak egy új formatervvel, amit kivitel, felszereltség és teljesítmény szerint több típusként árultak. Itt van példának az 1957-es Chevrolet Bel Air, melynek megjelenése egyezik az ’57-es Chevy 150-esével. A különbség, hogy ez utóbbi díszítése sokkalta puritánabb, motorja gyengébb volt, ráadásul ezeket a modelleket flotta autónak szánták, míg a Bel Air a Chevrolet sportautója volt.

A Packard 1948-ban

Ahogy a Chevrolet-kra és a GM további márkáira, az önálló Packardra is igaz, hogy évente frissítette az autói formatervét. Igaz, az 1948-as formaterv csak keveset változott, lényeges vonalvezetői újítások csak 1951-ben történtek.

Az 1948-as Packardok elég maradinak számítottak. Az akkoriban „felborított fürdőkád”-ként emlegetett áramvonalas, mondhatni bogárhátú design már kezdett elavultnak számítani, ráadásul a soros 8 hengeres erőforrás sem számított nagy durranásnak. A Packard a konzervatív luxus megtestesítője volt, mely nehezen vágott bele új autóipari megoldások alkalmazásába – ennek különösen fontos szerepe volt a cég megszűnésében.

1948 Packard DeLuxe Eight

Annak ellenére, hogy a háború utáni Packardok csak kicsiben tértek el a korábbi modellektől, nagypresztízsű luxusautóknak számítottak. A típus neve egyben egy utalás is: A DeLuxe a felszereltségi szintjére, míg az Eight az autó soros 8 hengeres erőforrására utalt.

A ’48-as választék legerőtlenebb modelljei a 130 LE-s Eightek voltak. Felettük helyezkedett el a 145 lovas Super Eight, míg a választék csúcsát jelentő Custom Eight már 160 lóerős volt. Mind a hármat soros 8 hengeres motorral szerelték. Váltó terén két lehetőség, egy 3 és 4 sebességes kézi kormányváltó létezett, utóbbi legmagasabb fokozata szabadonfutó volt. Ahogy a 8 hengeres erőforrás, a váltók is „maradinak” számítottak: már a jóvalta olcsóbb Chryslereket is lehetett félautomata váltóval rendelni.

Az idejétmúlt műszaki megoldások ellenére a DeLuxe felszeretségi szintje hozta a korabeli luxus elvárásait. Bár ’48-ban automataváltó még nem szerepelt a palettán, a legmagasabb szabadonfutó fokozat továbbra is népszerű extrának számított. A kezdetleges légkondi és analóg óra drága extráknak számítottak, a rádióról már nem is beszélve, ami a múlt század közepi infotainment rendszerek netovábbját jelentette. A képeken látható modellen egy további extra is megfigyelhető: a szélvédő fölé egy lehajtható „simlédert” is szereltek, ami vezetés közben napellenzőként szolgált, míg lehajtva pedig gátolta az utastér felmelegedését és védte a szélvédőt is.

Annak ellenére, hogy a ’48-as Packardok megjelenése és műszaki megoldásai kissé idejétmúltnak számítottak, nem mondanám rossz autónak őket. A cég kínálata kiszolgálta a vásárlói célcsoportot: a konzervatív, visszafogott, luxust kedvelő közönséget, melyhez minden olyan extrát megkaptak, ami akkoriban nagy számnak számított. Ez ugyanúgy érvényes a DeLuxe Eight-ekre is, hiszen már az alapmodelleket is olyan extrákkal látták el, amikért a közép árkategóriás típusokban drága extráknak számítottak – ha azokat lehetett egyáltalán gyárilag rendelni!

A típus fontosabb adatai röviden

• Márka és típus: Packard DeLuxe Eight
• Gyártási év: 1948
• Formaterv használata: 1948 – 1950
• Kategória: luxus limuzin
• Kivitel: Bogárhátó (áramvonalas) limuzin, „felborított fürdőkád”
• Szállítható személyes száma: 6
• Motorelrendezés és térfogat: soros 8 hengeres, 4 730 ccm
• Váltó típusa: 3 vagy 4 sebességes kézi kormányváltó
• Maximálisan leadott lóerők száma: 130 LE
• Maximálisan leadott nyomaték: 312 Nm
• Csúcssebesség: 136 km/h
• 0 – 100-as gyorsulás: 18,3 s
• Átlagfogyasztás: 17,9 liter/ 100 km

cikk: Tarsoly Bálint

The post A bogárhátú luxus netovábbja: 1948 Packard DeLuxe Eight | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.