Matra Murena

A Matra 530 „unokája” 1980-ban debütált, formatervezője az az Antonis Volanis volt, aki már az elődön, azaz a Bagheraa-n is dolgozott a hetvenes években, és akinek a Renault Espace első generációjának jellegzetes külsejét is köszönhetjük. A középmotoros Murena galvanizált vázzal, és üvegszálas karosszériaelemekkel rendelkezik, utóbbinak köszönhetően a súlya csupán 965 kilogramm. Ennek tudatában nem is olyan meglepő, hogy az alap erőforrás csupán 1.6 literes, 86 lóerős, a komolyabb blokk 2.2-es, és 115 lovas. Az erősebb motorral 9.3 másodperces 0-100-at, és 197 km/órás maxiális sebességet tudott a Murena, melyből 1983-ig összesen 10.680 példány készült.

TVR 350i

A gyártás első évében – 1983 – még magán viselte a Tasmin nevet is, ugyanis annak az alapjaira épült (csakúgy, mint még 8 másik TVR), azonban a 2.8-as Ford V6-os helyett már a Rover 298 Nm maximális nyomatékú, 3.5 literes V8-asát kapta, ennek köszönhetően 6.3 szekundumos százas sprintre, és mintegy 210 km/órás végsebességre volt képes. A kétajtós, hátsókerekes 350i-ből készült kupé és kabrió kivitel is, 1989-ig volt gyártásban, hat év alatt alig több, mint 1000 darabot gyártottak.

Subaru XT

Európa és Amerika kapta a legunalmasabb nevet, hiszen Vortex-nek és Alcyone-nak is hívták a világ különböző piacain a Subaru ék alakú különlegességét. A forma aerodinamikai szempontból kitűnő (0.29 Cw) értékkel rendelkezik, ennek kedvezőbb fogyasztás, és mérsékeltebb szélzaj lett az eredménye. A kapcsolható összkerékhajtással is elérhető XT külsejénél már csak a beltere volt meghökkentőbb, többek között a digitális műszerfallal is meg lehet bolondítani a sci-fi rajongó Subarusokat. Az 1985 és 1991 között gyártott modell 1.8-as, 97 lóerős szívó bokszermotorral, szintén 1.8-as, 136 lóerőre felhúzott turbóssal volt elérhető, az 1988-tól bevezetett, már modellfrissített, XT6 névvel illetett kivitel pedig 2.7 literes, 145 lóerős erőforrással hódított. Néhány darab híján 99 ezer készült az XT-ből, a belpiacon ebből mindössze 8170-et értékesítettek, a legtöbb az USA piacra jutott. Utódja a nem kevésbé meghökkentő, ám már nem bukólámpás SVX lett.

Pontiac Fiero

Ha már USA, akkor itt a Fiero, melynek gyártása 1984 augusztusában kezdődött, és pontosan 4 évig tartott. Mivel 370.000 darab gördült le a Michigani gyártósorról, ezért annyira nem meglepő módon Európába is áthajózott jó néhány darab. Nálunk inkább az olcsóbb, egykor szebb napokat is látott darabok kerülnek fel a hirdetések közé, de pár évtizede, az ’84-es Indy 500 felvezetőautójaként (megelőzve a harmadik generációs Camarót) is tevékenykedő Fiero az Egyesült Államokban egész szép sikereket ért el. A szögletes középmotoros 2.5 literes sornégyessel (92 LE), és 2.8 literes (140 LE) V6-ossal volt elérhető.

Volvo 480

A Volvo igazi különlegessége a 480, amely nem csupán a márka egyetlen bukólámpás típusa (ez annyira még nem nagy dolog), de az első fronthajtásos modellje is, amit 1986-ban vezettek be. A négyszemélyes űrhajóval eredetileg az USA vásárlóközönségét szerették volna meghódítani, de ez nem jött össze, viszont Európa kapott cserébe egy bumszli lökhárítós, kényszerből bukólámpás érdekességet. A 480-ban volt azért Volvo-örökség is, elég csak megemlíteni az üvegből készült csomagtartóajtót, ami az 1800ES-ből lehet ismerős. A 480 valódi multikulti gép volt, eredetileg az Egyesült Államokba szánták, ráadásképp Hollandiában készült, és francia motor került bele, mégis 30 év távlatából svédnek tituláljuk. Az 1.7-es erőforrásának turbós változata 120 lóerővel gazdálkodhat, a szívó valamivel gyengébb, de abból készült kétliteres verzió is. A 480-ast egészen 1995-ig életben tartották, igaz ekkorra az éves gyártási szám már háromezer körülire esett vissza, szemben a ’87-88-as tizenhatezressel. Összesen 76.375 példány készült belőle, talán mondani sem kell, hogy ma már nem túl gyakori látvány az utakon.

Bense Róbert

The post Öt elfeledett bukólámpás appeared first on Retrovasak.hu.