Ez nem egy vitrinben tartott veterán. Ez egy élő emlék.

1975 – amikor minden elkezdődött

Az autó 1975 júniusában gördült le a gyártósorról. Akkor, amikor még természetes volt, hogy az utak zöme keskenyebb, a tempó lassabb, az utazás pedig esemény volt, nem rutinfeladat.

1978 májusában került Ferenc nagyapjához, Papához. Egy Lada 2101 birtoklása akkoriban nem csupán közlekedési eszközt jelentett. Várakozást, büszkeséget, státuszt – és rengeteg gondoskodást. Az autót becsülték, vigyáztak rá, de nem féltették a használattól. Dolga volt.

Egy gyerekkor négy keréken

Ferenc 1980-ban született, így szó szerint ebben az autóban nőtt fel. A Zsiguli hátsó ülésén telt el a gyerekkora egy része:

• hosszú nyári utak a nagyszülőkkel,

• közös nyaralások,

• beszélgetések, amelyek az út végére sem értek véget.

Volt ugyan a családban Trabant is – az Apu Trabija –, de a gyermeki szemnek a Zsiguli volt az igazi. A „nagy autó”. A biztos, a kényelmes, az álom.

És eljött az a pillanat is, amikor ezen tanult meg vezetni. Az első kuplungolások, az első lefulladások, az első sikeres indulások – mind-mind ehhez az autóhoz kötődnek.

Az idő múlik, az emlékek maradnak

A Zsiguli sosem lett múzeumi darab. Nem állt ponyva alatt, nem csak hétvégi napsütésben mozdult meg. Használták. Éltek vele. És ahogy az lenni szokott, az idő nyomot hagyott rajta – nemcsak a karosszérián, hanem a történetében is.

2018-ban Papa már nem vezetett. Akkor érezte elérkezettnek az időt, hogy az autó jó kezekbe kerüljön. A család férfitagjai egyetértettek: Ferenc kapja meg.

Egy gyermekkori álom vált valóra.

Sajnos nem sokkal később Papa elhunyt. Az autó azonban itt maradt – mint egy darabka belőle. Egy illat, egy hang, egy régi mozdulat minden indításnál.

Új szín, régi tisztelet

A használatnak ára van. A karosszéria javításra szorult, az eredeti fényezés már sehol sem volt meg. Eljött a döntés pillanata: mit kezdjenek vele?

Ferenc és párja nem a katalógusok világából választott. Katonai zöld szín mellett döntöttek – tisztelegve a nagyszülők előtt, akik mindketten katonatisztek voltak. Ez a szín nem divatból született, hanem emlékezésből.

A felújítás igazi közös munka lett. Nem csupán szerelés és javítás, hanem beszélgetések, tervek, kompromisszumok – ahogy egy családi örökséghez illik.

A történet tovább él

A Zsiguli Ferenc saját családjának életében is fontos szerepet kapott.

• Három gyermekükkel nyaralni is mentek vele.

• Ma már esőben ritkán kerül elő – inkább megbecsülve, óvva él.

• És ami talán a legszebb: a fia is szívesen vezeti.

Így válik teljessé a kör. Nagypapától unokáig. Gyerekkortól gyerekkorig.

51 év – és még messze a vége

Idén 51 éves az autó. Egy fél évszázados Zsiguli, amelyben több van, mint vas, csavar és benzin. Ebben az autóban idő utazik.

És amíg van, aki indítja, aki vezeti, aki mesél róla, addig nem öregszik meg igazán.

Köszönjük Tóth Ferencnek ezt a történetet. Mert a retrovasak.hu nem csak autókról szól – hanem az emberekről, akik szeretik őket.

Retrovasak.hu

The post Egy Zsiguli, amelyben nemcsak emberek, hanem emlékek is utaztak appeared first on Retrovasak.hu.

🔧 Mi teszi igazán különlegessé?
– Korai széria
– Valós, alacsony futásteljesítmény
– Eredeti részletek, patinás állapot
– Valódi kelet-európai múlt, nem utólag kitalált történet

Ez a Zsiguli nem egy túlfényesített restaurálás eredménye, hanem egy megőrzött időlenyomat abból a korszakból, amikor az autóknak még karakterük, hangjuk és illatuk volt.

The post Csak 61 000 km! | 1974-es korai Zsiguli Szófiából – igazi keleti túlélő – VIDEÓ appeared first on Retrovasak.hu.

Ez a történet Hubert Tamás, az autó tulajdonosának emlékein keresztül elevenedik meg.

A történet 1975 nyarán kezdődött. Tamás szülei ekkor fizettek elő az autóra az esküvői pénzükből. Egy közös élet indulásának egyik legelső nagy döntése volt ez, tele reménnyel és tervekkel. Két évvel később, 1977. február 11-én vették át újonnan az autót. Tamás ekkor még alig volt egyéves, de az autó már akkor is a család része lett.

Nem telt el sok idő, és eljött az első közös nyár. A Balaton felé vezető utak, a forró aszfalt illata, a gondosan megpakolt csomagtartó emléke máig él benne. 1978-tól már az öccse is ott ült velük, és innentől kezdve az autó vitte a családot szinte az egész országon keresztül. Nem sietett, nem akart többnek látszani, mint ami volt – egyszerűen csak tette a dolgát, ahogy akkoriban az emberek is.

A kor szokásai szerint a szülők nem sokkal az átvétel után előfizettek egy újabb autóra. Úgy számoltak, mire az megérkezik, a régi addigra 4–5 éves lesz, és nagyjából annyiért eladható majd, mint amennyibe az új kerül. 1982-ben meg is érkezett az új autó, a „régit” pedig a nagyszülők vették át. Az autó maradt a családban, és újabb történetekkel, csendes hétköznapokkal gazdagodott.

Az évek teltek, Tamás felnőtt. 1993-ban megszerezte a jogosítványát. Addigra a nagyapja már alig vezetett, az autó többnyire némán pihent a garázsban. Néha elvitte egy-egy körre, de már akkor is tudta: nem csak használja, hanem vigyáz rá. Mindig visszakerült a garázsba, rossz időben elő sem vette – pontosan úgy, ahogy azt a szülei és a nagyszülei is tették.

1994 januárjában a nagyapja elhunyt, és szóba került az autó eladása. Akkoriban egy 17 éves, nagyjából 100 ezer kilométert futott Zsigulinak nem volt számottevő piaci értéke. Túl volt már több sárvédő-, küszöb- és homlokfalcserén, valamint egy külső fényezésen, de ezek inkább a túlélésről szóltak, mint a szépségről. A szülők végül úgy döntöttek: nem adják el. Jó lesz Tamásnak, az első autójának.

És valóban: ez lett élete első autója. Talán ezért, talán a rengeteg emlék miatt, de mindig különleges gonddal bánt vele. Zavarták a korábbi karosszériás és fényező munkák hibái, de mélyen belül már akkor megszületett az elhatározás: egyszer még olyan lesz, mint régen. Olyan, mint amikor gyerekként a hátsó ülésről nézte a nyári tájat, miközben a szülei vitték őket nyaralni.

Erre a pillanatra 2020-ban érkezett el az idő. Az autó teljes felújításon esett át, csavarig szét lett szedve, és minden apró részletre kiterjedő, lelkiismeretes munka készült rajta. A felújítást Bóna Zoli végezte, akiért Tamás máig hálás, csakúgy, mint az egyesület sok segítő tagjáért.

2020 szeptemberében az autó sikeresen megkapta a muzeális minősítést. De ez nem csak egy hivatalos pecsét volt. Ez annak a bizonyítéka, hogy egy autó, amely egy fiatal házaspár esküvői pénzéből indult, végigkísért egy családot, generációkat kötött össze, és végül újra pontosan olyan lett, mint egykor.

Ahogy Hubert Tamás meséli:
ez az autó nem csupán fém, csavarok és benzin.
Ez emlékek gyűjteménye, egy letűnt korszak csendes tanúja – és egy darabka az életéből, amely örökre vele marad.

retrovasak.hu

The post Egy esküvői pénzből vett Zsiguli, amely egy élet történetét őrzi appeared first on Retrovasak.hu.

The post Zsiguli indítás – Csirketelep appeared first on Retrovasak.hu.

The post 2104 EzerHármas – Csirketelep appeared first on Retrovasak.hu.

Egy kis olvasnivalóként szeretnék néhány gondolatot megosztani Veletek. Nekem egy 1994-es évjáratú, 2104-es Ladám van. Tudom, lehet lerágott csont már a Zsiguli téma, de én nagyon szeretem ezt az autót. A formája, a beltér és a motor hangja számomra igazán remek élményt nyújt, ahányszor csak vezethetem. Nem napi használatú autó, de száraz időjárás esetén, szabadidőmben, kirándulásra használom, nem áll a garázsban.

Minden bizonnyal én a jármű harmadik tulajdonosa vagyok. A kereskedésből egy idős Úr vásárolta valahol a Dunántúlon. Egy ráfutásos baleset után már nem hajtotta tovább, garázsba került  az autó. Idővel viszont úgy döntött, hogy ideje megválni az orosz vastól és így került Budapestre egy autószerelőhöz. A karosszéria sérülését kijavították, új lámpatesteket valamint egy polírozást is kapott. Friss vizsgásan vásároltam, viszont a műszaki tartalom nem volt kielégítő. Így idén szerelőhöz vittem és bizony csereérett volt már a kormánymű, lengéscsillapítók, fékbetétek, üzemanyag szivattyú illetve néhány alkatrész a futóműben.

Sokan itt ahogy látom, értenek a retro vasaikhoz viszont én bevallom hogy nem feltétlenül fogok bele akármilyen szerelésbe, szakemberre bízok bizonyos munkálatokat, legalábbis egyelőre. Amit biztosan elvégzek, azok az olaj-és szűrőcserék, kipufogó csere, beltér csinosítása. Fejlesztésként elektronikus gyújtással, valamint egy 50-es Janó sport kipufogó rendszerrel láttuk el.

Az autóvásárlásra kitérve, nem sok példány maradt fenn ezekből a kombi változatokból (ráadásul én öt sebességes váltóval kerestem, ebből még annyi sincs). Eleve a Ladák ára is széles skálán mozog, attól függően, milyen állapotúra áhítozunk. Én ezelőtt a példány előtt kettőt néztem meg, próbáltam ki, hát igen vegyesek voltak az érzéseim. Viszont amikor 2020 augusztusában ezért a járgányért mentem a párommal, hogy kipróbáljuk, körülbelül már el volt döntve, hogy autó nélkül nem jövünk haza.

Szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem nyílt egy ilyen gépjármű vezetésére, ez nekem az autózás élményét jelenti. Mindemellett hálás is vagyok mindazoknak, akik segítségemre voltak/vannak ebben. Valamint sok sikert is szeretnék kívánni azoknak, akik hasonlóképp tesznek, mindig jó érzés az utakon látni az idősebb technikákat.

A beszámoló mellett pedig szeretném pár fotóval is megmutatni az autót, hogy ne csak elképzelni kelljen.

Tulajdonos: Ferenczi Ákos

Köszönjük a rövid összefoglalót!

Sok-sok élményt kívánunk a RetroVashoz 🙂

Retrovasak.hu csapata

The post A régi álom: Lada 2104 – 5 sebességes váltóval – olvasónk küldte appeared first on Retrovasak.hu.

The post Lada 2103 (1978) – Nagyon jó bőrben van 42 évesen is a diplomatakék Ezeröcsi appeared first on Retrovasak.hu.

The post Így készült a Lada 2103-as videónk appeared first on Retrovasak.hu.

The post A halál torkából visszahozott Zsiguli 2101 (1971) appeared first on Retrovasak.hu.

The post Párt Garázs Bodolai Elvtársnál! (zúg a Volga) – Csirketelep appeared first on Retrovasak.hu.