„Marcello Gandini számomra az egyik legnagyobb formatervező, akinek a művei mindig is nagy hatással voltak rám és a munkáimra” – fogalmazott Adrian van Hooydonk, a BMW Group vezető formatervezője, akit azóta izgatott a BMW Garmisch, amióta néhány évvel ezelőtt, néhány kifakult korabeli fényképen először megpillantotta. „A BMW Garmisch felélesztése kiváló lehetőséget adott nekünk arra, hogy méltó módon tisztelegjünk Mr. Gandini előtt, felelevenítsük egyik kevésbé ismert munkáját és újra reflektorfénybe gurítsuk a Bertone azon stílusirányzatát, amely egykoron jelentős mértékben meghatározta a BMW modellek formanyelvét. Számomra már ez is elegendő okot adott ehhez a projekthez: betölteni a réseket és kiegészíteni a BMW történetét” – tette hozzá Adrian van Hooydonk.

A BMW formanyelvére a kezdetektől nagy hatással voltak az olasz formatervezők és karosszériaépítő manufaktúrák munkásságai. A Carrozzeria Touring 1930-as évek végén napvilágot látott BMW 328 Mille Miglia modelljének könnyűszerkezetes alumíniumból készült karosszériájától kezdve, egészen a Giorgetto Giugiaro keze munkáját dicsérő, ék alakú BMW M1 világpremierjéig, a márka formanyelvét az olasz koncepciók és ötletek Alpokon átívelő szellemisége járta át. És mint a ’60-as, ’70-es években készült olasz show-autók többsége, a Bertone által tervezett eredeti BMW Garmisch is egyfajta független dizájnjavaslatként szolgált, a stúdió kreativitását éltetve. „Az eredeti ötlet magától Nuccio Bertone-től származott, aki a Genfi Nemzetközi Autószalonon leleplezett meglepetéssel a BMW-vel kialakított kapcsolatunkat kívánta tovább erősíteni” – emlékszik vissza Marcello Gandini, aki akkoriban a Bertone formatervezési részlegét irányította.

„Egy olyan modern, közép-méretosztálybeli kupét akartunk alkotni, amely hű a BMW formanyelvéhez, de egyszerre dinamikus és provokatív is” – tette hozzá. Miközben oldalnézetből a koncepció felettébb simára és letisztultra sikerült, a BMW Garmisch egyik legjellegzetesebb stílusjegye a vese alakú hűtőrácsok függőlegesen elrendezett, szinte szögletes kialakítású újraértelmezése volt, amelyet két oldalról üvegburába épített, négyzet alakú első fényszórók szegélyeztek. Hasonlóan szokatlan elem volt a C-oszlopokba épített, sportautós szellőzőnyílás és Marcello Gandini egyedi stílusának egyik ikonikus fogása, a hátsó ablak méhsejt-mintázatú hálóborítása.

Noha a modell mindössze néhány hónap alatt elkészült, a tervezők az eredeti utastér hű másának elkészítési lehetőségét sem halasztották el. A középkonzol függőlegesen elrendezett rádiójával, az első utasülés előtt kihajtható nagyméretű tükörrel, illetve a rikító szín- és anyaghasználattal a BMW Garmisch elegáns megoldásokkal tette összetéveszthetetlenné a kor funkcionális elvei szerint megalkotott utasteret. Marcello Gandini szerint a koncepció névválasztása is a lebilincselő emlékeket élteti: „Olaszországban akkoriban rendkívül népszerű volt a síelés, a Garmisch név pedig a téli sportok emlékét és az alpesi eleganciát idézte” – mondta.

Ahogyan az eredeti koncepció, úgy az új BMW Garmisch is a márka dizájnkutatási és prototípus-építési szaktudásának legjavát igazolja. Tekintve, hogy a BMW Garmisch megszületését dokumentáló egykori feljegyzésekből mára alig maradt valami, a BMW Group Design és a BMW Group Classic egy különleges nemzetközi csapatot hívott össze, hogy néhány korabeli, többnyire fekete-fehér fényképből kiindulva, közösen elevenítsék fel a klasszikus koncepció karosszériájának és utasterének minden részletét.

A folyamatnak maga Marcello Gandini is részese volt, aki az egykori koncepció megalkotásáról őrzött emlékeivel járult hozzá a formatervezők munkájához, többek között olyan kulcsfontosságú részletekkel, mint a karosszériafényezés – az akkori olasz divattrendeknek megfelelően halvány pezsgőmetál – árnyalata vagy az utastér anyaghasználata. És miután a BMW formatervezői a legkorszerűbb háromdimenziós technológiával újraalkották a klasszikus koncepció minden részletét, a BMW Garmisch egy torinói karosszériaépítő manufaktúrában látott napvilágot – éppúgy, ahogy az eredeti koncepció mintegy fél évszázaddal ezelőtt.

„Amikor először meghallottam, hogy a BMW fel kívánja éleszteni a BMW Garmisch koncepciót, kissé meglepődtem” – emlékszik vissza Marcello Gandini az Adrian van Hooydonkkal való első találkozására. A BMW Group vezető formatervezője 2018 nyarán kereste fel Torinóban az olasz legendát azzal, hogy a projekthez engedélyét és hozzájárulását kérje. „Megtisztelve érzem magam, amiért a projekt részese lehettem és nagy örömmel tölt el, hogy a BMW a múlt eme izgalmas részletének feltámasztása mellett döntött. Elnézve a végeredményt, még nekem is nehezemre esik megkülönböztetni az eredetitől” – nyilatkozta Marcello Gandini.

Letisztult, minimalista formanyelvével, precíz vonalvezetésével és mértani formáival a BMW Garmisch azon meghatározó stílusirányzat egyik ékköve, amelyet az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején az olyan úttörő olasz stúdiók vetítettek előre, mint a Bertone, az Italdesign és a Pininfarina. Az autóipar formatervezői mind a mai napig inspirációként tekintenek az akkoriban forradalminak számító megoldásokra. Az avantgárd stílus egyik nagyköveteként a BMW Garmisch az autóiparban elterjedt formák módszeres újragondolására ösztönözte a tervezőket. „A Concorso d’Eleganza Villa d’Este színpadán a múlt egy szeletét kívántuk feléleszteni, miközben azt is megjegyezzük, hogy mely irányba haladunk tovább. Marcello Gandini munkáit mindig is a letisztultság és a következetesség jellemezte, drámai köntösbe csomagolva. Ezért is találom rendkívül inspirálónak az alkotásait. Néhány apró húzással mindig képes volt valami egészen látványosat alkotni, a kevesebb több vezérelv effajta alkalmazása ma is kifejezetten modernnek számít” – fogalmazott Adrian van Hooydonk.

Az 1938-as születésű Marcello Gandini a XX. század egyik legmeghatározóbb autóipari formatervezője volt. Az alatt a tizennégy esztendő alatt, amíg a torinói Bertone stúdió formatervezési vezetőjeként dolgozott, a kor számos merész és forradalmi modelljét alkotta meg, köztük olyan ék alakú sportautókat, mint a Lancia Stratos Zero vagy az Alfa Romeo Carabo, illetve olyan ikonikus egyéniségeket, mint a mára rendkívül ritka gyűjtői példánnyá érett Lamborghini Miura. Marcello Gandini és a Bertone formatervezőinek munkája a BMW Garmisch mellett a BMW Spicup show-autóban és a BMW 5-ös sorozat első generációjában is visszaköszön, amely a BMW korábbi vezető tervezője, Paul Bracq irányítása alatt látott napvilágot.

Ezt is érdemes elolvasni:

The post Egy klasszikus koncepció újraalkotása: BMW Garmisch appeared first on Retrovasak.hu.

A Forma-1 legutóbbi futama előtt ismét felragyogtak a BMW legfényesebb pillanatai: július 1-jén, az Osztrák Nagydíj rajtját megelőzően legendás versenyautók és világhírű pilóták vették birtokba a spielbergi Red Bull Ring aszfaltcsíkját. A Legendák Parádéján a ’70-es és ’80-as évek Német Sportautó Bajnokságának (DRM – Deutsche Rennsport Meisterschaft) tizenegy klasszikus túraautója gurult újfent egymás mellé, élen a BMW Group Classic két kivételes négykerekűjével: a márka negyven évvel ezelőtti motorsport-sikereit a középmotoros BMW M1 sportautó, a gyártó imádott kupésorozatainak fél évszázaddal ezelőtti megteremtését pedig a BMW 3.0 CSL versenyautó képviselte.

A Német Sportautó Bajnokságot 1972 és 1985 között rendezték meg Európa egyik legnagyobb, legnépszerűbb túraautó-megmérettetéseként. A rajtrácsra a gyári csapatok és a privát színekben versenyző istállók látványos versenyautói gurultak fel, és noha a járművek kivétel nélkül a versenyben résztvevő márkák valamely, tömegtermelésben kínált modellsorozatának képviselői voltak, a tervezőmérnökök évről évre a legkorszerűbb motorsport-módosításokkal vértezték fel a győzelemre éhes technikákat. A Német Sportautó Bajnokságban számos felejthetetlen pilóta versenyzett, így többek között a német Rolf Stommelen, a német Klaus Ludwig, az osztrák Harald Ertl, a francia Bob Wollek, a német Jochen Mass, a német Manfred Winkelhock, az osztrák Markus Höttinger és a német Hans-Joachim Stuck is. Utóbbi „egyszerűen fantasztikus időszakként” emlékszik vissza a versenysorozatban töltött évekre.

A BMW 3.0 CSL modell elnevezésében a „CSL” típusnév a kupé (Coupe), a sport (Sport) és a könnyűszerkezetes (Leichtbau) szavakra utal. Az 1968-ban bemutatott kétajtós sportautó a BMW kupésorozatainak csúcsmodelljeként ünnepelte premierjét, mígnem a túraautó-bajnokságok történetének egyik legsikeresebb négykerekűjévé avanzsált. A BMW 3.0 CSL hat abszolút győzelmet zsebelt be az Európai Túraautó-Bajnokságban, az elsőt rögtön 1973-as debütáló évében. A diadal a holland pilóta, Toine Hezemans nevéhez fűződik, aki a Legendák Parádéján ismét a klasszikus versenyautó volánja mögé ült.

A BMW M1 sportautót az 1000 lóerő fölé húzott maximális teljesítmény és a látványos lökhárítók írták be azonnal a motorsport történelemkönyvébe, a Német Sportautó Bajnokság egyik legemlékezetesebb versenyzőjeként. Ezt megelőzően, 1979-ben és 1980-ban kifejezetten a BMW M1 sportautónak rendeztek betétfutamokat a Forma-1 versenyhétvégéin, ahol a száguldó cirkusz leggyorsabb pilótái szálltak harcba a privát versenyzőkkel és a feltörekvő tehetségekkel. A Legendák Parádéján a német Christian Danner vezette a BMW Group Classic ikonikus sportautóját. Pályafutása során Danner számos futamgyőzelmet elhódított a világ legkülönlegesebb túraautó-bajnokságaiban, és ő az egyik olyan pilóta, akinek neve egybeforrt a BMW M1 sportautóval.

Július 1-jén a hajdani Német Sportautó Bajnokság számos másik fénypontja is versenypályára gurult, így többek között további három, privát tulajdonban lévő BMW versenyautó is. Egyikük a BMW 3.6 CSL Alpina volt, volánja mögött a Forma-1 háromszoros bajnokával, az osztrák Niki Laudával.

The post BMW legendák az Osztrák Nagydíj előfutamán appeared first on Retrovasak.hu.

 „Imádom ezt az autót. Sokkal sikeresebb, mint maga a műalkotás” – így vélekedett Andy Warhol, miután festőecsetével egyedivé varázsolta a BMW M1 sportautót. És noha a BMW Art Car kollekció negyedik tagja kevesebb, mint fél óra alatt készült el, a középmotoros egyéniséget övező rajongás még negyven év távlatából is töretlen.

Az Egyesült Államokban született, világhírű Pop Art művész a kor autórajongóinak szenvedélyében osztozott, guruló műalkotásának varázsa így időtlen klasszikusként ejti rabul a vezetés szerelmeseit. A rajongók többsége Andy Warhol munkáját tekinti a BMW Art Car kollekció legfényesebb pontjának, nem csoda hát, hogy álmai témájaként a müncheni gépkocsi-fotográfus, Stephan Bauer választása is erre a BMW M1 modellre esett. A huszonkilenc éves művész tavaly a BMW Group Classic „Shootout 2018” elnevezésű közösségimédia-versenyének győzteseként tűnt fel, megnyerve a negyedik számú BMW Art Car exkluzív fotózásának lehetőségét. A fényképek, amelyek merőben új megvilágításba helyezik a BMW modelltörténetének legendás négykerekűjét, az Andy Warhol munkásságát dicsérő BMW M1 negyvenedig születésnapját ünneplik.

Az exkluzív fotózás helyszínéül szolgáló kölni gyárépület kiválasztásával Stephan Bauer látványos kontrasztot hozott létre a rikító színekkel megálmodott BMW Art Car és az elhagyatott épület fakó szürkesége közé, egy későbbi kültéri fotózáson pedig lézerfényekkel burkolta misztikus környezetbe a BMW M1 sportautót. A legendás négykerekű mindkét beállításban egy eddig ismeretlen oldalát fedte fel a fényképezőgép előtt.

Andy Warhol guruló műalkotásának fényképezése egy valóra vált álomnak bizonyult Stephan Bauer számára. Annál is inkább, mert a modell elkészültekor maga az alkotó is jelentősen megnehezítette a fotóriporterek dolgát: a negyedik BMW Art Car bemutatásakor a fényképezőgépek jóformán még be sem kapcsoltak, mire Andy Warhol már végzett is a szivárvány színeiben pompázó alkotással. Mint azt egy későbbi interjúban elmondta, rendkívüli munkatempójával a művész a műalkotás üzenetét kívánta nyomatékosítani. „Arra törekedtem, hogy munkámmal visszaadjam a sebesség élményét, hiszen amikor egy autó gyorsan megy, a vonalak és a színek is elmosódnak” – fogalmazott Andy Warhol.

Az utolsó ecsetvonás után nem sokkal a guruló műalkotás valódi körülmények között is bizonyíthatta sebességét: 1979. júniusában a 76-os rajtszámmal felvértezett BMW M1 rajthoz állt a Le Mans-i 24-órán megmérettetésen. A német Manfred Winkelhock, a francia Hervé Poulain és honfitársa, Marcel Mignot végül kategóriája második helyére és az abszolút tabella hatodik fokára hozta be a negyedik BMW Art Car modellt.

The post Andy Warhol műremeke előtt tiszteleg a BMW appeared first on Retrovasak.hu.

Az R18 a nagy BMW Motorrad klasszikusok esszenciáját ülteti át a jelenkorba, egy történelmi motorkerékpár-formát ruház fel modern, egyedi hangulattal. Tekinthetünk rá úgy is, mint a márka visszatérésére a gyökereihez. Dr. Markus Schramm, a BMW Motorrad vezetője a dizájnt így írta le: „Ezzel az álommotorral a BMW Motorrad a nagy cruiser szegmens emocionális és eredeti megfogalmazását tárja elénk.”

A BMW Motorrad Concept R18 azonnal igazi BMW-ként azonosítható: boxermotor, bölcsőváz, kardán és csepp alakú, feketére fényezett üzemanyagtank kézzel festett kontrasztvonallal – ezen elemek mind a BMW Motorrad klasszikusainak ikonikus elemeit idézik, egyben a modern stílusú vonalvezetésbe vetett magabiztos hitet is sugározva. A kiegyensúlyozott arányok olyan klasszikusokat idéznek, mint a BMW R5.

A váz és a tank egyetlen vonalat alkotnak a kormánytól a hátsó kerékagyig, lendületes eleganciát adva a motornak oldalnézetből. A nagy méretű (elöl 21”, hátul 18” méretű) küllős kerekek biztos kiállást nyújtanak és tökéletesen egyensúlyozzák ki a domináns erőforrást. A gumiabroncsok is a múltat idézik: mint annak idején, most is Metzeler gyártmányúak.

A BMW Motorrad Concept R18 szíve egy újonnan tervezett, kéthengeres, 1800 cm³-es boxermotor. Külsőre tudatosan utal azokra a kéthengeres boxerekre, amelyeket a BMW Motorrad az 1960-es évek végéig épített – csak jelentősen megnövelt lökettérfogatot és modern levegő/olaj hűtést kapott. A nagy prototípus boxer a legapróbb részletekig megtervezett: a motorblokk és a sebességváltó üvegporral fújt alumíniumból készültek, ami ideális alapot teremt a kézzel polírozott alumínium elemeknek, valamint a szíjvédőnek és a szelepfedeleknek.

A motor logója a koncepciómotor nevét viseli és kihangsúlyozza a magas minőséget. A Solex dupla karburátorok – hasonlóan a BMW 2002-ben használtakhoz – a márka építési történetére utalnak vissza, és egy újabb részletettel gazdagítják a motorkerékpár eredeti megjelenését. Egy másik látványos elem a fedetlen, krómozott főtengely, ami a hátsó kereket köti össze a meghajtással. A motorkerékpáron nincsenek további takaróelemek, így a műszaki megoldások jól láthatók. A koncepciómotor elektronikája sem áll többől, mint az indítómotorból és a lámpákból, szintén kihangsúlyozva a letisztult dizájnt.

A fényezési séma tipikus BMW: a villa és a tank fehér, kézzel festett vonalai a fekete alapszínnel a BMW klasszikus fényezését idézik. A diszkrét sárga/arany árnyalat exkluzív felhangot kölcsönöz a világos dupla vonalaknak, míg a tank és a villák speciális fekete fényezése a custom stílusnak megfelelően szokatlan mélységekben pompázik, ahogy a Nap fénye a nagy fém részecskékre esik a fényezés különböző rétegeiben. A dombornyomott, egyszermélyes bőrülés stílusa az 1950-es évekre utal.

A fényszóró dizájnjának grafikái szintén az 1950-es éveket idézik. Az eredeti üveg elemek klasszikus U alakja ezúttal LED-es elemekként köszön vissza. A részletek mindegyike hozzájárul a koncepciómotor egyedi karakteréhez és kiemeli annak mondanivalóját. A BMW Motorrad Concept R18 a hagyományos és történelmi dizájnnyelvet ötvözi a BMW Motorrad modern funkcionalitásával, egyetlen koherens és következetes egészben.

The post Múltidézés: BMW Motorrad Concept R18 appeared first on Retrovasak.hu.

A 2019-es hongkongi Art Basel művészeti kiállításon felállított BMW Lounge középpontjában a BMW Art Cars kollekció legelső tagja tündököl majd. Alexander Calder 1975-ben festette egyedire a BMW 3.0 CSL modellt, amellyel a világszerte osztatlan népszerűségnek örvendő BMW Art Cars kollekció alapjait fektette le. A guruló műalkotás a legendás művész egyik utolsó munkája volt. Saját formákat és motívumokat alkotó szobrászként Alexander Calder könnyedén szabadította ki magát a gépkocsi karosszériaelemei jelentette korlátok közül, mígnem végül egy teljesen egyedi szín- és formavilágot váltott valóra. Munkájában előszeretettel keverte az intenzív árnyalatokat, amelyeket a légterelő szárnyakon, a motorháztetőn és a tetőn keresztül is alkalmazott.

Eredetileg a francia autóversenyző, Hervé Poulain fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy művész közreműködésével egyedivé varázsolja versenyautóját. Poulain a munkával művész barátját, Alexander Caldert bízta meg még a ’70-es évek elején, aki így lefektette a BMW Art Cars kollekció alapjait.

Az azóta eltelt időben számos világhírű művész alkotott meg és formált saját képére guruló műalkotást, a BMW Art Cars kollekció így magával ragadóan egyedi gyűjteménnyé bővült. A tizenkilenc közreműködő művész között olyan világhírű alkotók találhatók, mint Frank Stella, Roy Lichtenstein, Andy Warhol, A.R. Penck, David Hockney, Jenny Holzer, Jeff Koons, John Baldessari és Cao Fei. A guruló műalkotások egytől egyig a művészet, a dizájn és a technológia kulturális, illetve történelmi fejlődését tükrözik.

The post Ismét megmutatja magát a BMW guruló műalkotása appeared first on Retrovasak.hu.

100 évvel ezelőtt: rekord magasságban a BMW – fennállása során először

1919. június 17-én egy tapasztalt tesztpilóta, Franz Zeno Diemer segítette hozzá a BMW néven induló kisvállalkozást fennállása első világrekordjához: a müncheni Oberwiesenfeld repülőtérről felszállva szenzációs magasságba emelte a Deutsche Flugzeugwerke BMW IV hajtóművel dolgozó repülőgépét. A 230 lóerős motort kifejezetten extrém magasságok meghódítására tervezték, Diemer pedig másfél órás repülőútja során egészen 9 760 méteres magasságig jutott vele. A nyitott légterű pilótafülkében a rekordernek nem csupán a mínusz 50 Celsius fokig süllyedő hőmérséklet kihívásaival, de a fokozatosan csökkenő oxigénszinttel is meg kellett küzdenie. Korábban egyetlen másik repülőgép sem volt képes ilyen magasságba emelkedni.

90 évvel ezelőtt: bemutatkozik az első négykerekű, a BMW 3/15 PS

Tíz esztendővel később a BMW portfólióján már a motorkerékpárok is jelen voltak, ideje volt hát továbblépni: a vállalat igazgatótanácsa úgy döntött, hogy beszáll az autóiparba. Az elnöki székben még ekkor is az a Franz-Josef Popp foglalt helyet, akivel a vállalat korábban kitört a repülőgép-hajtóművek piacáról. „A motorkerékpár-gyártás területén felhalmozott szaktudásunk lehetővé teszi számunkra, hogy a népszerű piacnak ígérkező kisautók tömegtermelésébe is belevágjunk. Ezen szemléletet követve, fel is vásároltuk a Fahrzeugfabrik Eisenach autógyártót” – jelentette be Popp a vállalat évértékelő ülésén. 1929. március 22-én így legördült a berlini gyártósorról az első BMW 3/15 PS modell, amelyből 1932-ig mintegy 16 000 példány látott napvilágot.

60 évvel ezelőtt: áttörés a kompakt BMW 700 modellel

Az 1950-es években a vállalat a BMW Isetta és az abból kifejlesztett BMW 600 modellekkel jelentős mértékben hozzájárult a fiatal Német Szövetségi Köztársaság úthálózatának benépesítéséhez. Az ügyfelek igényei azonban tovább nőttek, az egyre csökkenő értékesítési mutatók pedig egy hagyományos felépítésű kisautó után kiáltottak. Az áttörés ötletével a bécsi BMW-importőr, autótervező és korábbi autóversenyző, Wolfgang Denzel állt elő, aki bemutatta a BMW igazgatótanácsának a kétajtós lépcsőshátú modell koncepcióját, az olasz formatervező, Giovanni Michelotti keze munkáját dicsérve. Ez a prototípus szolgált az 1959. június 9-én bemutatott BMW 700 modell műszaki alapjául. 1965-ig a gépkocsiból több mint 190 000 darab látott napvilágot, meghozva az áttörést a vállalatnak.

50 évvel ezelőtt: új korszak virrad a motorkerékpár-gyártásban

Az 1930-as évektől kezdve, egészen a II. világháború utánig, a BMW égisze alatt gyártott repülőgép-hajtóművek, illetve gépkocsi- és motorkerékpár-alkatrészek Berlinben készültek. 1969-ben a motorkerékpárokat termelő teljes gyártósort is Münchenből Berlinbe költöztették, és ezzel párhuzamosan kezdetét vette a BMW /5 modellsorozat gyártása. „Semmi kétség afelől, hogy immár évek óta a BMW készíti a világ legjobb, legfejlettebb motorkerékpárjait. Célunk, hogy ez a jövőben is így legyen” – mondta a berlini gyár akkori műszaki igazgatója, Helmut Werner Bönsch. És igaza volt: a BMW 50/5, a BMW R 60/5 és a BMW R 75/5 modellek a leginnovatívabb járműszerkezeti megoldások szerint megtervezett, sportos túramotorok voltak, teleszkópos első villával és változó hátsókerék-felfüggesztéssel. Sőt mi több, a motorkerékpár-gyártás történetében először, a bajor prémiumgyártó ügyfelei eltérő fényezésű modellváltozatok között válogathattak.

40 évvel ezelőtt: versenypályára gurul a BMW M1

A középmotoros sportautóként megálmodott BMW M1 már álló helyzetben is lélegzetelállító jelenség volt, vérpezsdítő karakterét azonban leginkább a versenypályán csillogtatta meg – túlnyomó többségében a modell számára alapított BMW M1 Procar sorozatban. A Forma-1 európai betétfutamaként híressé vált szériát Jochen Neerpasch, a BMW Motorsport GmbH igazgatójának kezdeményezésére hívták életre 1979-ben és 1980-ban. A 470 lóerős autók volánja mögött a száguldó cirkusz és a túraautó-világbajnokság profi pilótái versenyeztek egymással. Az első futamot 1979. május 12-én rendezték a belgiumi Zolder aszfaltcsíkon, amelyet tizenhat további megmérettetés követett.

20 évvel ezelőtt: a BMW X5 világpremierje

Egy sokoldalú, összkerékhajtású gépkocsi, amely nem csupán az épített utakon túl képes lebilincselő menetteljesítményt nyújtani, de az aszfalton is dinamikus sportossággal büszkélkedhet – így harangozta be a BMW 1999 őszén a világ első Sports Activity Vehicle (SAV) modelljét, a BMW X5-öt. Néhány hónappal később az elképesztő teljesítménnyel felvértezett, kísérleti járműként megépített BMW X5 Le Mans is megszületett, amelynek V12-es benzinmotorja több mint 700 lóerőt préselt ki magából. A koncepcióból Hans-Joachim Stuck autóversenyző 309 km/órás végsebességet autózott ki a Nürburgringen. Most, az első SAV modell világpremierje után húsz évvel, a BMW X modellcsalád már hét tagot számlál, amelyek 2018-ban a BMW globális értékesítési teljesítményének 37,3 százalékát tették ki.

20 évvel ezelőtt: megszületik a BMW Z8

1999-ben a BMW a roadsterek történetében is mérföldkövet állított fel: a dán tervező, Henrik Fisker munkáját dicsérő BMW Z8 a Frankfurti Nemzetközi Autószalonon ünnepelte világpremierjét. A magával ragadó kétüléses elegáns vonalvezetése a legendás BMW 507 formanyelvét idézte, luxus minőségű utastere pedig mind a mai napig rabul ejti a vezetés szerelmeseit.

A klasszikus arányok mögött innovatív technológia bújt meg: önhordó alumínium alváz és 400 lóerő maximális teljesítményre képes V8-as benzinmotor. A 2000 és 2003 között gyártott BMW Z8 roadsterből mindössze 5 703 darab készült Münchenben, kifejezetten a típusnak létrehozott gyártósoron.

The post Levegőből a földre – a BMW 103 éve appeared first on Retrovasak.hu.

A minimum 21 esztendős járművek egyfajta alternatív megpróbáltatásának is beillő eseményt idén szeptember 12-16. között rendezik meg Essen városa és Luxemburg között. A sorozatban tizenhetedik youngtimer rali főtámogatója ezúttal is a BMW Group Classic, amely a hozzávetőlegesen 250 résztvevő csapat között hét guruló járműcsodát állít rajtrácsra.

A BMW idén öt négykerekűvel és – most először – két motorkerékpárral képviselteti magát az eseményen. A flotta legkorosabb tagja egy BMW 3.0 CSL lesz, amely 1971-től gurult le a gyártósorokról. Az első példányokat 180 lóerős motorok mozgatták, majd 1973-tól 206 lóerős szívek kerültek a motorháztető alá, amellyel a könnyűszerkezetes kupé villámgyors sprintekre volt képes. A modell egyik legfurcsább stílusjegye – amely felszerelve mind a mai napig elcsavarja az emberek fejét – a túlméretezett hátsó szárny volt, amely közúti engedély hiányában csak a csomagtartóban utazhatott. A BMW 3.0 CSL motorsportra edzett változata első ízben 1973-ban zsebelte be az Európai Túraautó-bajnokság abszolút győzelmét, majd ezt követően 1975 és 1979 között minden egyes évben.

A BMW M1 idén ünnepli 40. születésnapját. Az 1978-ban bemutatott járműcsoda a BMW Motorsport részleg első olyan sportautója volt, amelyet nem tömegtermelésben kínált BMW modell műszaki alapjára terveztek meg. A BMW M1 rövid időn belül olyannyira népszerű lett, hogy a bajor prémiumgyártó 1979-ben és 1980-ban kifejezetten erre a modellre hívta életre a Procar szériát. A sorozatgyártásban kínált BMW M1 az első BMW modellként viselte a legendás „M” típusjelzést. A 277 lóerős erőforrással szerelt sportautót a bajor prémiumgyártó valaha kínált legdrágább modelljeként tartják számon: árlistáján 100 000 német márka szerepelt. 260 km/óra fölötti végsebességével a BMW M1 akkoriban a leggyorsabb Németországban készített és közútra engedett sportautó volt, amely 5,6 másodperc alatt gyorsult fel álló helyzetből 100 km/órás tempóra.

Az 1990-től gyártott E36 széria képviselői ízig-vérig youngtimer modellek. A 170 lóerő maximális teljesítményre képes, soros hathengeres benzinmotorral szerelt BMW 323i 1994-ben vált elérhetővé, a limuzin karosszériaváltozatból a bajor prémiumgyártó több mint 1,5 millió példányt értékesített világszerte. A többi karosszériaváltozattal együtt – amelyek megalapozták a jövő modern klasszikusait – a BMW E36 több mint 2,3 millió autórajongó tetszését nyerte el.

A „Creme 21” yountimer ralin rajthoz álló negyedik BMW modell egy BMW Z3 lesz, amely 1995-ben, a müncheni központú vállalatcsoport spartanburgi gyárában látott napvilágot. A roadster sportos menetteljesítményéről négy- és hathengeres erőforrások gondoskodtak, a BMW Z3 M modell esetében 325 lóerő maximális teljesítménnyel.

Az ikonikus utazás tizenhetedik felvonásán a MINI is képviselteti magát, méghozzá egy ötletesen feldíszített klasszikus Mini modellel. Az apró négykerekű a 2000-ben legyártott utolsó Mini modellek egyike, amelyet Nic Nagel művész kifejezetten az idei Nemzetközi Mini Találkozóra készített el. A karosszériát színes szörf-motívumok és feliratok díszítik, amely a portugál tengerparton elterülő Praia de Mira üdülővárosban idén nyáron egy szempillantás alatt valóságos rajongási hullámot indított el.

A BMW Group Classic most először két motorkerékpárt is választott a „Creme 21” youngtimer ralira. A BMW K1, amely idén ünnepli 30. születésnapját, az egyik első szupersport motorkerékpár szerepében tündököl. Védjegye a hét részből álló, teljes egészében üvegszálból készült vázborítás, amely mögött egy 100 lóerős, soros négyhengeres, tizenhat szelepes szív dolgozik. Az ikonikus kétkerekű 240 km/órás végsebességre volt képes. A BMW berlini motorkerékpár-gyártó üzemében ebből a modellből mindössze 7 000 példány látott napvilágot.

A rali mezőnyében feltűnő második kétkerekű a BMW R80 G/S lesz, amely az első többhengeres enduro motorkerékpárként gurult be a történelemkönyvekbe. Ugyanakkor ez volt a BMW Motorrad első olyan, tömegtermelésben kínált motorkerékpárja, amelyet egyoldali lengőkarral szereltek fel. 797 köbcentis boxermotorja 50 lóerő maximális teljesítmény leadására volt képes. A BMW R 80 G/S már az 1980-as évek hajnalán felébresztette az emberekben a sport enduro motorkerékpárok iránti rajongást. A típusból 1987-ig több mint 33 000 darab készült, amely megalapozta a BMW Motorrad GS modellsorozattal aratott kivételes sikertörténetét és a márka túra enduro motorkerékpárjainak elkövetkező nemzedékeit – az extrém terepjáró képesség, a sokoldalú karakterisztika, a pörgős boxermotorok és az egyoldali lengőkarok jegyében. A forradalmi koncepció – több más siker között – négy alkalommal a Dakar-rali abszolút trófeáját is elhódította.

The post Erős lesz a BMW felhozatala a „Creme 21” youngtimer ralin appeared first on Retrovasak.hu.