A túra befejeztével nálam maradt az autó, gyakorlatilag közösen töltöttük a nyarat, amibe szerencsére már belefért némi lazítás is. Ezek közül a kedvenc pillanatom egyértelműen a Körös parti kempingezés volt, a sátras Škodás este hangulata felejthetetlen volt.

A sorsolást követően, ahogy közeledett a találkozónk – ami egyúttal az átadó időpontja is volt -, szépen-lassan felkészítettük az autót, végigpörgettük az ellenőrzőlistánkat, kapott egy alapos külső-belső takarítást, megtankoltuk, és persze a búcsúkörök sem maradhattak el. A találkozó előtt egy héttel vittem Biatorbágyra a Škodát, előtte estefelé alaposan körbekocsikáztam vele Mezőtúrt, Icuval is mentünk még közösen egy utolsó karikát, ezek a képek is aznap készültek.

Biatorbágyra természetesen minden gond nélkül elgurultunk, ott is kapott még egy külső kezelést, hogy csúcsformában kerüljön új gazdájához. Végül aztán elérkezett a III. RetróVasak Találkozó napja. Megtelt a Gyöngyvirág utca, a több száz jármű között pedig ott virított a Škoda, amit végre Ádám is szemrevételezhetett.

Az átadóbeszédben felelevenítettük a Škoda-kaland legemlékezetesebb pillanatait, melyekből mi magunk is leszűrhettük, hogy a harmadik túránk egyúttal a legkomplexebb is volt. Egyúttal büszkén kijelenthetjük, hogy minden tekintetben hibátlanul sikerült, és hatalmas élményeket hagyott maga mögött! Mégis, a legnagyobb öröm talán az volt, hogy egy évtizednyi garázsfogság után kiszabadíthattuk az 1979-es járgányt, hazavittük Mlada Boleslavba, ráadásul nagyon jó helyre került. Arról nem is beszélve, hogy ismét szép célokat szolgált a túra, 100.000 forintot gyűjtöttünk veletek közösen a Nebuló Alapítványnak!

Közel 7.000 közös kilométer után elbúcsúztunk a Škodától, de az emlékek és a mellé párosult tökéletesen kerek történet miatt ez a búcsú mégis vidámra sikerült! Külön jóleső érzés, hogy Ádám egyenesen Németországból jött haza, hogy átvegye a kulcsokat és a forgalmit. Az új gazdája egyébként egyből megtalálta a közös nevezőt a 105S-sel, már az első nap 200 kilométert gurultak együtt, míg végül elfoglalta a helyét két Trabi és egy Ezeröcsi társaságában (ide kattintva láthattok is róluk egy fotót).

A találkozó tömegében megálltunk egy percre, vetettünk egy pillantást kedvenc narancs Škodánkra, megköszöntük neki a sok-sok hibátlanul teljesített utat, majd útjára engedtük. Sok időnk ugyanakkor nem volt a távolba bámulós nosztalgiára, hiszen ahogy az egyik kaland véget ért, már csöppentünk is bele a másikba. A találkozón ugyanis, stílusosan egy Rolls-Royce mellett megbújt a 2019-es kalandautónk is, egy Dacia 1310 személyében. Én már ezzel mentem haza Mezőtúrra, és annyit már most elárulhatok, hogy jó kis sztorikból nem lesz hiány!

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjük mindenkinek a támogatást és a figyelmet, a 29 cikket, számos Insta-posztot ezúttal is rengetegen követtétek, hálásak vagyunk az érdeklődésért, amit a Škodánk és a túráink iránt mutattatok, mutattok. Hamarosan folytatjuk, addig is nézzünk még egyszer végig a Škoda-kaland egészén!

Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert | Janoch Ábel

The post Átadtuk a Škodát appeared first on Retrovasak.hu.