Ez a Lada egy valódi nosztalgikus időkapszula: a műszerfal csillogása, az ajtócsukódás hangja, az illat az utastérben – mind-mind visszarepítenek minket a ’70-es és ’80-as évek világába. Aki akkoriban nőtt fel, pontosan tudja, milyen érzés volt ilyen autóban ülni – vagy épp csak vágyakozva nézni utánuk az úton.

🎥 Nézd meg a videót – és merülj el velünk a múltban:

💬 „Ez nem egyszerűen egy autó – ez egy korszak emléke, négy keréken.”

Gyere, nosztalgiázz velünk, és fedezd fel, milyen is volt az igazi szocialista presztízsautó, amely ma már ritka kincsnek számít a magyar utakon.

Retrovasak Team

The post Lada 1500S – Egy igazi időutazás 37.000 kilométerrel appeared first on Retrovasak.hu.

Az utóbbi időben rengetek ’50-as évekbeli amerikai autóról írtam. Pontosan ezért úgy éreztem, hogy egyensúlyozni kell, ideje lenne szocialista modellekről is szót ejtenem. Természetesen elsőként az NDK-s, csehszlovák, lengyel és szovjet típusok jutottak eszembe, de egy lépéssel tovább akartam menni.

A fentebb említett országok gyártmányai árnyékot vetnek a kínai és észak-koreai autóipar remekeire, melyekről sosem ejtünk szót. Itt az ideje, hogy ha csak érintőlegesen is, de beszéljünk róluk. Ebben a cikkben három olyan autóról olvashatsz, amiket a kínai motorizáció kezdetén gyártottak!

Dongfeng CA71, 1958

A kínai állam 1953-ban alapította meg a ma is létező FAW-ot (First Automotive Works), melyhez a Szovjetunió jelentős mennyiségű műszaki és anyagi támogatást adott. A kezdeti időszakban többnyire szovjet haszonjárművek átdolgozott változatait gyártotta, majd belevágott a személyautók fejlesztésébe is.

1958-ban mutatkozott be a Dongfeng CA71, az első személyautó, amit teljes mértékben Kínában gyártottak. A termelés egy évében csak 30 példány készült, melyek a korabeli propagandagépezet szerves részét alkották. Mao Ce-tung több nyilvános eseményre is Dongfenggel érkezett, ám a politikai elit sokkal inkább a közel másfék méterrel hosszabb Hongqi CA72-est kedvelte.

A CA71-es több európai modell összegyúrásával jött létre: formaterve a Simca Vedette és MK2-es Ford Zephyr megjelenésére hasonlít. Erőforrás tekintetében egy 1,9 literes, sor-4-es motort kapott, ami 70 LE leadását tette lehetővé. Csúcssebessége 130 km/h volt.

Hongqi CA72, 1959 – 1965

Mao 1955-ben utasítást adott egy termetes limuzin tervezésére, amit a párt elit szolgálatába állítanának. 1958 augusztusára elkészült a prototípus, ami valójában egy 1955-ös Imperial volt, melynek paneleit lecserélték.

A luxus limuzin termelése a következő évben be is indult, egészen 1965-ig gyártották. ’65-ben nevet váltott, majd ’81-is CA770 néven futott –  a két széria szinte azonos, mindkettőt az ’50-es évek Chrysler műszaki megoldásaira alapozva szerelték.

Paramétereit tekintve a CA72-eseket egy 3,4 méteres tengelytávval tervezték, a limuzin teljes hossza 5,7 méter volt. A több mint két tonnás géptestet egy 5,4 literes V8-as motor hajtotta, melyhez eleinte egy két, majd később négysebességes automataváltót csatlakoztattak.

Shanghai SH760, 1964 – 1974

Elérkeztünk a lista legfiatalabb, egyben legkisebb tagjához is, amit az alacsony beosztású hivatalnokoknak utaltak ki. Az első prototípusokat a Warszawák alapjaira építették, de a sorozatgyártásba állított variánsok már nyugati jellegzetességeket mutattak.

Akárcsak a szovjet Csajka, az SH760 vonalvezetése is sokban hasonlított az ’55-ös Packardokéra, műszakilag viszont a kortárs Mercedes-ekhez állt közel. Motor terén egy 90 lovas, 2,2 literes, sor-6-os erőforrást kapott, amit egy négyfokozatú váltóval párosították. 1974-ben mutatkozott be az Sh760A modell, ami már jóval szögletesebb formatervet kapott.

Mit gondolsz, a fenti három autó közül Neked melyik tetszik a legjobban? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 kínai klasszikus, avagy a kínai autóipar első autói | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A belsőégésű motorok térhódításával nem csak a magánszemélyek, de a rendfenntartó, egészségügyi és állami szervek is lecserélték lovaskocsijaikat. Ezek alól a mentők sem voltak kivételek, amik a múlt század közepén még teljesen más megjelenésűek voltak, mint mai társaik.

Jogos a feltételezés, hogy a mentőautók mindig is dobozos/ haszonjárművek áttervezett változatai voltak. A valóság az, hogy a mai mentők külleme csak az évtized közepe után alakult ki, előtte limuzinok és kombik átalakított másai voltak.

A „Sedambulance”

A lista elő, egyben legfurcsább tagjai a limuzinokból átalakított mentők. Ezek a háború környékén voltak népszerűek az USA-ban, maga a megnevezés, a „sedambulance” is a sedan és ambulance szavak összevonásával jött létre, amit a MOPAR-ok, tehát Plymouth, Dodge, DeSoto és Chryslerek esetén használtak.

A fenti képeken egy egyetemi kórház 1947-es DeSoto Customökből álló flottáját látod. Az autókat meghosszabbították, a betegágyakat a csomagtartón át tolták be a géptestbe. A hátsó üléspadot kivették, s ezzel helyet teremtettek magának az ágynak, illetve egy orvosnak, aki a beteg egy összecsukható széken mellette ült. Az is előfordult, hogy a könnyebb ki- és beszállítás érdekében a B oszlopokat ki lehetett szedni.

A szedán mentők nem csak az USA-ban bukkantak fel, több ország gyártói is alkalmazták ezt a furcsa megoldást. Ilyen például a fenti képen is látható GAZ-12 ZIM is, amit az amerikai DeSotókhoz hasonlóan megnyújtottak.

A furgonokból átalakított mentőautók

A szedán mentőautókkal párhuzamosan, mai szemmel korszerűbbnek tűnő változatok is léteztek, amiket furgonokból (sedan delivery) alakítottak ki. Ilyen például az alábbi képen látható 1953-as Chevrolet is, melynek hátsó ajtaján már minden gond nélkül be lehetett egy betegágyat gurítani, viszont az ablakok hiánya nyomasztóan hathatott.

A „furgon mentők” átmenetet képeztek a limuzin és kombi változatok között, ráadásul ezeket is külön, megbízás útján kellett módosítani. Az alacsony árkategóriás modelleken túl drágább autókból, például Packardokat is készült ilyen felépítményű mentőautó – bár ezek esetén a helyzet kicsit más volt, mert a luxusgyártók nem árultak zöldséges furgonokat.

A kombiból átalakított mentőautók

Szerencsére idővel rájöttek, hogy egy limuzin túl szűkös egy mentőautó szerepét betölteni, így áttértek a kombik átalakítására. A puttonyos autókat, akárcsak az alábbi ’58-as Buickot, szintén meghosszabbították, belterüket pedig magasabbra tervezték.

Természetesen a gyártók továbbra sem kínáltak mentőautókat, az átalakításokat egy külső megbízott végezte el, pont ahogy manapság a halottaskocsikat is szokták. És ha már halottaskocsi: Ezeket a kombikat úgy tervezték meg, hogy szükség esetén rövid idő alatt át lehessenek őket alakítani.

A kombikból átalakított mentőket az 1980-as évek környékéig gyártották, az új évtizedben már teret hódítottak a mai is megszokott dobozos változatok. A fenti képeken egy ’68-as Dodge Polara és ’69-es Cadillac mentőt látsz. Ez utóbbit a Superior karosszériaépítő cég alakította át, ami a Meteorral együtt a múlt század legismertebb kombikat mentőkké alakító amerikai vállalata volt.

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 3 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 5. rész, mentőautók | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.