JOKOHAMA – A rajongók elmondták véleményüket, és a Nissan Skyline GT-R R32-t került ki győztesként a #NISMOtop20 versenyben.

A győztes modell három másik emlékezetes GT-R versenygépet előzött meg: a Bathurst 12 órás autóverseny, a Blancpain GT és a GT300 sorozat bajnoki címeit elhozó Nissan GT-R NISMO GT3-at, a 2003-as japán JGTC túraautó-bajnokságot megnyerő GT-R R34-et, illetve a Nissan GT-R NISMO GT500-at.

Az R32 versenyautó múltja és kultuszautó-státusza azonban biztosította számára a győzelmet. A mindössze öt éven át gyártott Skyline GT-R R32 három földrész számos versenysorozatában és sok más rangos autóversenyen is fényes sikereket aratott. Európában az 1991-es a Spa-i 24 órás autóverseny abszolút győzelmét szerezte meg egy R32.

A modellel ugyanebben az évben ausztrál túraautó-bajnokság (ATCC) bajnoki címét is begyűjtötték, ami 1992-ben is megismétlődött, miközben mindkét évben az R32 volt a Bathurst 1000 kilométeres autóverseny győztes autója is.

Mindezzel együtt az R32 legnagyobb sikereit a japán túraautó-bajnokságokban aratta: a Japán JTC túraautó-bajnokságot 1990 és 1993 között megszakítás nélkül a Nissan Skyline GT-R R32-ket használó csapatok – a Hasemi és az Impul – nyerték meg.

Az autóversenyzésből hozott öröksége mellett az R32 kultuszautó-státusza a Gran Turismo játékszériában való szereplésével vált megdönthetetlenné rajongói szemében.

Túraautó-versenyek sokszoros bajnokaként és a játékosok számára is hosszú ideje kitartóan az egyik legnépszerűbb választást jelentő Nissan Skyline GT-R R32 már a világ versenypályáin, a képernyőn, illetve most a #NISMOtop20 szavazás során minden idők legnagyszerűbb NISMO versenyautójaként is bizonyította értékeit.

A szavazás első három helyezettje:

A japán JTC versenysorozat 1990-es és 1992-es bajnoka, győzelem a Spa-i 24 órás autóversenyen és az ausztrál ATCC sorozatban. A Gran Turismo egyik nagy kedvence.

2. Skyline GT-R R34

JGTC bajnoki cím Satoshi Motoyamával és Michael Krumm-mal.

3. Nissan GT-R NISMO GT3

Győzelem a Bathurst-i 12 órás autóversenyen, a Blancpain GT és a Super GT300 sorozatok bajnoki címei.

The post Nissan Skyline GT-R R32 – a rajongók kedvence appeared first on Retrovasak.hu.

A limuzinokra ma úgy tekintünk, mint a háromdobozos elrendezés legismertebb példái. A géptest két üléssorral és négy ajtóval rendelkezik, ami 5, ritkább esetekben 6 személy szállítására alkalmas. Ezt a tervezők a XX. század folyamán sem gondolták másképp, ám néhány módosított változatuk is létezett, amikről ma már csak kevesen tudnak. Ezek közül mutatok be Neked 3 darabot!

A coupé de ville

A lista első, egyben legidősebb tagja a coupé de ville, amit az utókor leginkább, mint Cadillac típus ismer. A kifejezést angolszász területeken „town car” néven is szokták emlegetni, amit pedig a Lincoln sajátított ki.

A kiviteli forma neve a francia „coupé” és „ville”, vagyis „vágás/ vágni” és „város” szavak összevonásából jött létre. Mind a két szó használata helytálló, hiszen a múlt század elején az automobilokat még többnyire csak városi használatra, rövidebb távok megtételére használták. A „coupé” arra vezethető vissza, hogy a sofőrt egy üvegfallal „levágták” a mögötte utazóktól.

Míg a hátul ülőket rögzített tető védte a környezet viszontagságaitól, addig a vezető üléssora fölé vagy semmilyen, vagy elhúzható tetőt szereltek. A vezető részlege oldalt is nyitott volt, csak kevés esetben kapott oldalablakokat. Ez a megoldás nem csak a legdrágább gyártók modelljein volt megfigyelhető, népautókat is építettek ezzel a megoldással. Közéjük tartozik például a fenti képen látható 1924-es Renault Type NN is, melynek géptestét a Labourdette műhely építette.

A phaeton

Akárcsak a Cadillac a coupé de Ville és a Lincoln a Towncar kiviteli formát, a phaeton vonalvezetői megoldást a Volkswagenek kapcsán hallhatjuk a legtöbbet. A kivitelt eredetileg a kabrió limuzinokra használták, egyes területeken „Tourenwagen” néven is szokták emlegetni.

Ez az ősi formaterv egészen az 1930-as évek végéig gyakori kivitelnek számított, ám a háború után népszerűsége csökkent, az 1950-es évekre már szinte teljesen el is tűnt. A tömegtermelt modelleken túl a legdrágább luxusautókat is építették ezzel a kasztnival, közéjük tartozik ez az 1907-es Packard Model 30 és a Ford T-modell is.

A club sedan

A club sedan egy tipikusan amerikai kifejezés, amit az 1950-es évek kétajtós, B oszloppal szerelt limuzinjai esetén használtak. A megnevezés a club coupe újabb megnevezése, ami arra utalt, hogy bár a géptestnek nem voltak hátsó ajtajai, hátul mégis teljes értékű ülésekkel rendelkezett.

A club coupe, későbbi nevén club sedan, a legdrágább luxusautók kivételével minden árkategóriájú autó esetén rendelhető volt. A General Motors a Chevrolet, Pontiac, Olsdmobile és Buick legtöbb típusát lehetett B oszlopos, kétjatós limuzin változatában rendelni. Emellett döntött a fenti képen látható 1954-es Oldsmobile Super 88 első tulajdonosa is.

Mit gondolsz, a fenti három kivitel közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 3 különleges formaterv, amiket már nem, vagy csak kis számban gyártanak – 7. rész, limuzinok | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.