The post PORBAN ÜLŐ Škoda 120 appeared first on Retrovasak.hu.

The post Skoda 120 gyártás appeared first on Retrovasak.hu.

The post Így készült: Škoda 120 appeared first on Retrovasak.hu.

Mikor megkaptam a jogosítványom rögtön elkezdtem nézelődni, mi az, ami elérhető lenne. Persze először a Barkasokat néztem, megláttam mennyibe kerül egy jó állapotú, úgyhogy ezt a tervet még aznap este elvetettem. Jött a következő gondolat. Ha már Wartburg is volt, miért ne legyen az? Szüleim sokáig támogatták az ötletet, mert ők is szerették azt a bizonyos kombi Wartburgot. Ez már sokkal megvalósíthatóbbnak tűnt, de nagyon kevés eladó kombit találtam. Nézelődjünk tovább…Trabant. Hát annyira mégsem az én stílusom, nekem pici. Egy nap este apa mesélte hogy mikor megkapta a jogosítványát a nagypapám 100-as Skodáját hajtotta, és hogy az milyen jó is volt. Ekkor már elvetettem a csíráját a 120-as Skoda vásárlásának. Ezt követően egy osztálytársam (Soma) felajánlotta hogy eljön értem a buszmegállóba, hogy bevigyen évzáróra a kispolskijával. Ott is volt. Beültem, és mikor felhörrent a 600 köbcentis hátul elhelyezkedő motor eldöntöttem:nekem farmotoros autó kell. De a kispolski is kicsi. Nem baj, van 120-as Skoda! Rögtön el is kezdtem nézelődni.

Találtam egyet, ami olcsó is volt, szép is, meg egy két kényelmi elvárásnak is eleget tett az elektromos ablakkal és a központi zárral. Felhívtam, hátha. Egy idősebb úr vette fel. Említette, hogy az autó bár nem hibátlan, (de hát hogy várjuk el ezt egy 27 éves autótól) sok hibát kijavított. Sokáig fontolgattam (igazából csak arra vártam hogy meglegyen a pénz és már indultam is) mi legyen, majd egyszer mondta apa hogy van dolga Pesten, onnan elmehetünk Szegedre megnézni, ha gondolom.

Úgy is lett. Megérkeztünk, a navigáció is bemondta hogy érkezés a célhoz. 250km-re otthonról. Egy kertben lett lefotózva, de egy társasház előtt állított meg a navigáció. Nézelődtem merre lehet az a kert, apám vigyorogva közölte hogy ő már látja. A tulaj még dolgozni volt, gyorsan fel is hívtam hogy megjöttünk, meg is van az autó, itt várjuk. Körbesétáltam az autót. Nem állítom hogy tökéletes, de ennyi pénzért 2 év műszakival, jó gumikkal kár lenne itthagyni. Megjött a tulaj, mondta egy pillanat és jön, csak hozza az akksit, mert kivette. (Persze, mert rossz volt, feltette tölteni hogy amíg megnézzük működjön, utána úgyis mindegy. Berakta. Elindult az autó, azonnal le is fulladt. „Csak azért van mert sokáig állt.” Nagynehezen működésre bírta. Irány tesztvezetni. Beülök hátra, apa az anyósülésen, tulaj a volánnál. Azért apa mégis kicsit jobban konyít hozzá, üljön ő előre. Na majd ő megmutatja hogy megy. Szeged magányos utcáin száguld egy Skoda. Hűazannyát , ez megy. Nem kéne kínozni, de megy , az tény. Én már az első kanyarban éreztem hogy igen, ez az én autóm lesz. Jó pár km megtétele után elindultunk vissza. Piros lámpa, kuplung be, motor megáll. Hajj, nem jó jel. Betoljuk apámmal, beáll egy parkolóba a közelben, motorháztető fel, nekiáll csavarokat tekergetni. Motor 1500-on pörög, de nem fullad le. Célegyenes: látjuk a házat ahonnan indultunk. Bumm. Valamibe belementünk. A kocsi jobb hátulja picit furán áll. Elindulunk, várjál, valamit húzunk magunk után. Visszaérünk a házhoz, „óhátnemhiszemel”: a felfüggesztésnél kiesett egy csavar, és onnan lógott valami ami leért a földre. A tulaj megcsapkodta a vas tetejét, mondván: nem akarod hogy eladjalak,mi? Alkudtunk. Azért nem ilyenre számítottunk.Van egy pár(hála égnek pici) rohadás a sárvédőíveken. Az autó lefullad, és ez a csavarkiesős dolog sem biztató. Hozott egy csavart és vissza is rakta. Indítaná az autót, nem indul. Teker-teker, de nem indul. Biztos önindító lesz. Gyorsan kiszedi, szétszedi, hát az egyik kefe elkopott, kicseréli gyorsan. Közben anyám oktat, ne legyek hülye, hagyjam itt, így nem lehet autót venni. Szerintem mindketten tudtuk ekkor már hogy a szívem döntött. Visszarakja az önindítót, persze addig bevitte az akksit is tölteni . Mint kiderült, a motorban alig lehet 50000 km. Egy öreg bácsitól vette, akinél letakarva állt a pajtában, ő meg Felicia motorral használta, addig a 120-as motor lekenve az asztal alatt volt, lefedve. 40000-el vette, ő kevesebb mint 10000km-t ment vele. Hogy pontosan mennyi van benne azt már soha nem fogjuk megtudni. Kész az önindító. Gyorsan vissza a kocsiba, akksival együtt. Elindul. Megy. Leállítom, indítom többször. Egyre nyöszösebb lesz. Ez akksi gond lesz. Ez volt a második alkalom amikor úgy éreztem hogy bizony ezt itt kell hagyni. Kérdem árgus tekintettel:az akksi árát elengedi? Nem akarta, megfeleztük. Kezet ráztunk, hozta a formanyomtatványt. Apám mondta le ne állítsam mert lehet nem indul el. Megírjuk a papírokat, nyújtom a pénzt:megvettem.

Beülök , fülig ér a szám. Mintha egy kanapén feküdnék. Elköszönünk, elvégre 2-3 órán keresztül gondolkoztunk mi legyen, anyám azért még küldött egy sms-t, hogy reméli nem leszek hülye, otthagyom. Felhívom és röhögve mondom neki, most ültem be, várom apát hogy elinduljon , hogy kövessem. Ó fiam… Mikor értek haza? Navigáció este negyed 11-re írja az érkezést. Jó, akkor siessetek. Le is rakom, elindulok:ez kellett nekem. Ahogy duruzsol hátulról a motor, úgy érzem hogy valóra vált az álom. Mentünk kb 2km-t , piroslámpa. Lefullad. Indítom, teker, semmi. Könnyet hullajtok, ne hagyj már cserben, most hoztalak el. Apám néz ki előttem hogy mi történt. Nagynehezen elindul. Akkor irány a bolt. Vettünk akksit , ha már egyszer elengedte az árát. Apám szomorúan konstatálta, hogy ez bizony nem fér bele. Hála égnek létezik cseregarancia, így 3 akksival eljátszottuk ezt, egyik se volt jó, az egyik túl nagy, a másikon a saruk picik, a harmadik megint nagy, és még kulcs sincs hogy rá legyen szorítva a saru, azt is venni kell. Végül a szomszédos boltban megtaláltuk a bele illő akkumulátort. Belemegy. Rászorítjuk a sarukat, pöccre elindul. Még mindig nem tudta letörölni a vigyort az arcomról. Tankolok, indulás hazafele. Rengetegszer lefulladt. Minden egyes lassításnál, kuplungnál. De tetszett. Egyszerű, nagyszerű. Hazaértünk,22:25:a család áll az udvaron és figyeli ahogy begurulok, vigyorognak. Nincs az az isten hogy most ne üljünk be öten egy tesztkörre, mindenkinek tetszett. Nagy keresgélés után találtam egy szerelőt, aki ért is ezekhez, érti a működésüket, ráadásul ő is egy 120-ast hajt. Megcsinálta.

Azóta minden percét élvezem. Több törődést kapott, mint szerintem az elmúlt 27 évben összesen. Pár barátom óvva intett hogy nem kéne, túl régiek ezek már. Na nem mondom miután vittem őket egy-egy kört ki sem akartak szállni. Baromi kényelmes. A motor hangja egyedi, máshol nem hallani ilyet, csak a faros skodákban. Aki arra biztatott hogy ne vegyem meg-na neki tetszett a leginkább. Láttam az arcán ugyanazt a vigyort ami az enyémen volt mikor megvettem. Mikor az idősek mosolyogva megállnak és nézik, mondván nekik is ilyen volt…hatalmas élmény. Vagy mikor az apuka meséli a kislánynak hogy nézd, apának is ilyene volt, képzeld, hátul van benne a motor. Az autó nem tökéletes. Vannak hibái. De igyekszem tökéletessé tenni, óvni.

Dobovics Máté

The post Skoda 120 – kalandos vásárlás appeared first on Retrovasak.hu.

Mivel a Bogár hobbiautóként való használata, és egy tágasabb, pakolhatóbb négyajtós autó beszerzése volt a cél, ezért kezdtem el komolyabban böngészni a használtautós oldalakat a neten, természetesen csakis retro vonalon. A Škoda 105-ös és 120-as típusok adottak voltak, régi mánia ez nálam akárcsak a Bogár. Kisgyerekként ilyenben nőttem fel, édesapámmal nagyokat kirándultunk a  zöld ’89-es 120L-essel, majd később ezen is tanultam vezetni. Meghatározó szerepe volt az életemben a Škodának, sok szép emlék köt hozzá.

Első körben a cél egy az egykori családi géphez hasonló késői kiadású széles futóműves nagy lámpás 120-as beszerzése volt. Mivel ekkor a Trabant már beteges volt, nagy útra nem szívesen vállalkoztam volna, így a lakóhelyemhez közel több autót is megtekintettem, a lényeg egy volt: Ne legyen rommá rohadva, a többit megoldjuk! Ilyen téren már voltak ekkor tapasztalatok a Bogárral…

A böngészés során többször is átgörgettem a mostani autóm hirdetésén mondván, hogy szép is jó is, de mivel mindennapos használatra kerestem autót, kissé öregnek találtam. Később aztán a gyenge felhozatal miatt mégis visszatértem újra és újra ehhez a hirdetéshez, majd el is mentem megnézni egy közeli kis faluba, Berkesdre. Ekkor már egy hozzáértő ismerőssel beszélgettem sokat erről a szériáról, aki megnyugtatott, hogy egyáltalán nincs több gond ezekkel a korai 120-asokkal, mint a későbbi kiadású társaikkal. Sőt, a korrodálás szempontjából sokan erre a szériára esküsznek!

Megérkeztem Berkesdre, ahol barátságosan fogadott az eladó. Külföldi munka miatt eladó az idős rokontól örökölt autó, amit egyébként napi szinten használtak egy ideig. Ez nem látszott meg rajta túlságosan, mivel előző gazdája nagy becsben tarthatta az autót. Ennek nyoma volt sok szakszerű, de pár szakszerűtlen javítás is. Szép beltér, meglepően kevés rozsda, gyári króm dísztárcsák és díszkarikák a kerekeken. Némi negatívum, hogy a jobb oldala itt-ott horpadt, illetve a fényezése már házilagos motívumokkal volt kiegészítve, de a gyári szín viszont jól el volt találva. Érkezésemkor már úgy egy hónapja nem volt indítva az autó, utoljára a műszaki vizsgára vitték el, azóta a garázsban állt.

Következzen hát a kötelező próbakör! Szívató fel, gyújtás, indítás! A többszöri sikertelen indítózás után már nem volt őszinte a mosolyom, de az üzemanyagrendszer kézi felpumpálása után visszatért a lelkesedés, ekkor már szépen indult az autó. Szépen jár, nem füstöl, semmi rendellenes hang, semmi folyás. A víz szépen beáll 80^oC-ra, ahogyan kell! A próbakör után biztos voltam már a dolgomban, nekem ez az autó kell, nincs mese! Közel 10 év után ismét Škoda volánja mögött ültem, rögtön beugrottak a régi szép idők. Az illatok, a hangok és minden ismerős volt már valahonnan régről. Megköttetett az üzlet, és elégedetten döcögtem haza a kihalt vidéki úton a nyári naplemente felé új szerzeményemmel.

Ezután következett az autó testreszabása. A kormány kissé szorosan járt, hamar kiderült, hogy a kormánymű cserére szorul. Ezzel egy időben kapott új függőcsapszegeket is. Így már olyan volt az autó kormányzása, mint ahogy azt megszokhattuk a faros Škodák esetében.

Lassanként belaktam az autót, a Trabi eladásával átkerültek bele a kütyüjeim, a kötelező bólogatós kutya és társai. A jobb oldali fekete műanyag visszapillantó tükör cserélve lett a gyári krómozott tükörre, amiben látni sokkal kevésbé lehet mint amennyire jól néz ki.

Ekkor már éreztem, hogy még egy hobbiautót vásároltam a másik mellé. 🙂 Kapott egy nagy külső belső takarítást, ami még szintén sokat dobott ENCi megjelenésén.

Azért nem volt minden tökéletes: A vétel után nagyjából egy hónappal kezdődtek a problémák szokás szerint a hűtővíz hőmérsékletével kapcsolatban. Első alkalommal a hibás termosztát kiiktatása, illetve egy új kiegyenlítő tartály sapka elhárította a bajt, de hamarosan látszott, a baj valószínűleg ennél nagyobb. Az olajos hűtővíz árulkodó jel volt, így le lett véve a hengerfej, hogy feltárjuk a hiba forrását. A hengerfej maga jó állapotban volt, a hengerfej tömítés viszont nagyon nem, úgyhogy utóbbi cserélve lett. Ezenkívül meg lett gyűrűzve a motor és kapott egy felújított karburátort is. Egy gyári hibás hengerfejtömítés miatt sajnos kétszer kellett levenni a hengerfejet, de végül sikeres volt a műtét.

Ezt bizonyítja, hogy azóta a forró nyári napokon a Mecsekben autózva sem melegszik fel a víz az üzemi hőfoknál jobban. Škodás körökben ismert sufni tuning az utólagosan beépített ventilátor kapcsoló, amivel vészhelyzetben kézzel be lehet kapcsolni a hűtőventilátort, ez az extra az én kisautómban is megtalálható a meleg helyzetekre.
Célom, hogy az autó gyárias állapotát megőrizzem, korhű és nem típusidegen kiegészítőkkel egyedivé tegyem a megjelenését. Jelenleg a fényezése még kissé patinás, ezért a hosszú távú tervek közt szerepel egy új fényezés, valamint a jobb oldalán lévő horpadások javítása is. Szerencsémre találtam hozzáértő szerelőt, megfelelő alkatrészforrásokat is.

Némi keresgélés eredményeképp sikerült szereznem ikerfényszórós első lámpákat, illetve az ezekhez kialakított lámpakereteket és díszrácsot, ami a Magyarországon nem forgalmazott Škoda 120LS modellek jellemzője volt. Ilyen típust sokáig csak a Jaroslav Andrt-féle Škoda nagykönyv első oldalain láttam, de mind közül ennek a megjelenése tetszett meg a legjobban. Márkatársaim és saját ötletem mentén hamar kialakult a kép: A 120L-ből szép lassan LS-t kell faragni, hacsak küllemében is. A 120LS modell a 120GLS-ben is alkalmazott 58 lóerős erőforrást kapta, ezenkívül olajhűtővel és fordulatszám mérővel is rendelkezett. Külső ismertetőjegyei az én autómon is látható ikerfényszóró fekete hűtőmaszkkal, a hűtőrácsokon elhelyezett króm díszlécek, a krómozott kerettel ellátott ajtók, fejtámlás ülések, igényesebb kárpitok, és a hátfalon lévő krómozott díszrács. Ezt a megjelenést szeretném teljessé tenni az én autómon is majd a jövőben.

ENCi nemrég átesett a téliesítésen, de ezalatt nem a garázsban töltött, hónapokra kell gondolni, hanem a fagyállózásra, téli gumik átszerelésére, olajcserére, a hűtőtakaró felszerelésére és hasonlókra, ugyanis a Škoda jelenleg „az autó” a családban. A hűtőrendszer fagyállóval való feltöltése természetesen magával vonta a csöpögéseket, a reggelre kialakuló kis tócsákat, de ezek a hibák hamar korrigálva lettek. Cseréltettem rajta kuplung munkahengereket, valamint a jobb oldali féltengelyt és a szimmeringeket szivárgás miatt. Jelenleg nagyon megbízható a gép, egyszer hagyott cserben, amikor a féltengely eltört, ezt levéve teszi a dolgát a mindennapokban.

Kiemelném az autó kényelmét, szerintem az egykori keleti blokk autói közül az egyik legkényelmesebb a Škoda 105-120. A tökéletes hangzásról a jól ismert kalaptartókon olvadozó Videoton hangszórók gondoskodnak. Nemrégiben történt pályafutásom első közlekedési balesete, amiből a Škoda szerencsére sértetlenül jött ki a vonóhorognak köszönhetően. A hátulról nekem ütköző autóról ugyanezt már nem lehet elmondani.

Mivel egyre kevesebb 120-as fut az utakon, ezért kortársaihoz hasonlóan ezeknek az autóknak is nő a népszerűségük, az emberek megnézik, és nosztalgiáznak egy kicsit a faros Škodák láttán, különösképp, ha egy ilyen korai példányt látnak mint amilyen az enyém is. A parkolókban sokszor elbeszélgetek idősebb urakkal, akik egykor ilyen autóval közlekedtek ilyennel tanultak vezetni, vagy azokkal akik hozzám hasonlóan ilyenben töltötték gyermekéveiket.

Amióta Škodával járok sok kedves márkatárssal is megismerkedtem, akik nagyon segítőkészek és rajtuk keresztül sok mindent meg tudok szerezni, ami a boltokban már rég nem kapható. A bogártalálkozókhoz hasonlóan nagyon jó hangulatú Škoda találkozókat is szerveznek, eddig a Kaposváron tartott összejövetelen volt szerencsém részt venni, ahol sok nagyszerű embert ismertem meg, a hangulat és a légkör is kiváló volt, emellett igazi különlegességeket is lehetett látni. Mint a legtöbb veterán vagy inkább retro autónak a Škodának is bővülő rajongótábora és közösség építő ereje van, ezért érdemes ezt csinálni az életérzés mellett, amit egy ilyen jármű nyújt.

Összességében a 120-as Škoda számomra egy jól bevált, használható élhető kis autó, ami alapesetben nem a sportos mozgásáról és kedvező fogyasztásáról híres a mai viszonylatokban.

Kell hozzá kis türelem a reggeli elindulásoknál és meg kell adni neki azt a törődést, amit egy ilyen öregúr igényel, de egy kis odafigyelést nagyon meghálál az autó kényelmes menettulajdonságokkal és megbízhatósággal. Ha valaki igényli ezt a fajta életérzést amit ez a csehszlovák csoda ad, ha valaki nosztalgiázni vágyik az ezzel a típussal megteheti kedvező alkatrész árak, reális fenntartási költségek mellett.

Nem bántam meg, hogy belevágtam!

The post Cseh remek – Škoda 120L 1979-ből appeared first on Retrovasak.hu.

A Keleti Blogos srácok elképesztően hangulatos anyagokat raknak össze a KGST-blokk autóiról, a blognak fb-oldala, illetve youtube-csatornája is van, kövessétek őket, ha kedvelitek a keleti vasakat.

The post Keleti Blog – Škoda 120L bemutatása appeared first on Retrovasak.hu.