A hatalom és presztízs szimbóluma

Volt idő, amikor Kelet-Európában egy Volga nem egyszerűen autót jelentett. Inkább státuszt, rangot, néha egy kis elérhetetlen luxust. A legtöbb ember csak messziről látta – párttitkárok, vállalatvezetők, magas rangú tisztviselők autója volt. Innen ered a legenda: „a főnökök autója”.

A Gorkiji Autógyár (GAZ) Volga modelljei már az ötvenes évektől a szovjet autógyártás csúcsát képviselték. Formaviláguk sokszor amerikai hatást tükrözött, króm díszítéseikkel, széles hűtőrácsukkal és tekintélyt parancsoló méretükkel kitűntek a forgalomból.

És bár hivatalosan „népautónak” készült, valójában csak kevesek kiváltsága lett.

---

Nem sportos, hanem méltóságteljes

A Volga sosem akart sportautó lenni. Inkább egyfajta gördülő nappali volt: puha rugózás, hatalmas ülések, nyugodt haladás. Az utak minősége a keleti blokkban sokszor hagyott kívánnivalót maga után, így a komfort elsődleges szempont volt.

A legendás GAZ-21 például 2,4 literes motorjával nem a gyorsulásról szólt, hanem a megbízható, stabil utazásról. Később a GAZ-24 modernebb vonalakat hozott, de a filozófia nem változott: tekintély, kényelem, tartósság.

Az ajtó csukódásának tompa hangja, a hatalmas kormány, a puha ülések – ezek mind hozzátartoztak ahhoz az élményhez, amit ma sokan egyszerűen „keleti luxusnak” neveznek.

---

Az utcakép ikonja lett

A hatvanas–nyolcvanas években a Volga különleges szerepet töltött be. Volt belőle rendőrautó, taxi, diplomáciai jármű, sőt esküvői autó is. Ha feltűnt az utcán, az emberek ösztönösen odanéztek.

Magyarországon is sokan emlékeznek rá: fekete Volga a hivatal előtt, sárga Volga taxi a pályaudvarnál, vagy egy gondosan őrzött családi példány a garázs mélyén.

Az autó körül mindig volt egy kis misztikum.

---

Miért nosztalgikus ma is?

A Volga nem tökéletes autó volt. Fogyasztása magas, vezethetősége inkább hajós, mint sportos, a technika pedig mára erősen retró. Mégis, aki ült már benne, gyakran mosolyogva emlékszik vissza.

Talán mert egy olyan korszakot idéz, amikor az autó még esemény volt. Nem cserélték háromévente, hanem generációkon át szolgált. Gondoskodtak róla, büszkék voltak rá.

Ma már a Volga inkább gyűjtői darab, veterán találkozók kedvelt szereplője. De amikor felbőg a motorja, és lassan elindul, egy pillanatra visszahozza azt a világot, ahol a luxus nem feltétlenül a sebességet, hanem a jelenlétet jelentette.

És talán ezért marad örökre különleges:
nem csak autó volt – egy korszak hangulata négy keréken.

The post A Volga titokzatos világa – a „főnökök autója” appeared first on Retrovasak.hu.

The post Párt Garázs Bodolai Elvtársnál! (zúg a Volga) – Csirketelep appeared first on Retrovasak.hu.

A trend hatással volt a korabeli autóiparra is, ám ez leginkább a jenkik járgányain vált kifejezetten látványossá. A fenti két képen egy 1952-es Hudson Hornetet, az alsón egy 1958-as Oldsmobile 98-t látsz. Megfigyelheted, hogy az évtized eleji modellek tömzsibbek voltak, míg ’60 környékén már az alacsony, széles, elnyújtott, uszonyos formatervek számítottak divatosnak.

A háború utáni amerikai trendek

Az 1950-es évek Amerikájában a nagyközönség rendelkezett akkora tőkével, hogy 2-3 évente vegyen egy új autót. Ezt a gyártók ki is használták, mivel az egyes modellek formaterveit modellévente frissítették. Ennek az volt a célja, hogy egy 3-4 éves autó már elavultnak tűnjön, s egy újabb modell vásárlására késztesse a fogyasztókat. Ez be is vált. 

Az 1950-es években sok olyan trend született, amik kifejezetten amerikai formatervezői különlegességeknek számítanak. Ide sorolnám a panoráma szélvédőt, a géptest rakétákat, lángcsóvákat ábrázoló motívumait, a két- vagy háromtónusú festést, az uszonyokat, de még az ez utóbbiakban elrejtett tanksapkákat is. További különlegességnek számított a „hardtop” kivitel, ami a B oszlop nélküli kupék és limuzinok megnevezése volt. Ennek célja a kabriózás érzetének keltése volt. 

Idővel a jenki tervezők megoldásai a tengerentúlon is népszerűvé váltak. Gondoljunk csak az Opel Olympiákra, a brit Humberekre, illetve a szovjetunió és keleti blokk egyes típusaira. 

Ma a szocialisták felhozatalából mutatok be párat. Természetesen a lista nem teljes, így ha eszedbe jut néhány keleti klasszikus, ami nem szerepel a listán, írd meg nekünk, hogy melyek azok! Lássuk is őket!

Trabant P50, 500 és 600

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Trabant gyár 1957 és 1964 között gyártott típusai miért kerültek fel a listára. A gyengébbik érv, hogy a márka neve útitársat jelent, ami szorosan kapcsolódik a Szputnyik fellövéséhez.

A nyomósabb érvek az autó formatervezésében rejlenek. Ezeket a kétütemű NDK-s pöfögőket már kisebb uszonyokkal, fecskefarokkal gyártották, ráadásul kéttónusú festéssel is rendelhetőek voltak. Bár nem sok, de több helyen is megfigyelhetjük a krómozott díszléceket, ami az egyes típusokon egyszerűen csak elválasztotta a kéttónusú festést, míg például a lentebb látható zöld-fehér limuzinon a kortárs Buickok „dinamikus üstökös csóváit” utánozták. Hasonlítsd csak össze ezzel az ’55-ös Buick Roadmasterrel:

Wartburg 311-3 Coupé

Azt hiszem, sokan egyet értenének velem, ha azt mondanám, hogy a púpos Wartburg a valaha gyártott legszebb szocialista autók egyike. Az utód 353 és W353 modellekkel ellentétben ezeket nem csak limuzin és kombi, de kupé és kabrió kivitelben is gyártották. De mégis hogy kapcsolódnak az NDK gyöngyszemei az ’50-es évek amerikai formatervi megoldásaihoz?

A fentebbi kupé kéttónusú festését az előzőekben ismertetett „dinamikus üstökös lángcsóvákkal” választották el, ráadásul már a Wartburgokon is megfigyelhetőek a kezdetleges uszonyok. A kétajtós változat egy további érdekességet is rejt: kivitelét az USA-ban „hardtop coupe”-nak nevezték volna. Ha összehasonlítod ezzel az 1954-es Chevrolet Bel Airrel, láthatod, hogy egyiknek sincs B oszlopa, cserébe a C-t erősítették meg. 

A tető festése eltér a géptestétől, hogy kiemelje azt. Ennek célja a kabrió formaterv illúziójának keltése volt. Ez akkoriban az USA-ban nagyon menőnek számított a fiatalok körében, akik szerették a puhatetős kabriókat, ám túlságosan idő- és pénzigényes lett volna azok karban tartása.

Škoda 1000 és 1100 MBX

Megjelenése idején a Škoda Ezres és 1100-as modelljei a KGST-luxus netovábbját jelentették. Azon kevés szocialista autó közé tartoztak, melyek nem nyugati koppintások voltak, ám néhány olyan részlettel mégis rendelkeznek, amiket az imperialisták is alkalmaztak.

Ahogy az előbbi Wartburg kupék esetén, az MBX-ek kapcsán is felhozhatjuk a B-oszlop nélküli hardtop kivitelt, mint „amerikai ihlet”. Emellett a hátsó lámpák elrendezése és a géptest feneke is mintha uszonyokban végződne, ráadásul az ütközőbabák is kifejezetten amerikaiasra sikerültek. 

Volga M21, harmadik széria

A GAZ 1953-ban vágott bele a Pobjedák utódjának tervezésébe, ami 1956-ban a GAZ Volga M21 formájában valósult meg. Az első szériás modellek nagyon is hasonlítottak az 1953-as modellévre szánt Fordokra, legfőképp a Customline-ra, ám egyesek az ’53-as Plymouth Savoy-okat is belelátják.

A második és harmadik szériás Volga M21-eseket kissé átdolgozták, ám érdemlegesebb változás nem történt. Továbbra is hasonlítottak az ’53-as Ford Customeline-ra (fentebbi kép), ám a hűtőrácsot mindkét ráncfelvarrás alkalmával átdolgozták. 

Bár nem találtam rá érdemleges, hiteles forrást, hogy a harmadik széria hűtőrácsát a szovjet tervezők maguk vázolták volna fel, vagy esetleg egy másik amerikai autó hűtőmaszkját tervezték volna át, engem az 1954-es Kaiser Specialok „kifordított” hűtőrácsára emlékeztet.

Ha közelebbről is megnézed ezt az 1954-es Kaisert, a hűtőrács némileg hasonlít a Volgáéra. A különbség, hogy míg a GAZ 21-esé „kifelé dől”, a Kaiseré középen befelé ível, majd csak a felső harmadán kezd kifelé hajlani. A Volgáéhoz hasonlóan a Kaiser maszkja kapott egy kisebb szegélyt, ami oldalsó és a felső részt öleli körbe. Mit gondolsz, lehetséges, hogy a III. szériás modellek a Kaiserek hűtőrácsát örökölték?

A fenti 4 autó közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg velünk a véleményed! Figyelem: a cikk megírását a szocialista és amerikai autók közti hasonlóság kiemelése ihlette. Minden veteránnak megvan a maga bája, személy szerint szerintem egyes KGST modellek sokkal pofásabbak, mint az imperialisták autói!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3+1 szocialista űrsikló, avagy a kommunizmus jet autói| Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A Volga M21-esek története 1953-ig nyúlik vissza, mikor a szovjet pártvezetés utasítást adott egy új modell tervezésére, ami leváltaná a korábbi Pobjeda modelleket. Ez 1956-ban az M21-esek személyében valósult meg, amit 1970-ig három szériában gyártottak.

The post 1967 Volga GAZ M21 Klasszik Kasztni bemutatja appeared first on Retrovasak.hu.

The post 1967 Volga M21 Walkaround és Vezetés appeared first on Retrovasak.hu.

The post Ilyen a világ egyik legritkább autója! GAZ-24-24, az eredeti V8 VOLGA appeared first on Retrovasak.hu.

GAZ-23 1962-es gyártású Volgából nincs több eladó Ukrajnában sem, mert nem a hagyományos 2,4 literes motort építették bele, hanem egy 5,5 literes V8-as 163 lóerős háromfokozatú automata váltóval jött ki a gyárból.

Míg a hagyományos modell végsebessége 130 km/h volt, ez a változat elérte a 170km/h-t is.

Ez a modell éppen eladó sorba került, és az árát tekintve igen borsos összegre rúg, ami 140.000 USD.

forrás: mmr.net.ua

The post Volga 5,5 literes V8-as motorral appeared first on Retrovasak.hu.

Ezt is érdemes megnézni:

The post Ha lehetne egy Volgám… appeared first on Retrovasak.hu.

The post Havas Volga karika appeared first on Retrovasak.hu.

The post Autóvásárlók kézikönyve ’74-75 – Volga GAZ 24 appeared first on Retrovasak.hu.