JOKOHAMA – A rajongók elmondták véleményüket, és a Nissan Skyline GT-R R32-t került ki győztesként a #NISMOtop20 versenyben.

A győztes modell három másik emlékezetes GT-R versenygépet előzött meg: a Bathurst 12 órás autóverseny, a Blancpain GT és a GT300 sorozat bajnoki címeit elhozó Nissan GT-R NISMO GT3-at, a 2003-as japán JGTC túraautó-bajnokságot megnyerő GT-R R34-et, illetve a Nissan GT-R NISMO GT500-at.

Az R32 versenyautó múltja és kultuszautó-státusza azonban biztosította számára a győzelmet. A mindössze öt éven át gyártott Skyline GT-R R32 három földrész számos versenysorozatában és sok más rangos autóversenyen is fényes sikereket aratott. Európában az 1991-es a Spa-i 24 órás autóverseny abszolút győzelmét szerezte meg egy R32.

A modellel ugyanebben az évben ausztrál túraautó-bajnokság (ATCC) bajnoki címét is begyűjtötték, ami 1992-ben is megismétlődött, miközben mindkét évben az R32 volt a Bathurst 1000 kilométeres autóverseny győztes autója is.

Mindezzel együtt az R32 legnagyobb sikereit a japán túraautó-bajnokságokban aratta: a Japán JTC túraautó-bajnokságot 1990 és 1993 között megszakítás nélkül a Nissan Skyline GT-R R32-ket használó csapatok – a Hasemi és az Impul – nyerték meg.

Az autóversenyzésből hozott öröksége mellett az R32 kultuszautó-státusza a Gran Turismo játékszériában való szereplésével vált megdönthetetlenné rajongói szemében.

Túraautó-versenyek sokszoros bajnokaként és a játékosok számára is hosszú ideje kitartóan az egyik legnépszerűbb választást jelentő Nissan Skyline GT-R R32 már a világ versenypályáin, a képernyőn, illetve most a #NISMOtop20 szavazás során minden idők legnagyszerűbb NISMO versenyautójaként is bizonyította értékeit.

A szavazás első három helyezettje:

A japán JTC versenysorozat 1990-es és 1992-es bajnoka, győzelem a Spa-i 24 órás autóversenyen és az ausztrál ATCC sorozatban. A Gran Turismo egyik nagy kedvence.

2. Skyline GT-R R34

JGTC bajnoki cím Satoshi Motoyamával és Michael Krumm-mal.

3. Nissan GT-R NISMO GT3

Győzelem a Bathurst-i 12 órás autóversenyen, a Blancpain GT és a Super GT300 sorozatok bajnoki címei.

The post Nissan Skyline GT-R R32 – a rajongók kedvence appeared first on Retrovasak.hu.

A FIAT 500-asok típustörténetét ismertető cikksorozat előző négy részében megismerhetted a félezres kisautók összes tömegtermelt változatát, beleérte a kis példányszámban gyártott platósokat és a Ghia pickup prototípusát is. Ebben a részben X olyan modellről olvashatsz, melyek egyes részleteikben jelentően eltérnek a megszokott faros Cinquecentóktól. Lássuk őket!

FIAT 500 America, 1957 – 1961

A háború után több európai gyártó is próbálkozott kiskategóriás modelljeik amerikai exportálásával. Ez természetesen nem sikerült, mivel ezek az autók sokkal kisebbek és erőtlenebbek voltak, mint amerikai vetélytársaik. Akárcsak a Renault a Dauphine-t, a FIAT az 500-ast akarta az Újvilágban népszerűsíteni.

Az 500-as USA-export modelljeit az olaszok kissé átdolgozták, hogy megfeleljen a helyi követelményeknek. Azon túl, hogy a sebességmérőt MPH-ra állították, a lökhárítók hatalmas ütközőbabákat kaptak, illetve, hogy a hátsó fényeket áttervezték, az első lámpákat is átdolgozták.

Ez utóbbiak a jenki szabályozás szerint 7 hüvelyk (17,78 cm) átmérőjűek kellettek, hogy legyenek, amik jóval nagyobbak voltak, mint a hazai változatok. Szerintem a nagyobb fényszórók elég furán mutatnak rajta, csiga- vagy gülüszemű megjelenést adnak az orrésznek. Motor terén nem volt változás, ezek is a megszokott kéthengeres, 479 köbcentis variánssal dolgoztak.

 FIAT 500 Jolly, 1958 – 1975

A Ghia egyszerűen nem tudott betelni az 500-as FIAT-okkal. A pickup prototípusán túl egy hobbi változatot is tervezett, melyet viszont már gyártottak. Ezek lettek a Jolly változatok.

A Jolly-k megegyeztek a velük párhuzamosan gyártott változatokkal. Ez nem is csoda, hiszen azokból alakították át őket. A különbség abból áll, hogy az ajtókat leszedték, a tetőt levágták, helyére egy „sátortetőt” illesztettek. A gyári üléseket fonottakra cserélték, a műszaki megoldásokhoz nem nyúltak.

FIAT-Abarth 500 Coupé Zagato, c. 1957

A Ghián kívül több olasz autóipari cég is rajongott az 500-asért, ám ezek nem álltak meg az ajtók leszerelésénél. Az 1957-es Torinói Autószalonon mutatkozott be az 500 Coupé, melynek formatervén a Zagato, műszaki megoldásain az Abarth dolgozott.

Az Ötszázas sportkupé változata nem váltott ki akkora visszhangot, mint az előd 750 GT, viszont így is szép eredményeket ért el. A kávédaráló méretű motort az Abarth-nak sikerült úgy megbütykölnie, hogy az a szériagyártású Nuova 500 15 lóereje helyett 23-t adjon le! Az Abarth-Zagato modellt limitált mennyiségben, utcai- és versenyváltozatként is forgalmazták.

Ferves Ranger, 1966 – 1970

Elérkeztünk a cikk utolsó, egyben az 500-asokra legkevésbé hasonló típushoz. Ha azt hiszed, hogy az alábbi képen egy játékautót látsz, nagyon tévedsz. Furcsa megjelenése ellenére ez a törpe terepjáró szériamodell volt.

A Ferves a Ferrari különleges modelljeit gyártó cég volt. Neve egy mozaikszó, ami a „FERrari VEicoli Speciali” szavak összevágásával jött létre. A Ranger az 1966-os Torinói Autószalonon mutatkozott be, a kortárs kis-FIAT 499 köbcentis kéthengeresével szerelték, de több FIAT 600-as alkatrészt is találhatunk benne.

Ezt a kistermetű offroadert két- és négykerekes változatban is gyártották, összesen 600 példány született. Ezek közül ma 50 fennmaradt darabtól tudunk, melyek az egyes árveréseken csillagászati áron kelnek el.

Mit gondolsz, a fenti 4 kis-FIAT közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A maccheroni 50 árnyalata: A FIAT 500 története, 5. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.