A 203-as története 1948-ban kezdődött, egy olyan Franciaországban, amely még csak ébredezett a világháború utáni romokból. Több mint hatszázezer ember veszett oda, az ország infrastruktúrája darabjaira hullott – újra kellett építeni mindent, lélekben is. Ekkor mutatta be a Peugeot a 203-ast, az első háború utáni, teljesen saját fejlesztésű modelljét. Nemcsak autót, hanem reményt is adtak vele: egy megbízható, elegáns, mindenre alkalmas járművet.

Hat éven át ez volt az egyetlen modell, amit a Peugeot gyártott. Olyan autónak kellett lennie, ami minden helyzetben megállja a helyét – és meg is állta. Önhordó karosszéria, hidraulikus fékrendszer, stabil technika. Nem véletlen, hogy egészen 1960-ig gyártásban maradt – közel 700 ezer darab készült belőle.

A modellváltozatok is sokfélék voltak: limuzin, kombi, kabrió, kupé… de volt egy igazán különleges verzió is: a pick-up. Ez a munkás változat csak néhány ezer példányban készült, és kizárólag bizonyos piacokra. Ma már igazi unikumnak számít, és csak kevés élte túl az évtizedeket. Egy ilyen ritkaság bukkant fel nemrég Magyarországon.

A történet úgy kezdődött, hogy egy hazai gyűjtőnél pihent ez a pick-up két évet. Aztán új gazdára talált – és új életre is. A felújítás mesterien sikerült. A kétszínű fényezés korhű, mégis friss hatást kelt, főleg a külön beszerezett zöld napellenzővel, amely nemcsak látványos, de billenthető is, így valóban hasznos vezetés közben. Már ránézni is öröm – igazi időutazás.

Technikailag is izgalmas. Az orrában egy 1290 cm³-es, soros négyhengeres motor dolgozik, 42 lóerővel. A kormányváltós, négyfokozatú váltó szinte meglepően finoman működik – nem kell dupla kuplung, és gurulás közben is simán kapcsolhatunk vissza. Ez ma természetesnek tűnik, de hetven évvel ezelőtt forradalmi volt.

A futómű szintén előremutató: elöl független felfüggesztés keresztirányú laprugókkal, hátul pedig merevtengely és hosszanti laprugók. A teljesen hidraulikus dobfék-rendszer ma már ódivatúnak számít, de megfelelő figyelemmel teljesen jól használható. A tulajdonos csak annyit mondott: „Érdemes egy kicsivel nagyobb követési távolságot tartani.”

A platós felépítmény külön dicséretet érdemel. Arányos, mégis masszív. A teherbírás 850 kilogramm – egy 1,1 tonnás autótól ez nem is rossz, de szükséges is volt a háború utáni francia újjáépítésben. A mostani, krémszínű példány természetesen már nem munkára született: ma már inkább múzeumba illő darab, bár sokkal többet tud annál. A korabeli hangulatot idéző díszletek – szalmabála, kerékpár – csak vizuális emlékek, az autó új gazdája nem vitte őket tovább.

A vezetőfülke kicsi, de hangulatos. A motor meglepően csöndes és élénk. A fogyasztás 8–10 liter között alakul, ami egy 1100 kilós veterántól teljesen elfogadható. Különlegesség még a „szemből nyíló” ajtók – a korszak egyik különös, de praktikus megoldása, amit ma már alig látni. Megkönnyíti a ki- és beszállást, és erőteljes karaktert ad az autónak.

A teljes felújítás mestermunka. A tulajdonos ugyan nem maga csinálta, de olyan szakemberhez került az autó, akinek szenvedélye a restaurálás, és a legapróbb részletekre is figyelt. Az OT-vizsga is zökkenőmentesen ment – ami mindig a valódi minőség egyik legjobb bizonyítéka.

És ha már legendák: a Peugeot 203 nemcsak szépségével, hanem teljesítményével is bizonyított. 1950-ben például rekordidő, mindössze 17 nap alatt teljesítette a Cape Town–Párizs közötti, több mint 15 ezer kilométeres távot. Ez a strapabírás, ez az örökség tette a modellt különlegessé a használtpiacon is – 1950-ben például a francia eladások 20 százalékát tette ki a 203, és évek múlva is alig veszített értékéből.

Ez a konkrét példány is túlmutat önmagán. Előző tulajdonosa csak ennyit mondott róla: „Ez nem autó. Ez egy életérzés.” A találkozókon körülrajongják, fényképezik, csodálják. A Peugeot 203 pick-up nemcsak ipartörténeti különlegesség – hanem egy híd múlt és jelen között. Egy tárgy, amely emlékeket hordoz, és amelyhez talán egy kicsit mindenki kötődik, aki szereti az autókat, a történeteket – és a történelmet.

Fotók: Kovács Imre, www.veteranauto.hu

The post Egy francia legenda új élete – a Peugeot 203 pick-up története appeared first on Retrovasak.hu.

The post XIV. Veterán Találkozó, Főnap (elsőrész) appeared first on Retrovasak.hu.

Az elmúlt másfél hónapban már fel-felolvasztottam a hibernálásból a Daciát, de az első komolyabb útra az elmúlt hétvégéig kellett várni. Cirka 300 kilométer következett, minek során bevettük Hajdúböszörményt és Debrecent is. Élményekkel teli nap volt, régi ismerősökkel találkoztunk, és már most elárulhatom, az ég világon semmi gond nem volt a Daciával. Persze mi is lett volna, ez egy jó autó!

Az út előtti napot alapos takarítás, tesztkörök, lámpák-folyadékok-gumik-szerszámkészlet ellenőrzése töltötte ki, csak a szokásos dolgok, mondhatnám, mégis jólesett foglalkozni az öreg hölggyel, alig vártam a szombatot. Annak tudatában meg főleg, hogy a hét elején tett ’böszörmény környéki látogatásomkor tapasztalt 10 fokot és szakadó esőt végre felváltotta a kellemes tavaszi napsütés. Beszéltem is Balázzsal, aki a helyi veterán találkozó egyik főszervezője és kijelentettem, hogy márpedig jó idő lesz a hétvégén, ebből nem engedek.

Így is lett, a Hajdúböszörménybe vezető utunk kényelmes volt, hiába van az 1310 mögött 31 év, ez még mindig egy komfortos hajóhinta. A Bocskai térre begurulva egy ismerős Škoda mellett foglaltuk el a helyünket. A XV. alkalommal megrendezett találkozóra évek óta visszajárunk, mindig remek hangulatú, most is az volt, a keleti és a nyugati veteránok motorok és autók formájában is szép számmal voltak jelen, akadt látnivaló bőven.

A tér egyik sarkában ott figyelt a Mongóliát is megjárt, 1978-as, első generációs Civic, a másikban pedig egy komplett Wartburg-csokor parkolt. Szeberényi úr Škoda 440-ese pedig nem csupán a tér, de a figyelem középpontjába is került, díjjal is térhettek haza, a találkozó egyik ékköve volt az 1956-os évjáratú Spartak.

A csörlős Buick autómentő és a Massey-Ferguson traktor is látványos párost alkottak, de a Szociautó találkozó „vezérkarának” autóit is megtaláltuk a kiállítók között. Tóth László 1967-es Cadillac DeVille-je teljes szélességében-hosszúságában az amerikai életérzést képviselte, a maga szerény, 7 literes motorjával együtt. Indulás előtt még Belláékkal is összefutottunk, Skandinávia helyett most egy kicsit közelebbi úticélt választottak, utána aztán a Retropartyzánokra is átgurultak.

Mi is így tettünk, de előtte még volt egy nagyon fontos találkozási pontunk a Józsaparkban, ahol Edina már várt minket a számunkra is örök kedvenc Ladájával. Együtt konvojoztunk ki a rendezvényre, a RetróVasak-flotta összeállt, remek érzés volt találkozni, Edina pedig nagyon jó gazdája az 1200S-nek, ez külön öröm!

Az egykori Gördülőcsapágy Művek elhagyatott gyárépületei egészen különleges hangulatot kölcsönöztek az idén Debrecenbe vándorolt találkozónak. A külső veterán parkoló szinte megtelt, de azért persze hol máshol lett volna hely, mint Székely Peti Daciája mellett, rajtunk kívül ő volt az egyetlen márkatárs. Odakinn is színes volt a felhozatal, ment a sztorizgatás, sokan megismertétek az autóinkat, köszönjük, hogy odajöttetek beszélgetni. Sajnos szűkös volt az időkeretünk, nagyjából másfél óránk maradt, ezért aztán benéztünk a csarnokba is.

A KGST járműfelhozatalának szinte összes szereplője ki volt állítva, a MALÉV-különítmény is ott volt, és azért a nyugati oldalt is képviselte jó néhány veterán. Ez a csarnok tökéletes helyszín volt, egy titkos ajtón a motorokhoz is átjuthattunk, tényleg egyedi volt a GÖCS miliője, és személy szerint annak is örültem, hogy egy kicsit közelebb került hozzánk a Retropartyzánok, sajnos Győr és Pécs egy kicsit messzi volt.

Távozás előtt végül átcuccoltunk egy ötös váltót a Daciás kartárs autójából a miénkbe, remélhetőleg Perger Zolihoz hamarosan eljuttatom a csomagot, de az már egy másik kaland lesz, aminek apropójáról még sokat fogunk beszélgetni.

Levezetésnek még benéztünk a debreceni vásárra is, két zokniárus között elvergődtünk a művészetek utcájáig, ahol végre igazi vásári hangulat uralkodott, kézműves termékekkel, kerámiákkal, egyre távolodó dodzsem tuctuc zenével. Kerek nap volt ez így, méltó az első, igazi kalandnaphoz, mindenben méltó partner és útitárs az 1310-es, öröm volt vele az első hosszabb karika!

Az előzménysztorikhoz katt ide, hamarosan újabb cikkel jelentkezünk a Dacia-kalandot illetően!

A Dacia-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Fortuna Bt., PlázaCopy Siófok, Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

The post Dacia-kaland – találkozós szombat a Hajdúságban appeared first on Retrovasak.hu.

The post Olvasói galéria – Ikarus, Csepel és veteránjármű találkozó appeared first on Retrovasak.hu.