Skoda 120 – kalandos vásárlás

Nagyon régóta szerettem volna egy saját autót. Mindig is a régi gépek híve voltam, kisgyerekkoromban szüleimnek volt egy Barkasuk, 2, majd 4 ütemű kombi Wartburgjuk, és nekem egyszerűen jobban tetszettek ezek a régi vasak, mint a mostaniak.

Mikor megkaptam a jogosítványom rögtön elkezdtem nézelődni, mi az, ami elérhető lenne. Persze először a Barkasokat néztem, megláttam mennyibe kerül egy jó állapotú, úgyhogy ezt a tervet még aznap este elvetettem. Jött a következő gondolat. Ha már Wartburg is volt, miért ne legyen az? Szüleim sokáig támogatták az ötletet, mert ők is szerették azt a bizonyos kombi Wartburgot. Ez már sokkal megvalósíthatóbbnak tűnt, de nagyon kevés eladó kombit találtam. Nézelődjünk tovább…Trabant. Hát annyira mégsem az én stílusom, nekem pici. Egy nap este apa mesélte hogy mikor megkapta a jogosítványát a nagypapám 100-as Skodáját hajtotta, és hogy az milyen jó is volt. Ekkor már elvetettem a csíráját a 120-as Skoda vásárlásának. Ezt követően egy osztálytársam (Soma) felajánlotta hogy eljön értem a buszmegállóba, hogy bevigyen évzáróra a kispolskijával. Ott is volt. Beültem, és mikor felhörrent a 600 köbcentis hátul elhelyezkedő motor eldöntöttem:nekem farmotoros autó kell. De a kispolski is kicsi. Nem baj, van 120-as Skoda! Rögtön el is kezdtem nézelődni.

Találtam egyet, ami olcsó is volt, szép is, meg egy két kényelmi elvárásnak is eleget tett az elektromos ablakkal és a központi zárral. Felhívtam, hátha. Egy idősebb úr vette fel. Említette, hogy az autó bár nem hibátlan, (de hát hogy várjuk el ezt egy 27 éves autótól) sok hibát kijavított. Sokáig fontolgattam (igazából csak arra vártam hogy meglegyen a pénz és már indultam is) mi legyen, majd egyszer mondta apa hogy van dolga Pesten, onnan elmehetünk Szegedre megnézni, ha gondolom.

Úgy is lett. Megérkeztünk, a navigáció is bemondta hogy érkezés a célhoz. 250km-re otthonról. Egy kertben lett lefotózva, de egy társasház előtt állított meg a navigáció. Nézelődtem merre lehet az a kert, apám vigyorogva közölte hogy ő már látja. A tulaj még dolgozni volt, gyorsan fel is hívtam hogy megjöttünk, meg is van az autó, itt várjuk. Körbesétáltam az autót. Nem állítom hogy tökéletes, de ennyi pénzért 2 év műszakival, jó gumikkal kár lenne itthagyni. Megjött a tulaj, mondta egy pillanat és jön, csak hozza az akksit, mert kivette. (Persze, mert rossz volt, feltette tölteni hogy amíg megnézzük működjön, utána úgyis mindegy. Berakta. Elindult az autó, azonnal le is fulladt. „Csak azért van mert sokáig állt.” Nagynehezen működésre bírta. Irány tesztvezetni. Beülök hátra, apa az anyósülésen, tulaj a volánnál. Azért apa mégis kicsit jobban konyít hozzá, üljön ő előre. Na majd ő megmutatja hogy megy. Szeged magányos utcáin száguld egy Skoda. Hűazannyát , ez megy. Nem kéne kínozni, de megy , az tény. Én már az első kanyarban éreztem hogy igen, ez az én autóm lesz. Jó pár km megtétele után elindultunk vissza. Piros lámpa, kuplung be, motor megáll. Hajj, nem jó jel. Betoljuk apámmal, beáll egy parkolóba a közelben, motorháztető fel, nekiáll csavarokat tekergetni. Motor 1500-on pörög, de nem fullad le. Célegyenes: látjuk a házat ahonnan indultunk. Bumm. Valamibe belementünk. A kocsi jobb hátulja picit furán áll. Elindulunk, várjál, valamit húzunk magunk után. Visszaérünk a házhoz, „óhátnemhiszemel”: a felfüggesztésnél kiesett egy csavar, és onnan lógott valami ami leért a földre. A tulaj megcsapkodta a vas tetejét, mondván: nem akarod hogy eladjalak,mi? Alkudtunk. Azért nem ilyenre számítottunk.Van egy pár(hála égnek pici) rohadás a sárvédőíveken. Az autó lefullad, és ez a csavarkiesős dolog sem biztató. Hozott egy csavart és vissza is rakta. Indítaná az autót, nem indul. Teker-teker, de nem indul. Biztos önindító lesz. Gyorsan kiszedi, szétszedi, hát az egyik kefe elkopott, kicseréli gyorsan. Közben anyám oktat, ne legyek hülye, hagyjam itt, így nem lehet autót venni. Szerintem mindketten tudtuk ekkor már hogy a szívem döntött. Visszarakja az önindítót, persze addig bevitte az akksit is tölteni . Mint kiderült, a motorban alig lehet 50000 km. Egy öreg bácsitól vette, akinél letakarva állt a pajtában, ő meg Felicia motorral használta, addig a 120-as motor lekenve az asztal alatt volt, lefedve. 40000-el vette, ő kevesebb mint 10000km-t ment vele. Hogy pontosan mennyi van benne azt már soha nem fogjuk megtudni. Kész az önindító. Gyorsan vissza a kocsiba, akksival együtt. Elindul. Megy. Leállítom, indítom többször. Egyre nyöszösebb lesz. Ez akksi gond lesz. Ez volt a második alkalom amikor úgy éreztem hogy bizony ezt itt kell hagyni. Kérdem árgus tekintettel:az akksi árát elengedi? Nem akarta, megfeleztük. Kezet ráztunk, hozta a formanyomtatványt. Apám mondta le ne állítsam mert lehet nem indul el. Megírjuk a papírokat, nyújtom a pénzt:megvettem.

Beülök , fülig ér a szám. Mintha egy kanapén feküdnék. Elköszönünk, elvégre 2-3 órán keresztül gondolkoztunk mi legyen, anyám azért még küldött egy sms-t, hogy reméli nem leszek hülye, otthagyom. Felhívom és röhögve mondom neki, most ültem be, várom apát hogy elinduljon , hogy kövessem. Ó fiam… Mikor értek haza? Navigáció este negyed 11-re írja az érkezést. Jó, akkor siessetek. Le is rakom, elindulok:ez kellett nekem. Ahogy duruzsol hátulról a motor, úgy érzem hogy valóra vált az álom. Mentünk kb 2km-t , piroslámpa. Lefullad. Indítom, teker, semmi. Könnyet hullajtok, ne hagyj már cserben, most hoztalak el. Apám néz ki előttem hogy mi történt. Nagynehezen elindul. Akkor irány a bolt. Vettünk akksit , ha már egyszer elengedte az árát. Apám szomorúan konstatálta, hogy ez bizony nem fér bele. Hála égnek létezik cseregarancia, így 3 akksival eljátszottuk ezt, egyik se volt jó, az egyik túl nagy, a másikon a saruk picik, a harmadik megint nagy, és még kulcs sincs hogy rá legyen szorítva a saru, azt is venni kell. Végül a szomszédos boltban megtaláltuk a bele illő akkumulátort. Belemegy. Rászorítjuk a sarukat, pöccre elindul. Még mindig nem tudta letörölni a vigyort az arcomról. Tankolok, indulás hazafele. Rengetegszer lefulladt. Minden egyes lassításnál, kuplungnál. De tetszett. Egyszerű, nagyszerű. Hazaértünk,22:25:a család áll az udvaron és figyeli ahogy begurulok, vigyorognak. Nincs az az isten hogy most ne üljünk be öten egy tesztkörre, mindenkinek tetszett. Nagy keresgélés után találtam egy szerelőt, aki ért is ezekhez, érti a működésüket, ráadásul ő is egy 120-ast hajt. Megcsinálta.

Azóta minden percét élvezem. Több törődést kapott, mint szerintem az elmúlt 27 évben összesen. Pár barátom óvva intett hogy nem kéne, túl régiek ezek már. Na nem mondom miután vittem őket egy-egy kört ki sem akartak szállni. Baromi kényelmes. A motor hangja egyedi, máshol nem hallani ilyet, csak a faros skodákban. Aki arra biztatott hogy ne vegyem meg-na neki tetszett a leginkább. Láttam az arcán ugyanazt a vigyort ami az enyémen volt mikor megvettem. Mikor az idősek mosolyogva megállnak és nézik, mondván nekik is ilyen volt…hatalmas élmény. Vagy mikor az apuka meséli a kislánynak hogy nézd, apának is ilyene volt, képzeld, hátul van benne a motor. Az autó nem tökéletes. Vannak hibái. De igyekszem tökéletessé tenni, óvni.

Dobovics Máté