A 203-as története 1948-ban kezdődött, egy olyan Franciaországban, amely még csak ébredezett a világháború utáni romokból. Több mint hatszázezer ember veszett oda, az ország infrastruktúrája darabjaira hullott – újra kellett építeni mindent, lélekben is. Ekkor mutatta be a Peugeot a 203-ast, az első háború utáni, teljesen saját fejlesztésű modelljét. Nemcsak autót, hanem reményt is adtak vele: egy megbízható, elegáns, mindenre alkalmas járművet.

Hat éven át ez volt az egyetlen modell, amit a Peugeot gyártott. Olyan autónak kellett lennie, ami minden helyzetben megállja a helyét – és meg is állta. Önhordó karosszéria, hidraulikus fékrendszer, stabil technika. Nem véletlen, hogy egészen 1960-ig gyártásban maradt – közel 700 ezer darab készült belőle.

A modellváltozatok is sokfélék voltak: limuzin, kombi, kabrió, kupé… de volt egy igazán különleges verzió is: a pick-up. Ez a munkás változat csak néhány ezer példányban készült, és kizárólag bizonyos piacokra. Ma már igazi unikumnak számít, és csak kevés élte túl az évtizedeket. Egy ilyen ritkaság bukkant fel nemrég Magyarországon.

A történet úgy kezdődött, hogy egy hazai gyűjtőnél pihent ez a pick-up két évet. Aztán új gazdára talált – és új életre is. A felújítás mesterien sikerült. A kétszínű fényezés korhű, mégis friss hatást kelt, főleg a külön beszerezett zöld napellenzővel, amely nemcsak látványos, de billenthető is, így valóban hasznos vezetés közben. Már ránézni is öröm – igazi időutazás.

Technikailag is izgalmas. Az orrában egy 1290 cm³-es, soros négyhengeres motor dolgozik, 42 lóerővel. A kormányváltós, négyfokozatú váltó szinte meglepően finoman működik – nem kell dupla kuplung, és gurulás közben is simán kapcsolhatunk vissza. Ez ma természetesnek tűnik, de hetven évvel ezelőtt forradalmi volt.

A futómű szintén előremutató: elöl független felfüggesztés keresztirányú laprugókkal, hátul pedig merevtengely és hosszanti laprugók. A teljesen hidraulikus dobfék-rendszer ma már ódivatúnak számít, de megfelelő figyelemmel teljesen jól használható. A tulajdonos csak annyit mondott: „Érdemes egy kicsivel nagyobb követési távolságot tartani.”

A platós felépítmény külön dicséretet érdemel. Arányos, mégis masszív. A teherbírás 850 kilogramm – egy 1,1 tonnás autótól ez nem is rossz, de szükséges is volt a háború utáni francia újjáépítésben. A mostani, krémszínű példány természetesen már nem munkára született: ma már inkább múzeumba illő darab, bár sokkal többet tud annál. A korabeli hangulatot idéző díszletek – szalmabála, kerékpár – csak vizuális emlékek, az autó új gazdája nem vitte őket tovább.

A vezetőfülke kicsi, de hangulatos. A motor meglepően csöndes és élénk. A fogyasztás 8–10 liter között alakul, ami egy 1100 kilós veterántól teljesen elfogadható. Különlegesség még a „szemből nyíló” ajtók – a korszak egyik különös, de praktikus megoldása, amit ma már alig látni. Megkönnyíti a ki- és beszállást, és erőteljes karaktert ad az autónak.

A teljes felújítás mestermunka. A tulajdonos ugyan nem maga csinálta, de olyan szakemberhez került az autó, akinek szenvedélye a restaurálás, és a legapróbb részletekre is figyelt. Az OT-vizsga is zökkenőmentesen ment – ami mindig a valódi minőség egyik legjobb bizonyítéka.

És ha már legendák: a Peugeot 203 nemcsak szépségével, hanem teljesítményével is bizonyított. 1950-ben például rekordidő, mindössze 17 nap alatt teljesítette a Cape Town–Párizs közötti, több mint 15 ezer kilométeres távot. Ez a strapabírás, ez az örökség tette a modellt különlegessé a használtpiacon is – 1950-ben például a francia eladások 20 százalékát tette ki a 203, és évek múlva is alig veszített értékéből.

Ez a konkrét példány is túlmutat önmagán. Előző tulajdonosa csak ennyit mondott róla: „Ez nem autó. Ez egy életérzés.” A találkozókon körülrajongják, fényképezik, csodálják. A Peugeot 203 pick-up nemcsak ipartörténeti különlegesség – hanem egy híd múlt és jelen között. Egy tárgy, amely emlékeket hordoz, és amelyhez talán egy kicsit mindenki kötődik, aki szereti az autókat, a történeteket – és a történelmet.

Fotók: Kovács Imre, www.veteranauto.hu

The post Egy francia legenda új élete – a Peugeot 203 pick-up története appeared first on Retrovasak.hu.

Matra Murena

A Matra 530 „unokája” 1980-ban debütált, formatervezője az az Antonis Volanis volt, aki már az elődön, azaz a Bagheraa-n is dolgozott a hetvenes években, és akinek a Renault Espace első generációjának jellegzetes külsejét is köszönhetjük. A középmotoros Murena galvanizált vázzal, és üvegszálas karosszériaelemekkel rendelkezik, utóbbinak köszönhetően a súlya csupán 965 kilogramm. Ennek tudatában nem is olyan meglepő, hogy az alap erőforrás csupán 1.6 literes, 86 lóerős, a komolyabb blokk 2.2-es, és 115 lovas. Az erősebb motorral 9.3 másodperces 0-100-at, és 197 km/órás maxiális sebességet tudott a Murena, melyből 1983-ig összesen 10.680 példány készült.

TVR 350i

A gyártás első évében – 1983 – még magán viselte a Tasmin nevet is, ugyanis annak az alapjaira épült (csakúgy, mint még 8 másik TVR), azonban a 2.8-as Ford V6-os helyett már a Rover 298 Nm maximális nyomatékú, 3.5 literes V8-asát kapta, ennek köszönhetően 6.3 szekundumos százas sprintre, és mintegy 210 km/órás végsebességre volt képes. A kétajtós, hátsókerekes 350i-ből készült kupé és kabrió kivitel is, 1989-ig volt gyártásban, hat év alatt alig több, mint 1000 darabot gyártottak.

Subaru XT

Európa és Amerika kapta a legunalmasabb nevet, hiszen Vortex-nek és Alcyone-nak is hívták a világ különböző piacain a Subaru ék alakú különlegességét. A forma aerodinamikai szempontból kitűnő (0.29 Cw) értékkel rendelkezik, ennek kedvezőbb fogyasztás, és mérsékeltebb szélzaj lett az eredménye. A kapcsolható összkerékhajtással is elérhető XT külsejénél már csak a beltere volt meghökkentőbb, többek között a digitális műszerfallal is meg lehet bolondítani a sci-fi rajongó Subarusokat. Az 1985 és 1991 között gyártott modell 1.8-as, 97 lóerős szívó bokszermotorral, szintén 1.8-as, 136 lóerőre felhúzott turbóssal volt elérhető, az 1988-tól bevezetett, már modellfrissített, XT6 névvel illetett kivitel pedig 2.7 literes, 145 lóerős erőforrással hódított. Néhány darab híján 99 ezer készült az XT-ből, a belpiacon ebből mindössze 8170-et értékesítettek, a legtöbb az USA piacra jutott. Utódja a nem kevésbé meghökkentő, ám már nem bukólámpás SVX lett.

Pontiac Fiero

Ha már USA, akkor itt a Fiero, melynek gyártása 1984 augusztusában kezdődött, és pontosan 4 évig tartott. Mivel 370.000 darab gördült le a Michigani gyártósorról, ezért annyira nem meglepő módon Európába is áthajózott jó néhány darab. Nálunk inkább az olcsóbb, egykor szebb napokat is látott darabok kerülnek fel a hirdetések közé, de pár évtizede, az ’84-es Indy 500 felvezetőautójaként (megelőzve a harmadik generációs Camarót) is tevékenykedő Fiero az Egyesült Államokban egész szép sikereket ért el. A szögletes középmotoros 2.5 literes sornégyessel (92 LE), és 2.8 literes (140 LE) V6-ossal volt elérhető.

Volvo 480

A Volvo igazi különlegessége a 480, amely nem csupán a márka egyetlen bukólámpás típusa (ez annyira még nem nagy dolog), de az első fronthajtásos modellje is, amit 1986-ban vezettek be. A négyszemélyes űrhajóval eredetileg az USA vásárlóközönségét szerették volna meghódítani, de ez nem jött össze, viszont Európa kapott cserébe egy bumszli lökhárítós, kényszerből bukólámpás érdekességet. A 480-ban volt azért Volvo-örökség is, elég csak megemlíteni az üvegből készült csomagtartóajtót, ami az 1800ES-ből lehet ismerős. A 480 valódi multikulti gép volt, eredetileg az Egyesült Államokba szánták, ráadásképp Hollandiában készült, és francia motor került bele, mégis 30 év távlatából svédnek tituláljuk. Az 1.7-es erőforrásának turbós változata 120 lóerővel gazdálkodhat, a szívó valamivel gyengébb, de abból készült kétliteres verzió is. A 480-ast egészen 1995-ig életben tartották, igaz ekkorra az éves gyártási szám már háromezer körülire esett vissza, szemben a ’87-88-as tizenhatezressel. Összesen 76.375 példány készült belőle, talán mondani sem kell, hogy ma már nem túl gyakori látvány az utakon.

Bense Róbert

The post Öt elfeledett bukólámpás appeared first on Retrovasak.hu.