A II. világégés lezárását követő időszak a győztes hatalmakat is próbára tette. Szerencsére a ’40-es évek végére a gazdasági fellendülés lehetővé tette, hogy az egyes gyártók újabb modellekkel álljanak elő. Így született meg a „Vajdarabként” becézett Renault 4CV is, amit a VW Bogár elvei szerint építettek.

A Renault tervezői még a megszállás idején, titokban vágtak bele egy kiskategóriás népautó termelésébe, melynek első prototípusa 1942-ben készült el. Két évvel később már el is készült a végleges szériamodell, amit szintén egy vízhűtéses, 760 köbcentis, 17 lovas motor hajtott.

Mivel a fejlesztések titokban zajlottak, sem a nácik, sem pedig a francia kormány nem tudott a kisautó létezéséről, így ’45 őszén felkérte Ferdinand Porsche-t, hogy segítsen felvázolni a „francia Bogarat”. Mivel az autó akkor már szinte kész volt, Porsche munkássága csak érintőleges volt.

A 4CV az 1946-os Párizsi Autószalonon mutatkozott be, a tömegtermelés már a rákövetkező évben el is kezdődött. A szériát 1961-ig csak kisebb módosításokkal árulták, helyét a Dauphine vette át. A típus beceneve franciául „vajdarabot” jelent, ami oda vezethető vissza, hogy a náci megszállás alatt a Renault az afrikai frontra tervezett és gyártott teherautókat, majd a háború után jelentős mennyiségű sárga festék marad a nyakán. A cég nem akarta, hogy a festék kárba vesszen, így a gyártás korai időszakában kizárólag sárga fényezéssel volt rendelhető – hasonló példát már korábban is láthattunk, pl. Ford T-modell.

Az autó utasterét és műszerezettségét a puritanizmus jellemzi. Csak a legszükségesebb visszajelzőkkel látták el, ráadásul első ajtajait hátul, a hátsókat elöl rögzítették, hogy spóroljanak a zsanérokkal. Ami még külön érdekesség, ami az utód Renault Dauphine, de még az NDK-s Trabant P50, 500 és 600 esetén is elmondható, hogy az ajtók a hagyományos tekerők helyett tolóablakokat kaptak. Ez több okból is előnyös volt: a tolóablakok előállítása sokkal olcsóbb, mint a hagyományos tekerősöké, így az autó ára is kedvező maradhatott, ráadásul maga a géptest is könnyebb volt.

Erőforrás tekintetében a 4CV-ket kizárólag egy soros 4 hengeres motorral gyártották, ami a kezdeti modellek esetén 760, majd 1950-től már csak 748 köbcentis volt. A „downsizing” ellenére az autó teljesítménye megnőtt, a korábbi 17 lóerő helyett már 21 leadására volt képes. Talán meglepő, de gyári sportmodellek is készültek, amik egy özvegycsináló, 30 lovas motort kaptak. Mivel egy háború utáni személyautóról beszélünk, nem is meglepő, hogy a gyári kiegészítők között a kurbli is szerepelt.

Furcsa belegondolni, de ez a 4CV jelentős szerepet játszott a francia sportautózás fejlődésében: Jean Rédelé egy ilyen sportmodellel több versenyt is megnyert, majd sikerein felbuzdulva megalapította az Alpine-t, ami 1961-ben mutatta be az A110-es modellt.

A Renault 4 CV egy nagyszerű francia kisautó volt, amiből több mint 1 millió példány talált gazdára. Mi több, ez volt az első francia autó, amiből több mint 1 millió darabot gyártottak. A típus kedvelői rajongtak érte, még a 36 hónapos várakozási idő sem tántorította el őket!

Mit gondolsz, Neked bejön ez a négykerekű vajdarab? Ha Te a háború után új nyugati autó vásárlásán gondolkodtál volna, Te a 4CV-t választottad volna, vagy inkább a Bogár és az 500-as FIAT közül válogattál volna? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A 700 köbcentis francia vajdarab: Renault 4CV appeared first on Retrovasak.hu.

Ebben a videóban láthatjátok az Ausztráliában gyártott ’74-es VW Bogaramat. Megismerhetitek az állapotát és megtudhatjátok hogy találtam rá és mennyiért vettem ! (Minden videóban a legjobb tudásom szerint ismertetem a részleteket, elmondom az árakat is, mert tudom, hogy sokakat érdekel az is!)

The post 1974-es Volkswagen Bogár (Beetle, Bug) bemutatása, története, vételára, stb, Melbourne Ausztrália appeared first on Retrovasak.hu.

The post Épségben megérkezett Anikó kedvenc Bogara Komlóra! appeared first on Retrovasak.hu.

The post Egy Bogár élete (második rész) – Csirketelep appeared first on Retrovasak.hu.

A történet kezdetéhez a hetvenes évek Amerikájába kell visszautaznunk, egészen pontosan 1977-be, amikor a Mechanix Illustrated című magazinban megjelent a MiniHome, majd később Lil’ Bugger, vagy SuperBugger becenéven illetett, Bogárra épített lakóautó. Mivel az Egyesült Államokban bevett szokás mindenféle kit-ekből autót, vagy ahhoz kapcsolódó külső-belső módosítást építeni, ezért a MiniHome-hoz is részletes tervet biztosítottak.

A Bogarat gyakorlatilag először pickuppá faragták, majd helyet kapott rajta a felépítmény, mely három személynek biztosított alvóhelyet (elöl két utas fért el), és egyébként meglepően komfortosnak néz ki a korabeli fotók alapján. Odabenn kényelmes fotelek, szekrények, de még hűtő is található, a főzést és a mosogatást kívül oldhatjuk meg egy kihúzható panelen elhelyezett tűzhelyen/mosogatótálcán.

Sokan a Bogár motorját is kicserélték, hogy valamivel dinamikusabb legyen a SuperBugger, de alapvetően az eredeti erőforrással is el lehetett döcögni, és a leírások szerint a különc járgány stabilitásával sem volt különösebb probléma. Ugyanakkor a korlátozott kilátással és a plusz kilók miatt megnövekvő fogyasztással számolni kellett.

A történet igazi pikantériája viszont mégis inkább az, hogy a MiniHome-ot akár még ma is megépítheti egy vállalkozó kedvű Bogártulajdonos, ugyanis potom 55 dollárért hozzá lehet jutni a digitalizált, instrukciókat és rajzokat felvonultató tervekhez. Az építés költsége pedig nagyjából 1500-2000 dollár körül megáll, így a Bogár házikó még túlzottan drágának sem mondható.

The post Bogárból lakóautó appeared first on Retrovasak.hu.

A belsőleg „Type 1” néven emlegetett polgári Volkswagen sorozatgyártása, amely később „Beetle” néven vált világhírűvé, csak a második világháború végét követően, 1945. december 27-én kezdődött meg, a Volkswagenwerk GmbH vagyonkezelője alatt, melyet a brit katonai kormány 1945 júniusában vállalt magára. A britek a Volkswagen Type 1-et arra akarták használni, hogy a megszállási zónájukban szükséges sürgős szállítási feladatokat ezzel hajtsák végre. Ez a brit pragmatizmus volt az, amely végül megvédte a gyártóüzemet a közelgő lebontástól. Ebben a fejlesztésben kulcsszerepet játszott Ivan Hirst főtiszt. Jövőbe látása és improvizációs tehetsége tette lehetővé az autógyártás megkezdését a jegyrendszeres években a hiány által uralt körülmények között. A technika és az autók iránti lelkesedésével, céltudatosságával és egyértelmű hozzáállásával sikerült lenyűgözően rövid idő alatt átalakítani egy volt fegyvergyárat civil ipari vállalattá.

A brit katonai kormány 1945 augusztusában már kiadott egy megrendelést 20.000 járműre. A gyártás megkezdése az újrakezdés és a remény látható jele volt a gyárban, amelyet a második világháború végére nagyrészt elpusztítottak. Ez a megoldás összhangban volt a későbbi németországi brit politikával, amely a pénzügyi biztonságot és a lakosság jövőbeli kilátásait tekintette a demokratikus struktúrák fejlődésének kulcsfontosságú elemének. Végül a demokrácia utat talál a Volkswagenwerk-be: 1945. november 27-én a demokratikus szavazással megválasztott Üzemi Tanács megtartotta alakuló ülését.

Ennek ellenére jelentős problémák merültek fel a munkaerő élelmiszerrel és lakásokkal való ellátása terén, és a termelést akadályozta a szűkös nyersanyag és az energiaellátás. E nehéz körülmények ellenére az első Volkswagen szedán nem sokkal Karácsony után elhagyta a gyártósort. A Wolfsburg és a Volkswagenwerk GmbH csak nyolc hónappal a háború befejezése után megkésett karácsonyi ajándékot kapott. 1945 végére 55 járművet gyártottak.

1946-tól a pénzreformig havonta körülbelül 1 000 járművet gyártottak. Az anyaghiány és a jegyrendszer, valamint a személyzet hiánya miatt nem volt lehetséges több jármű gyártása. A felelős megbízottak 1949 őszére megalapozták a vállalat további növekedését. Létrehoztak egy értékesítési és ügyfélszolgálati szolgáltatási rendszert, és 1947-ben elkezdték exportálni a Volkswagen szedánt.

A polgári gyár fejlesztéséről és a Volkswagen Type 1 sorozatgyártásának megindításáról szóló döntés volt az egyedülálló sikertörténet kiindulópontja. A korai újraindításnak köszönhetően a Volkswagenwerk GmbH kiváló kiinduló helyzetet kapott a gazdasági fellendüléshez a D-Mark bevezetése után. A nem hivatalos „VW Beetle” megnevezése alatt az autó népszerűbb lett, mint szinte minden más autómodell az egész világon, és rekordokat döntött a gyártás időtartama és mennyisége szempontjából is. A Volkswagen csak 2003-ban állította le Mexikóban a VW Beetle gyártását, miután 21 529 464 járművet gyártottak, köztük mintegy 15,8 milliót Németországban.

The post 75 évvel ezelőtt kezdődött a Volkswagen Beetle sorozatgyártása Wolfsburgban appeared first on Retrovasak.hu.

The post 1967-es Volkswagen Bogár restaurálása appeared first on Retrovasak.hu.

The post Golf & Bogár közös krúz appeared first on Retrovasak.hu.

The post Volkswagen Bogarak 1971-ből appeared first on Retrovasak.hu.