Nem reklám, valódi rajongás

Manapság már megszoktuk, hogy ha egy híresség „kedvenc autójáról” olvasunk, annak többnyire egy jól csengő szponzori szerződés az oka. Enzo Ferrari esete viszont egészen más. Ő nem pénzért szerette a Peugeot-kat. Egyszerűen azért, mert értékelte azt, amit a franciák kínáltak: kényelmet, megbízhatóságot, és egyfajta csendes eleganciát.

A Ferrari gyár ura sosem volt hivalkodó ember. Mégis, talán meglepő, hogy a hatvanas évek közepén nem egy tűzpiros Ferrari, hanem egy metálszürke Peugeot 404 szedán állt az udvarán – bézs bőrbelsővel, eleganciával, stílussal. Az autó egyénre szabott volt, ahogy azt egy autóversenyzőtől várni lehet: a gyári kormányt lecseréltette egy finoman megmunkált Nardi kormányra, és ködlámpákat is szereltetett fel, méghozzá egy Lancia Flaminiáról.

Családi és szakmai szálak

De honnan jött a francia vonzalom? Egyrészt a családi kapcsolatok miatt: Ferrari feleségének húga a francia Riviérán élt, Peugeot-val járt, és rendszeresen látogatta meg olaszországi rokonait. Másrészt szakmai okból is közel került a márkához. A Peugeot formatervezésében már akkoriban is közreműködött Battista „Pinin” Farina, aki szintén szoros kapcsolatban állt a Ferrarival. Így Enzo mindig képben volt a francia márka aktuális modelljeivel kapcsolatban – és meggyőzték ezek az autók.

A legendás 504-esek

A 404-est később egy sötétkék Peugeot 504 szedán váltotta. A 60-as évei végén járó Ferrari már egyre kényelmesebb autót keresett, az 504-es pedig ideális választásnak bizonyult. Bézs belső, tetőablak – és semmi túlgondolt luxus. Ez az autó már gyári állapotban is megfelelt az elvárásainak.

Utolsó Peugeot-ja egy 504 Coupé volt, bársonykék belsővel, kék metál külsővel – egy igazi úri kupé. Ezt már nem vezette sokáig, térdfájdalmai miatt 1972-től végleg átadta a volánt a sofőrjének.

Egy Peugeot még a Ferrari csapatnál is

És ha ez nem lenne elég: a Ferrari Forma–1-es csapata is bevetett egy Peugeot 404-est, méghozzá kombi kivitelben. Szervizautóként szolgált, hatalmas rakterével és megbízható működésével tökéletes választás volt a versenyek logisztikai hátterének támogatására. Ne feledjük: a funkcionalitás egy olyan csapatnál is kulcsfontosságú, ahol a lóerők a csillagos égig szöknek.

A stílus örök

Enzo Ferrari választása a Peugeot mellett többet mond bármilyen reklámszlogennél. A francia márka modelljei praktikusak, elegánsak és szerethetőek voltak – még egy olyan ember szemében is, akinek élete a lóerőkről és a versenypályákról szólt.

Ferrari öröksége így nemcsak a vörös sportautókban, hanem a szürke és kék Peugeot-kban is tovább él – azokban az autókban, amelyek a hétköznapok hősei voltak egy autóipari legenda életében.

Peugeot

The post Enzo Ferrari másik kedvence – egy francia oroszlán appeared first on Retrovasak.hu.

A FIAT 500-asok típustörténetét ismertető cikksorozat előző négy részében megismerhetted a félezres kisautók összes tömegtermelt változatát, beleérte a kis példányszámban gyártott platósokat és a Ghia pickup prototípusát is. Ebben a részben X olyan modellről olvashatsz, melyek egyes részleteikben jelentően eltérnek a megszokott faros Cinquecentóktól. Lássuk őket!

FIAT 500 America, 1957 – 1961

A háború után több európai gyártó is próbálkozott kiskategóriás modelljeik amerikai exportálásával. Ez természetesen nem sikerült, mivel ezek az autók sokkal kisebbek és erőtlenebbek voltak, mint amerikai vetélytársaik. Akárcsak a Renault a Dauphine-t, a FIAT az 500-ast akarta az Újvilágban népszerűsíteni.

Az 500-as USA-export modelljeit az olaszok kissé átdolgozták, hogy megfeleljen a helyi követelményeknek. Azon túl, hogy a sebességmérőt MPH-ra állították, a lökhárítók hatalmas ütközőbabákat kaptak, illetve, hogy a hátsó fényeket áttervezték, az első lámpákat is átdolgozták.

Ez utóbbiak a jenki szabályozás szerint 7 hüvelyk (17,78 cm) átmérőjűek kellettek, hogy legyenek, amik jóval nagyobbak voltak, mint a hazai változatok. Szerintem a nagyobb fényszórók elég furán mutatnak rajta, csiga- vagy gülüszemű megjelenést adnak az orrésznek. Motor terén nem volt változás, ezek is a megszokott kéthengeres, 479 köbcentis variánssal dolgoztak.

 FIAT 500 Jolly, 1958 – 1975

A Ghia egyszerűen nem tudott betelni az 500-as FIAT-okkal. A pickup prototípusán túl egy hobbi változatot is tervezett, melyet viszont már gyártottak. Ezek lettek a Jolly változatok.

A Jolly-k megegyeztek a velük párhuzamosan gyártott változatokkal. Ez nem is csoda, hiszen azokból alakították át őket. A különbség abból áll, hogy az ajtókat leszedték, a tetőt levágták, helyére egy „sátortetőt” illesztettek. A gyári üléseket fonottakra cserélték, a műszaki megoldásokhoz nem nyúltak.

FIAT-Abarth 500 Coupé Zagato, c. 1957

A Ghián kívül több olasz autóipari cég is rajongott az 500-asért, ám ezek nem álltak meg az ajtók leszerelésénél. Az 1957-es Torinói Autószalonon mutatkozott be az 500 Coupé, melynek formatervén a Zagato, műszaki megoldásain az Abarth dolgozott.

Az Ötszázas sportkupé változata nem váltott ki akkora visszhangot, mint az előd 750 GT, viszont így is szép eredményeket ért el. A kávédaráló méretű motort az Abarth-nak sikerült úgy megbütykölnie, hogy az a szériagyártású Nuova 500 15 lóereje helyett 23-t adjon le! Az Abarth-Zagato modellt limitált mennyiségben, utcai- és versenyváltozatként is forgalmazták.

Ferves Ranger, 1966 – 1970

Elérkeztünk a cikk utolsó, egyben az 500-asokra legkevésbé hasonló típushoz. Ha azt hiszed, hogy az alábbi képen egy játékautót látsz, nagyon tévedsz. Furcsa megjelenése ellenére ez a törpe terepjáró szériamodell volt.

A Ferves a Ferrari különleges modelljeit gyártó cég volt. Neve egy mozaikszó, ami a „FERrari VEicoli Speciali” szavak összevágásával jött létre. A Ranger az 1966-os Torinói Autószalonon mutatkozott be, a kortárs kis-FIAT 499 köbcentis kéthengeresével szerelték, de több FIAT 600-as alkatrészt is találhatunk benne.

Ezt a kistermetű offroadert két- és négykerekes változatban is gyártották, összesen 600 példány született. Ezek közül ma 50 fennmaradt darabtól tudunk, melyek az egyes árveréseken csillagászati áron kelnek el.

Mit gondolsz, a fenti 4 kis-FIAT közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post A maccheroni 50 árnyalata: A FIAT 500 története, 5. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

forrás: FERRARI Négyesi Pál

The post Ferrari Mondial Quattrovalvole appeared first on Retrovasak.hu.

The post Ferrari 250 GT Pininfarina Cabriolet Series I sárdagasztás appeared first on Retrovasak.hu.

The post Ritka autókülönlegességek – galéria appeared first on Retrovasak.hu.