Egy szó, mint száz, úgy döntöttem vágjunk bele!

A megbeszélt konstrukciót az tette izgalmassá, hogy a kész autó adás-vételénél volt esedékes a fizetés, így addig is külső szemlélőként néztem a projektet, ami még folydogált egy darabig, ellenben a szerelésben nem tudtam segédkezni, így nem voltam közvetlenül érintett. A „924-est fogok venni” ugyanakkor most hangzott először tényleg úgy a számból, hogy annak reális esélye is felbukkant a horizonton. Nyárra értünk oda, hogy a fényezőnél elkezdődtek az újjászületés igazán látványos lépései. El-elnéztem kíváncsiskodva, hogy haladnak a munkálatok, egyik délután pedig már úgy toppantunk be apámmal, hogy egy tűzpiros, akarom mondani gyári nevén Guards Red színben pompázó karosszéria tárult a szemünk elé. A következő kép már 2016 karácsonya környékén készült. Ugyan még motor nélkül, de már egész autószerű a képződmény:

Ekkor már kezdtem igazán hinni a dologban és bár folyamatosan nézegettem a hirdetéseket, csupán „vészhelyzet esetére” és önszórakoztatásból tartottam magam képben az aktuális 924 és MR2 piacot illetően. Közben meggyőztem magam, hogy klassz dolog ez az amerikai eredet, mert mégis ki hajózott volna át egy ilyen kis értékű és jó darabig alábecsült típust az óceánon? Még ’44-eseket csak-csak, de 924-est? Ez ráadásul S, ami még izgalmasabb, hiszen a 944 technikáját rejti gyakorlatilag a lemezek alatt, szóval 2.5 liter, 150 lóerő, ami elég pengén hangzik! Ugyanakkor nyilván költségesebb is, ami miatt én alapból kizártam a keresésből a 944-eseket. Sokat fikázott dolog az Audi-VW eredetű alaktrészek sokasága, de fenntartás szempontjából nem elhanyagolható tényező! Aztán lenyomtam ezeket az aggodalmakat a tudatalattimba, mert ilyen lehetősége ritkán adódik az embernek, különösen 22 éves korában. Jó lesz ez, 924, és kész – ha most lett összerakva, akkor meg nagy baj csak nem lehet egy jó darabig. Előbbi remek ön-átverés, utóbbi talán reális elvárás, de amúgy is ritka dolog az S modell, remek befektetés hosszútávon, nem hozok én hülye döntéseket.

Amikor „ütközőgumit” kellett vadásznom a jobb elejére, még komolyabbá vált a szituáció. Közvetlenül érintett lettem a folyamatokban. Nem tudtam, mikor készül el, de csak az enyém lehet innentől kezdve, ebben már biztos voltam. Közben tapasztalatokat is szereztem alkatrészvásárlás terén, megtudtam például, hogy egy ilyen vacak gumi közel 30 ezer forintot kóstál. Erre vágytál Zoli, megkaptad!  De az öröm, amit a Porsche Genuine Parts doboz megérkezésekor éreztem, páratlan volt…

Aztán megint eltelt pár hónap, miközben érkezett 1-1 kép az aktuális állapotról. Bekerült az új szélvédő, felgyúltak a bukólámpák, aztán jött egy fotó a messengeren, amivel éreztem, a célegyenesben vagyunk, ugyanis a fordulatszámmérő 900-as fordulatot mutatott. Hiszen már él!

Nem sokkal később, márciusban a Vasúttörténeti parkban megrendezett Oldtimer Show-n megcsodálhattam a vasat, ami a kiállításra járóképes klasszikussá érett. Megható volt a látvány, és végre a családnak is volt egy kézzelfogható bizonyíték arról, hogy hamarosan bizony Porschém lesz!

Még néhány finomítás követte az eseményt, felkerült a díszcsík (rendkívül fontos!), majd tavaly májusban eljött a nagy nap és megvettem életem első autóját, egy Porschét. A márka rajongójaként kevés szebb dolgot tudtam volna elképzelni, az örömöt pedig a hazaérkezéskor már dinamikusan csöpögő kormányszervó olaja sem tudta beárnyékolni. Ez persze csak egy kis „poén” a végére, egy frissen összerakott old/youngtimerrel még bármi előfordulhat. Sok dolog elő is fordult, de annyit leszögeznék, hogy az autó él és virul, túl van ~3500 trélerezéstől mentes, élménnyel teli kilométeren és remek formában várja a 2018-as szezont, hogy tényleg összeérjen. Jelentem, a gatyám még megvan, a tárcám se lehelte ki a lelkét, de a kalandokról majd később.

Mi a tanulság? Közhellyel zárnék: az álmok azért vannak, hogy megvalósítsák őket, sosem szabad feladni. Nem mondom, szerencse is kell hozzá, de nekem végül összeálltak a csillagok, egy piszok mázlista vagyok. Köszönöm minden ismerősnek és főleg családtagnak, hogy elviselték a rengeteg beszéddel fűszerezett álmodozásom, hogy támogattak és természetesen hatalmas köszönet illeti szerelő-extulajdonos barátomat is, hogy lehetőséget adott és hozzájuthattam életem első Porschéjához. Ideje elkezdeni gyűjteni a következőre!

The post Így vettem kocsit, avagy első autó kerestetik – 3. rész / II. appeared first on Retrovasak.hu.

Miért tűnt jó választásnak akkor a típus?

• Ez a legelérhetőbb Porsche és egyben egy elérhető árú klasszikus halandók számára is.
• Egy remek súlyelosztású (50-50), kiegyensúlyozott, jól vezethető sport(os)autó.
• Egyedi megjelenése és stílusa van.
• Sokat gyártottak belőle (121,289 példány + Turbo és S modellek), de még épp nem túl idős a típus, az alkatrészek többségének utánpótlása egyelőre megoldott.
• „VW Porsche”, azaz sok alkatrész Volkswagen konszernes termékekből ismerős, így olcsóbb lehet hozzá.
• Hátsókerék meghajtású.
• A galvanizált karosszériának köszönhetően nem jellemző rá a rozsda, rohadás.

Nem minden arany, ami fénylik, nem minden Porsche tökéletes. Nem mindenáron kell a jelvény. Én nem villogni szerettem volna, csak a hozzám legközelebb álló márka közösségébe belecsöppenni és megtapasztalni az életérzést, élvezni a technika által nyújtott lehetőségeket és jókat autózni. Vannak, akik azért vesznek luxus és sportautót, mert valakik akarnak lenni, itthon egyébként is szinte társadalmi jelentősége van annak, ki milyen autóval jár, pedig ez hülyeség. Ez a része nem érdekelt, én csak egy fanatikus vagyok, aki érthetetlen mód rajong egy márkáért (illetve aki kicsit is fogékony az autókra és ült már Porschéban, talán megérti) és szerette volna megvalósítani az álmát.

Szóval a 924-es hozzáértők szerint sem egy rossz autó, ha rendbe van rakva, nem nagy teljesítményű, de élmény vezetni és ha megfelelően gondját viselik, meghálálja. Megbízható és fenntartható veterán, bár az utóbbival igazából csak hitegettem magam, mert ez a hír járja, de fogalmam sem volt semmilyen várható költségekről a típussal kapcsolatban. De kit izgat ez, mikor dúl a „szerelem”?

Az idő azonban tudtam, hogy nem játszik a kezemre. Alábecsült, lenézett típust választottam, de veterános körökben egyre jobban kezdték felkapni akkoriban a „kisporschét”. Annó lenézték, mert nem 911-es és felrúgja a márka hagyományait, na meg mert a VW-vel közösen lett fejlesztve. Audi-Porsche, zöldséges-Porsche, paraszt-Porsche, hogy említsek pár hangzatos megnevezést. Ugyanakkor értelmes körökben a tekintély úgy éreztem, növekvő pályára állt. Nem rossz ez, én is tudtam, sőt, igyekeztem hirdetni az orrmotoros igét, ahogy a csövön kifért. Mint rendes, veterán-piaci folyamatokat figyelő személy, én is tudtam, számos klasszikus ára az egekbe szökött az utóbbi években, sok típus pedig elég durva értékcsökkenés és stagnálás után szinte rakétaként lőtt ki. Érdemes megnézni például az Oldtimer Markt Preise katalógus utóbbi számait, a nagy népszerű márkáknál szinte kizárólag csak értéknövekedést láthatunk.

Oké, ez nem egy 959-es, ami 2-300.000 euróról 1 millióra ugrik (én éreztem!), nem egy Countach, ami pár év alatt triplázta az árát és nem is egy 550 Maranello, ami induló 15 millióról 1-2 év alatt 30 millióra szökött fel. De Porsche, egyre többen szeretik is, egyre ritkábbak az igényes darabok, tehát minden ellenem játszik. Sejtettem, hogy nem lesz örökké a béka segge alatt a 924 ára, ezért éreztem, hogy bele kell húzni. 3-4 éve még lehetett 1-1,5 millió körül (képről) ígéretes(nek tűnő) példányokat látni, sőt, az utóbbi ár kicsit már soknak is tűnhetett egy huszonnégyesért. Ezt az intervallumot lőttem be én is és elkezdtem kuporgatni a forintokat.

A hazai piac egészen zseniálisan alakult időközben és ijesztően, nagyon bánom már, hogy nem mentettem le a hirdetéseket. Példaként itt egy limitált szériás Birka edition:

A meghirdetett autók fele kb. ezen a szinten, vagy ettől nem sokkal feljebb volt, ami valljuk be, kellemetlen és rémisztő is. Mint már írtam, projekt nem kell, nem értek hozzá és nem most tervezem kitanulni a szerelő mesterséget. A szép 924-es viszont ritka, mint…a normális állapotú, eladó veterán darab itthon. A 6-900.000-es sávban rengeteg kétes példány feltűnt az idők alatt, a Toyota Supra replikától kezdve (igen, jól olvassa mindenki) a 928-as elemekkel ellátott autón át a szimplán rettentően igénytelen, szétbuherált, kendácsolt, fúrott-faragott, kókányolt, émelyítő darabokig. Miért? Miért kellett ezt tenni? Véleményem szerint ez a műfaj is úgy működik, mint sok minden más az életben: el kell dönteni, neked való-e. Ha pedig megvannak az anyagi lehetőségeid és a kedved, vágj bele, csináld rendesen, szívvel-lélekkel és tartsd igényesen az autódat. Ha valamelyik pedig nem stimmel, akkor felejtsd el és nem utolsó sorban ne tedd tönkre azt, amit más lehet, hogy megbecsült volna helyetted.

Néha felbukkant egy-egy szép gép jellemzően piros színben – mondtam már, hogy piros vagy zöld targára vágytam (esetleg kockás ülésekkel, de az már nagyon non plus ultra találat lenne)? Ezek jellemzően el is mentek pár hét vagy hónap alatt, aztán lehet, hogy vackok voltak 1 millióért, de legalább a többivel ellentétben kinéztek valahogy a fotókon. Mindig is patika autóra vágytam, de minimális realitás érzékem van, a lécet lejjebb tolva idáig jutottam elvárásokban: csak viszonylag legyen rendben a váltó, a motor és ne kelljen újrafényezni a következő pár évben, míg kihúzom az egyetemet. Meg nézzen ki azért gusztusosan belülről. Akinek volt már régi autója, az tudja, nem kevés elvárás ez még így sem!

Minden nap a használtautóval indítottam, viccen kívül, rögtön ébredés után. Lehet kicsit elmeháborodott vagyok, de ha figyelni kell a piacot, akkor figyelni kell! Ugyan a hahu-ra nem került fel, de sokáig volt eladó 1-1,2 millióért ha jól emlékszem egy piros (bár eredetileg ezüst) 924 Turbo. Mindig csábított, de elég erős lenne a legköltségesebb 924 altípussal indítani autós karrierem. Figyelgettem egy 924 S-t is, ami a jófogáson tengette életét, egész magas árról indulva. Sok hónap után egyszer csak a tulajdonos levitte 1.200.000-re az összeget. Éreztem, hogy itt az idő, ezt meg kell nézni. 1 millió volt a keret, de ez még beleférhet. Apámmal bedobtuk a kápét a táskába, biztos ami biztos, aztán nekiindultunk családostul megnézni a piros fenevadat egy szakértő barátom segítségével. Fotókról nagyon szépen mutatott és pár lépés távolságból is impozáns volt a látvány! Próbáltam keresni a hibákat, de ilyen pillanatban első autónézéskor, rutintól abszolút mentesen azért ez nem egyszerű. Kedves barátom fel is hívta figyelmem pár dologra, mint például a hullámos fényezés. És tényleg… A minimálisan repedt műszerfal (924/944) a műfajban szinte kötelező, a kicsit ferde első lökhárító is belefért, de végül a fényezés és leginkább 1-2 hang és műszaki apróság, amit csak a szakértő szem és fül szúr ki, eltántorított. Nem vettük meg, ajánlatot sem tettünk, pedig a mai árakat nézve nem is lett volna olyan rossz biznisz. Sebaj, nem bántam meg, de akkor fájt érte a szívem. Azért büszke voltam magamra, a döntés teljesen reális volt: kb. semmilyen technikai hibára nem voltam felkészülve pénzügyileg, saját magamat anyagilag nullázni nem lett volna bölcs egy nem 100% autóval. Persze 90-100%-os gépet nem lehet ennyiért venni, de a remény hal meg utoljára, ez a kis kiruccanás kellett már a lelkemnek.

Az autónézés végén műszaki jobbkezünk még elültetett egy kis bogarat a fülembe. Azt mondta, elkezdett felújítani egy amerikai 924 S-t, esetleg lecsaphatnék arra. Gondolkoztam rajta, de még elég távoli projektnek tűnt, ráadásul ha valamiért, az amerikai 924-944-esekért nem voltam oda. Nagy, buta műanyag toldatos lökhárítók, ráadásul a 924 még idétlen, kerek szélességjelzőket is kapott (a 944-nél legalább már ezt is áttervezték). Külföldi kontaktom nincs, Németországból nem mertem volna megkockáztatni saját belátás szerint egy kétes darabot behozni, ez nem volt nekem opció.

Maradt hát a reménykedés, hogy felbukkan egy élhető állapotú és árú darab itthon. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem kacsingatni másfelé is, így kattant be a Toyota MR2. Elhatároztam már, hogy nekem hátsókerekes autó kell, a Toyota ráadásul középmotoros és az első két generáció bukólámpás. Azon kívül, hogy nem Porsche, hibátlan a konfiguráció! Volt is egy-egy szép példány mindig a neten – hogy MR2 lett-e a projekt vége, 924, vagy más, az a következő részből kiderül!

Bacsa Zoltán

www.kereknyom.blogspot.hu

The post Így vettem kocsit, avagy első autó kerestetik! 2. rész: a 924-es útvesztőjében appeared first on Retrovasak.hu.