Trabant 602

Az 1960-as évek elején a Trabant gyár tervezői nekiláttak a 600-asok továbbfejlesztésének. 1963-ban mutatkozott be a jól ismert kétütemű 601-es, ám vele párhuzamosan egy wankeles példányt is teszteltek. Az első kísérleti példányok 1968-ban készültek el, melyek megjelenése szinte egyezetett a korábbi modellekével.

A 602-es egyik fő érdekessége, hogy a megszokott kéthengeres, kétütemű erőforrás helyett egy 497 köbcentis wankel motort kapott, ami 6.000-es fordulaton 63 lóerő leadására volt képes. Csúcssebessége 147 km/h volt, átlagfogyasztása 7 és 12 liter között változott.

Akárcsak a legtöbb gyártó, a rotoros erőforrást a Trabant sem volt képes „megszelídíteni”. A projektet elvetették, az összes prototípust bezúzták. A Trabant Múzeum 2002/2003-ban elkészített egy replikát, ami több 1.1-es alkatrészt is tartalmaz.

Trabant 602V

A nevében szereplő „V” betű ellenére a 602V nem V8-as motort kapott. A mássalhangzó a német „Vollheck”, vagyis ferdehátú kivitelre utal.

Annak ellenére, hogy eredetileg egy 30 lovas kétütemű motorral tervezték, az előző 602-es wankel motorjával is kompatibilis volt, így gyakorlatilag mind a két erőforrással gyárthatták volna.

Bár konkrét adatot nem találtam arról, hogy miért is tartották jó ötletnek, hogy egy ferdehátú modellt is piacra dobjanak, arra tudok csak gondolni, hogy a ’60-as évek végén már Nyugaton is több ilyen típust fejlesztettek. Ott van már rögtön a ’74-ban bemutatott Golf és a ’70-től forgalmazott Ford Pinto is.

Trabant 603

Az eddigiek közül a 603-as tűnt a legígéretesebb prototípusnak, amit nem csak formailag, de műszakilag is sok mindenben eltért a 601-es változatoktól. Igaz, ezt is duroplaszt karosszériával tervezték és műgyantával kenték ki, viszont Nyugatora is el akarták adni, így háromféle motorral is szerelték volna.

Az első erőforrás egy kétütemű, kéthengeres, 600 köbcentis változat volt, ami 30 lóerő leadására volt képes. Ezt egy 0,5 literes, egytárcsás Wankel követte, amit az NSU lincensze alapján terveztek meg. A kisebb lökettérfogat ellenére ez a motor 25-tel több, vagyis 55 lóerő leadását tette lehetővé. A harmadik változatot a Trabant a Skodával közösen fejlesztette, ami egy négyhengeres, kétütemű, 40 lovas változat volt.

Annak ellenére, hogy a 603-as Trabi sosem került sorozatgyártásba, egyes állítások szerint egy NSZK-s gyártó megvásárolta a koncepció jogait, amit később a Volkswagen Golf formájában született meg. Persze ez csak egy legenda, de ki tudja, még igaz is lehet…

Mit gondolsz, a fenti három Trabant prototípus közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A Trabant 50 árnyalata – 4. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A 601-esek voltak a zwickaui gyár leghosszabb időn át gyártott modelljei. 1963 és 1991 között több mint 2 millió 818 ezer példány talált gazdára. Így nem is meglepő, hogy ha csak annyit mondasz, hogy „Trabant” vagy Trabi, mindenki azonnal a 601-esre gondol.

De milyen Trabikat gyártottak a 601-es előtt? Milyen egyedi kivitelei voltak? Milyen autók gyártását tervezték még? A Trabant 50 árnyalata c. cikksorozatból ezek ki fognak derülni! Ebben a részben a „Gömbölyű Trabantokról” olvashatsz.

Trabant 500, 1960-1963

1960-ban mutatkozott be a Trabant 500-as szériája, amit a P50-esekkel 3 éven át párhuzamosan gyártottak. A két típus között csak kisebb változásokat figyelhetünk meg, viszont az 500-asok díszítése sokkal jobban illeszkedtek a kibontakozó autóipari űrkorszak esztétikai ideáljaihoz.

Annak ellenére, hogy a kasztni formatervezése, mondhatni, változatlan maradt, ráadásul a tolóablakokat továbbra sem váltották fel a tekerős ablakok, az 500-asok több olyan designelemmel is bírnak, amik akkoriban az USA-ban és Nyugat-Európában divatosnak számítottak.

Már a P50-esek első indexbúrái is rakétákat utánzó, un. „dagmar” stílusú formatervet kaptak, viszont az 500-asok oldalsó díszlécei az ’50-es évek közepén forgalmazott Buickok krómcsíkjainak másolatai, melyek vonalvezetése a géptestnek dinamikus megjelenést kölcsönöztek.

Trabant 600, 1962-1965

1963-ra a gömbölyű Trabantot ismét áttervezték. Az oldalsó díszléceket újakra cserélték, az erőforrás lökettérfogatát 100 ccm-mel megnövelték. Akárcsak az 500-asok esetén, a kétajtós „tudor” limuzin kivitelek mellett a háromajtós kombik is szerepelek a 600-asok palettáján.

Az alig több mint 106 ezres példányszámban gyártott NDK-s kisautót Standard, DeLuxe és Camping fantázianevű felszereltségi szintekkel lehetett rendelni. Ez utóbbi kifejezetten a kombik felszeretségét jelölte. A puttonyos „Camping” változatok tetőlemezei elhúzható ponyvatetőt kaptak, az üléseket ággyá lehetett alakítani, bár ez a hagyományos Universalokra is vonatkozott.

Neked a P50-es, 500-as, vagy 600-as Trabi a kedvenced? Miért? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A Trabant 50 árnyalata – 3. rész |Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

De milyen Trabikat gyártottak a 601-es előtt? Milyen egyedi kivitelei voltak? Milyen autók gyártását tervezték még? A Trabant 50 árnyalata c. cikksorozatból ezek ki fognak derülni! Ebben a részben a „Gömbölyű Trabantokról” olvashatsz.

Trabant 500, 1960-1963

1960-ban mutatkozott be a Trabant 500-as szériája, amit a P50-esekkel 3 éven át párhuzamosan gyártottak. A két típus között csak kisebb változásokat figyelhetünk meg, viszont az 500-asok díszítése sokkal jobban illeszkedtek a kibontakozó autóipari űrkorszak esztétikai ideáljaihoz.

Annak ellenére, hogy a kasztni formatervezése, mondhatni, változatlan maradt, ráadásul a tolóablakokat továbbra sem váltották fel a tekerős ablakok, az 500-asok több olyan designelemmel is bírnak, amik akkoriban az USA-ban és Nyugat-Európában divatosnak számítottak.

Már a P50-esek első indexbúrái is rakétákat utánzó, un. „dagmar” stílusú formatervet kaptak, viszont az 500-asok oldalsó díszlécei az ’50-es évek közepén forgalmazott Buickok krómcsíkjainak másolatai, melyek vonalvezetése a géptestnek dinamikus megjelenést kölcsönöztek.

Trabant 600, 1962-1965

1963-ra a gömbölyű Trabantot ismét áttervezték. Az oldalsó díszléceket újakra cserélték, az erőforrás lökettérfogatát 100 ccm-mel megnövelték. Akárcsak az 500-asok esetén, a kétajtós „tudor” limuzin kivitelek mellett a háromajtós kombik is szerepelek a 600-asok palettáján.

Az alig több mint 106 ezres példányszámban gyártott NDK-s kisautót Standard, DeLuxe és Camping fantázianevű felszereltségi szintekkel lehetett rendelni. Ez utóbbi kifejezetten a kombik felszeretségét jelölte. A puttonyos „Camping” változatok tetőlemezei elhúzható ponyvatetőt kaptak, az üléseket ággyá lehetett alakítani, bár ez a hagyományos Universalokra is vonatkozott.

Neked a P50-es, 500-as, vagy 600-as Trabi a kedvenced? Miért? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A Trabant 50 árnyalata – 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A 601-esek voltak a zwickaui gyár leghosszabb időn át gyártott modelljei. 1963 és 1991 között több mint 2 millió 818 ezer példány talált gazdára. Így nem is meglepő, hogy ha csak annyit mondasz, hogy „Trabant” vagy Trabi, mindenki azonnal a 601-esre gondol.

De milyen Trabikat gyártottak a 601-es előtt? Milyen egyedi kivitelei voltak? Milyen autók gyártását tervezték még? A Trabant 50 árnyalata c. cikksorozatból ezek ki fognak derülni! Az első részben a klasszikus 601-es legrégebbi őseiről olvashatsz!

DKW F8 és IFA F8, 1939 – 1942 és 1948 – 1955

A legendás Trabik története 1939-ben kezdődött, mikor az Auto Union-konszern egyik márkája, a DKW piacra dobta az F8-as modellt. A típust 1942-ig gyártották, nevében az „F” a fronthajtást jelölte, míg a „8”-as jelöléssel a korábbi F7-esektől kívánták megkülönböztetni.

Termelési ideje alatt két változata jelent meg. Az alapmodell Reichsklasse-t csak rövid ideig, 1940-ig forgalmazták, míg a drágább Meisterklasse 1942-ig volt rendelhető. A DKW F8-asait három kivitelben, kétajtós limuzin, kabrió és furgon formájában lehetett rendelni.

De hogyan is kapcsolódik a DKW a Trabanthoz? A II. világháború lezárását követően a zwickaui gyár az NDK fennhatósága alá került. 1948-ban a keletnémetek ismét belevágtak a széria termelésébe, ám ők az IFA F8-as jelöléssel gyártották. Az autó műszaki és formatervi részletein szinte semmit sem változtattak.

Az IFA F8-asok talán annyiban voltak mások, hogy háromajtós kombi és platós változatok is készültek, illetve a termelés utolsó pár évében a géptest már duroplastból készült. Ez utóbbi a 601-esekre is igaz volt, ráadásul a Trabantok az IFA, vagyis a DKW F8-as 700 köbcentis erőforrását örökölték.

AWZ P70, 1955 – 1959

1955-ben az F8-as IFA-kat felváltották az AWZ P70-es modellek, amik továbbra is a bevált, 684 köbcentis, kétütemű, kéthengeres erőforrást használták. A széria érdekessége, hogy a hagyományos limuzin és kombi kivitelek mellett kupé változata is létezett.

Mivel a korai időszakban az NDK nyersanyagokban szűkölködött, a tervezőknek minimalizálni kellett az autók „fémtartalmát”. Ezt a problémát úgy hidalták át, hogy a P70-es vázát fából készítették, majd erre illesztették rá a duroplast lemezeket. A 22 lóerős kisautóból több mint 36 ezer darabot gyártottak.

Az 1950-es évek második felében az NDK pártvezetősége utasítást adott egy újabb modell bevezetésére, melyek erőforrásai csak 500 köbcentisek lehettek. Így született meg ’57-ben, már Trabant néven, a P50-es modell, melyet, bár a P70-esek utódjának szántak, három évig azokkal párhuzamosan gyártották.

A Trabant 50 árnyalata sorozat 2. részében a P50-esekről és 500-asokról olvashatsz. Neked a fenti lét modellből melyik jön be a leginkább? Esetleg vezetted már az egyiket? Oszd meg velünk véleményed és tapasztalataid!

Cikk: Tarsoly Bálint

The post A Trabant 50 árnyalata – 1. rész | Villám Veterán | appeared first on Retrovasak.hu.