Vasárnap verőfényes reggelre ébredtünk, az előző esti kerti kiülős, beszélgetős, lakókocsis pillanatok megalapozták a jókedvünket a kaland első hetének utolsó napjára. Sopronba készülődtünk, ám mivel láttuk, hogy még mindig akad némi olajnyom a Škoda alatt, ismételten rágurulunk az aknára, biztos, ami biztos alapon. Szerencsére 1-2 csepptől eltekintve minden szivárgást sikerült elhárítania Zolinak, ám nagyjából fél órával megcsúsztunk az indulást illetően. Így valamivel dél után értünk oda Sopronba, útközben pedig egyre több veterán jött velünk szembe, aminek egyrészt örültünk, mert sokan integettek, mi pedig viszont, másrészt azonban tudtuk, hogy a főtéren valószínűleg véget ért a program érdemi része.

Így is lett, mire odaértünk, már csak egy sárga Trabant, és pár motor emlékeztetett a felvonulásra. Igazán sajnáltuk, hogy ilyen hamar véget vetettek az amúgy látványos járművekből álló programnak. Szerencsénkre pont itt beszéltünk meg találkozót Pölöskei Ádámmal – őt is a tavalyi túrák alatt ismertük meg – , aki készített jó néhány fotót, amit meg is osztott velünk, mi pedig veletek. Cserébe mi is csináltunk közös Škodás képet emlékbe.

Ezután elváltak útjaink, Icuval pedig úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a természet szépségeinek is hódolni – ennek a szerepét külön hangsúlyoztam a kaland felvezető kisfilmjében – és felmentünk a 300 méter magasságban található Sörházdombi-kilátóhoz. Minő véletlen, itt újból összefutottunk Ádámmal és nagypapájával, így hát együtt lépcsőztünk fel a fából készült épület tetejébe, mely egyike Sopron számos kilátójának, és gyönyörű panorámát biztosít, hiszen a fák koronája, illetve egyben a város fölé is magasodik. Felhők, távoli záporok, napsütés, és a Fertő-tó kontúrja játszott egymással, színes kavalkádot alkotva.

Visszafelé begurultunk a Kiskakukk Retró Vendéglőbe egy gyors ebédre, a muskátlis, kockás abroszos, kedves kis vendéglő kerthelyiségében mindenki felkapta a fejét a Škodára, hiába, retró étteremhez retró vas dukál. Odabenn régi rádiók, tévék sorakoztak, bakelitek csüngtek a plafonról lógva, hangulatos hely!

Reggel egy tankolás utáni hibátlan soproni espresso után (köszönjük Klaudia, bármerre is vagy most) Szombathely felé vettük az irányt, megkezdve a kaland második hetét. Mivel meglepően sok energiánk, és még több időnk volt még a délutáni programokig, ezért úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt Kőszeg felé. Nem bántuk meg, az idei túra az eddigi legszebb 20-30 kilométerét adta nekünk: fákkal, tavakkal szegélyezett, gyéren járt utakat, és a Kőszegi-hegység vonulatait.

Jó volt kicsit kiszabadulni az elmúlt napok városi forgatagából. Ezen felbuzdulva megnéztük magunknak a Jurisics-várat kívülről-belülről. Mindent egybevetve gyönyörű kis ékszerdoboz Kőszeg, ha valahová, hát ide biztosan vissza kell még térni egyszer egy alaposabb sétára is!

Szombathelyen a Csónakázó tónál, majd a belvárosban is megfordultunk, a főtér város a városban, a maga kis színes forgatagával. Az egyik sarkon még a kávézóban üldögélnek a vendégek, kevéssel arrébb már ásatásokat végeznek a Romkertben, az ókori Róma emlékeit kutatva. Bár a személyes kedvencem mégis a Járműbolt volt!

Késő délután aztán már a veteránoké, illetve egészen pontosan a Vasi Veteránoké volt a főszerep. A Škoda-kaland előtt vettem fel az egyesülettel a kapcsolatot, mit sem sejtve arról, hogy az a Zsombori Norbert fog majd válaszolni, akinek egy gyönyörű Felicia van a birtokában.

A szerelem gyerekkorától végigkísérte, míg bő másfél évtizeddel ezelőtt végre hozzájutott egy félig-meddig felújított, de a befejezéstől még távol álló példányhoz. Az ezt követő munkafolyamatnak láthatjátok a gyümölcsét, kevés ennél finomabb darabot látni, és nem mellesleg – szubjektív véleményem szerint – ez az egyik legszebb Škoda, amit valaha is gyártottak. Nagy büszkeség, hogy a cirka 14 ezer legyártott darabból egy pont a mi 105S-ünk mellett pózolt.

Mint megtapasztalhattuk, az 1998-ban alakult, helyi klub igazán családias hangulatban tartja az összejöveteleit, az érkezésünkhöz igazították az aktuális gyűlést is, a közelben lévő törzshelyük már önmagában egy retró szentély. A történetek persze egyből jöttek, a Daciáktól a veterán Mercedesekig jutva el is repült az idő, és külön köszönjük a lehetőséget, hogy mi is mesélhettünk kicsit a kalandjainkról.

Ha megnézitek a képeket, közel tucatnyi jármű gyűlt össze a parkolóban, a 127-es Fiatoktól és a Bogártól indulva a Barkason át, egészen a Ford Sierra-Scorpio pároson keresztül egy Mercedes-Benz 190D-ig, és egy MG MGB-ig. Illusztris kis társaság, a Škodák (a mienket is beleszámolva) pedig négy tagot számláltak!

A változatosság gyönyörködtet, mondhatnám, de igazából ami a legjobban tetszett, hogy bár mindannyiuknak a saját járgányuk a szívük csücske, mégis annyira könnyed lazasággal szeretik a másik autóját is, hogy azt tanítani lehetne! Innen is sok sikert, és még több remek összejövetelt kívánunk, legalább annyi jókedvvel fűszerezve, mint amennyit abban a néhány órában tapasztaltunk, amíg közösen töltöttük az időt!

Július 9. lényegében a kalandunk mintanapja volt, minden belefért, és élményekkel eltelve folytathattuk az utunkat, a hátunk mögött immár közel 1400 kilométerrel. Felkészül Ptuj, bevesszük Szlovéniát is!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona, Pölöskei Ádám

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 7. | 8. nap – Sopron, Szombathely appeared first on Retrovasak.hu.