A háború lezárását követően az USA ismét engedélyezte a személyautók gyártását. A kezdeti időszakban a független gyártók előnnyel indultak a konszernekkel szemben, viszont az ’50-es évek közepére-végére már nem tudtak lépést tartani.

A legtöbb önálló márka, mint például a Kaiser és Tucker lehúzták a rolót, míg a túlélés reményében mások egyesültek. Ez persze nem mindenkinek sikerült, a Packard az ’50-es évek végén, a Studebaker 1966-ban gyártotta le utolsó autóját.

A Studebakerhez és Packardhoz hasonlóan az ikonikus Hudson Hornet gyártója és a „Kenosha Cadillac” becenéven emlegetett Nash is egyesült. Az új céget American Motors Corporationre nevezték (AMC), ami egy jó ideig Rambler néven forgalmazott autókat.

Annak ellenére, hogy mind a két alapító nagysikerű, elismert márka volt, az utód Ramblerek már kevésbé voltak azok. Célcsoportja a legolcsóbb árkategória vásárlói voltak, többnyire csak a Chevrolet-ékkal és Plymouth-okkal vehette fel a versenyt. A múlt század Ramblerjei sokszor vicc tárgyát képezték, még az egyik kedvenc gyerekkori mesémnek, a Louie életének is volt egy epizódja, ami édesapja leharcolt R logójú limuzinját mutatta be.

Szerencsére a ’60-as évek végén az American Motors megszűntette a Rambler márkát, ami esélyt adott a cég hírnevének javításához. Az AMC márkás autók már sokkal elismertebbek voltak, közéjük tartozik például az AMC Eagle is.

Térjünk is vissza az ’50-es évek második felébe. Az ’59-es modellévben a legjobban felszerelt Rambler az Ambassador volt, majd a Rebel következett. Őket az inkább európaias Rambler American követte, majd a sort a Metropolitanok zárták.

A korszak elvárásai szerint a Rebelt sor-6-os és V8-as erőforrással is lehetett rendelni, ráadásul négyajtós, B-oszlop nélküli „hardtop” limuzin és kombi kivitelben is elérhető volt. Ez előbbiek a „Country Club Hardtop”, utóbbiak a „Cross Country” jelzést kapták.

A B-oszlop elhagyásának célja a kabriózás érzetének keltése volt, ami akkoriban egy drága extrának számított. A cikk képein látható példányt például hagyományos, B oszlopos géptesttel szerelték, viszont díszítettsége és kéttónusú festése azt sugallja, hogy egy jól felszerelt modellel állunk szemben.

Szerintem az ’59-es Rebel V8 egész pofás, viszont nem tudok elsiklani afelett, hogy ez a formaterv már a megjelenése idején is elavultnak számított. Azért ez egy olyan korszakban, mikor a gyártók modellévente állnak elő új designnal, elég nagy gondot jelent.

Igaz, a formaterv 2-3 évvel korábban még újszerű lett volna, az már csak plusz adalék, hogy több elemet a korábbi Chevrolet-ekről másoltak. A hűtőrács és orrszerkezet az ’56-os Chevrolet-ek, az uszonyok az ’57-esek „újragondolt” megfelelője. Azt viszont nem értem, hogy ha a Rambler a konkurens márkát koppintotta, a tanksapkát miért nem rejtették el a stílusosan baloldali uszonyban.

Annak ellenére, hogy az autó külseje a korábbi Chevrolet-eket utánozza, belterét a Hudsonök és Nash-ek kedvelt megoldásai, illetve azok frissítései dominálják, például a korábbi Nash-ekre jellemző fiókszerű és méretű kesztyűtartóval látták el őket.

Ahogy az autó kéttónusú fényezése is utal rá, ezt a példányt számos gyári extrával látták el. Többek között ide sorolható a szervó, rádió és a 3 sebességes Flash-O-Matic nyomógombos automataváltó is. A fentebbi középső képet jól megnézed, 3 pedált láthatsz, pedig automata váltót kapott.

Ez hogy lehet? A gáz és fék melletti pedálra taposva a rádió sávjai között lehetett váltani. Ezt a bizarr, szokatlan megoldást a GM fejlesztette ki, az automata Buickokon már kb. ’53-ban is opcionális extra volt.

További, ám már saját Nash-Rambler fejlesztésű érdekesség az ággyá alakítható két üléssor – mint alapfelszereltség. A Nash ezt már 1950-ben az Airflyte széria esetén is kínálta, ami kifejezetten népszerű volt az utazó ügynökök, szabadba vágyók/ kempingezők és fiatal szerelmesek körében.

Az ’59-es modellévben a Rebeleket sor-6-os és V8-as motorral lehetett rendelni, ami a típusjelölésben is szerepelt: Rambler Rebel Six és Rebel V8. Ezt a példányt az erősebbik, 4.099 köbcentis V8-as változattal szerelték, ami 215 lóerő és 353 Newton nyomaték leadását tette lehetővé.

Ezt az autót a fentebb említett 3 sebességes Flash-O-Matic automatával szerelték, viszont 3 sebességes kézi váltóval is lehetett rendelni. Csúcssebessége 170 km/h volt és 9,5 mp alatt érte el a 100-as tempót.

Az ’59-es Rambler Rebel formaterve már megjelenése idején is elavult volt, ráadásul amerikai viszonylatban a márka presztízse a KGST modelljeihez hasonlítva nagyjából a Zaporozsecével és Trabantéval mérhető össze.

Ennek ellenére, a Rebel egy nagyszerű ár-érték arányú autó volt, amit ha kizárólag helyváltoztatás céljából vettél volna meg, nagyon jól teljesítette volna a feladatát. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az alacsony árkategóriában versengett, így több olyan kiegészítőt, pl. rádió, óra, többtónusú festés, kellett az alapcsomaghoz adni, vagy legalábbis olcsóbban adnia, ami a Chevrolet és Plymouth modelleken drága extrának számított!

Mit gondolsz, ha Te 1959-ben olcsó családi autót akartál volna venni, Te a Ramblert választottad volna, vagy inkább a Chevrolet, Plymouth, Ford és Studebaker modelljei közül válogattál volna? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

A típus fontosabb adatai röviden

Az alábbi adatok a cikkben bemutatott példányra vonatkoznak!

• Márka és típus: Rambler Rebel V8
• Kivitel: 4 ajtós (B oszlopos) limuzin
• Gyártási év: 1959
• Formaterv használata: 1959
• Öntömeg: 1.570 kg
• Szállítható személye száma: 6
• Motorelrendezés és térfogat: 4.099 ccm-es V8
• Váltó típusa: 3 sebességes Flash-O-Matic nyomógombos automata
• Maximálisan leadott lóerők száma: 215 LE
• Maximálisan leadott nyomaték: 353 Nm
• Csúcssebesség: 170 km/h
• 0 – 100-as gyorsulás: 9,5 mp
• Átlagfogyasztás: 17,5 liter /100 km

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post V8-as Zaporozsec Amerikából: 1959 Rambler Rebel V8 | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

Az 1950-es években az USA autótervezői rengeteg újítást hoztak az autózás világába. Közéjük tartozik például a B-oszlop nélküli „hardtop” kupé és limuzin kivitel, a rakétákra, repülőkre és űrhajókra emlékeztető díszítőelemek, de még a panoráma szélvédők is.

A korszak típusait modellévente növekvő és változó megjelenésű uszonyokkal látták el. Velük párhuzamosan kezdődött meg a tanksapka fedelek elrejtése és díszítése is. Az amerikai sorozat 3. részében 8 olyan amerikai benzinfalót mutatok be Neked, melyek tanksapka fedelének díszítése és elhelyezése mai szemmel furcsának, egyedinek vagy legalábbis szokatlannak tűnhet.

A szegélyezett tanksapka fedél

Az évtized eleji tanksapka fedelek még szinte semmi olyan különlegességet nem mutattak, amit ma szokatlannak mondhatnánk. Az autó jobb vagy bal oldalára illesztették őket, ám annyiban mégis eltértek, hogy valamilyen krómozott szegélyt/ a fedelet körbeölelő díszítést kaptak.

Ezek a krómozott szegélyek extrának számítottak, az alapmodellekre nem szerelték őket. A fenti képeken egy 1951-es Hudson Hornetet, a Hornet akkori csúcsmodelljét, illetve egy 1950-es Buick Specialt látsz. Megfigyelheted, hogy a krómozott szegély mind a kettő esetén eltér, ám a fedél megjelenését kihangsúlyozzák, esztétikusabbá teszik.

A díszített tanksapka fedél

A díszlécezett fedeleket a díszítéssel „elrejtett” változatok követték, amik 1955 után váltak népszerűvé. Ennek a megoldásnak a lényege, hogy a tanksapka fedél továbbra is a géptest oldalán maradt, ám annak jelenlétét valamilyen dísszel megpróbálták elfedni.

Ilyen például a fenti képeken látható ’56-os Chrysler New Yorkeré is, melyre a 8 díszcsíkból kettőt a fedélre rögzítettek. A másik egy szintén ’56-os Dodge Coronet D500, a Dodge e modellévi választékának legerősebb tagja. A kabrió egytónusú fekete fényezést kapott, ami már önmagában elrejti a töltőnyílás helyét, ráadásul az ajtóra egy, azt szinte teljesen elfedő díszt is rögzítettek.

A felfelé nyíló tanksapka fedél

Ez a kategória szinte egyezik az előzővel, mivel a töltőnyílásokat ebben az esetben is igyekeztek elrejteni. A különbség, hogy a fedelet a megszokott oldalirányú nyitással ellentétben felfelé lehetett nyitni – egyedi, különleges tervezői részlet, bár nem vagyok benne biztos, hogy a pisztolyt kényelmesen be lehetett tenni.

A fenti képeken egy Plymouth Sport Fury-t, az ’59-es modellév legerőteljesebb, legsportosabb Plymouth-át látod, míg mellette egy ’56-os DeSoto Fireflite képeit nézheted meg. A DeSoto tanksapka fedelének díszítése hasonlít az ’56-os Dodge D500-éra, ám a spanyol felfedezőről elnevezett gyártó puritán módon egy elnyújtott „V8” emblémával oldotta meg.

A „csomagtartó fedél mellé” helyezett tanksapka fedél

A cikk utolsó kategóriájára nem ismerek szakkifejezést, így a címben körbe is írtam a designelem lényegét. A Chrysler-konszern legdrágább márkájának, az Imperialok második generációjának (1957-1959) érdekessége, hogy a tanksapka fedelét nem a gépest bal vagy jobb oldalára, hanem „féloldalasan középre” tervezték.

Szerintem ez egy érdekes, különleges megoldás, ám nem igazán praktikus: egy ügyetlen mozdulat, és összefröcskölhetjük a csomagtér fedelének alsó szegmensét. Szerencsére az Imperial hamar felhagyott ezzel a megoldással, 1960-tól már a népszerűbb, rendszámtábla mögé rejtett megoldást alkalmazta.

A fenti képeken egy 1957-es és egy sárga 1958-as Imperial Crown kupét láthatsz, mindkettőt a „Southampton” fantázianevű kétajtós, B-oszlop nélküli hardtop kivitelben gyártották. Ezen a két luxusautón megfigyelhető a modellévenkénti áttervezés, ami az ’57-es és ’58-as Imperialok külsejét tekintve az első-hátsó lökhárítók és a hűtőrács módosításában ki is merült.

Mit gondolsz, a fenti kategóriák közül Neked melyik jön be a leginkább? A lista mely uszonyos szörnye tetszik a legjobban? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

Tarts Velünk, mert a folytatásban az uszonyokba és egyéb helyekre rejtett tanksapkákat mutatom be! – egyik legjobb példájuk a fenti képen is látható ’56-os Cadillac Eldorado Biarritz.

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Ezt tankold meg, ha tudod: 5+3 vagány tanksapka fedél – amerikai sorozat 3. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A Hudson Hornet (magyarul “lódarázs”) az 50-es évek Amerikájában látott napvilágot, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az egyik legerősebb motorú kocsiként vonuljon be a piacra, és csábítsa el az autószerelmesek széles tömegét. 

Első látásra elkelt

Korábban motorpárti gazdája idén áprilisban, egy veterán autó kiállításon szeretett bele első látásra a frissen felújított Hudsonba, amit azonnal meg is vett. 

A körülbelül két és fél tonnás autócsodát profi restaurátor készítette fel, ami így hibátlan állapotban kelt el. Az 50-es években még ritkaságnak számító négyfokozatú kocsi automataváltós, amit óriási élmény vezetni, és benne utazni egyaránt. 

Bivaly a motorháztető alatt

A kocsi 1952-es évjáratú, a motorháztető alatt soros elrendezésű, 200 lóerős, 6 hengeres motor dübörög. Tulajdonosa szerint 90 km/órás átlagtempó mellett 12 litert fogyaszt a jármű. 

A manőverezés szervókormány híján igényel egy kis izommunkát, de a Hudson eleve nem arra lett kialakítva, hogy a városon belül kacskaringózz vele. Kötelező megtapasztalni, milyen a Hudson Hornettal hoszú országúton vezetni, hallgatni a motor muzsikáját, miközben a napfény megcsúszik az autó krómozott idomain. 

Apropó krómozás: kívül belül dominálnak a krómfelületek, amik kiemelik a kocsi vonalait, így nemcsak élményre, de kinézetre is luxusautóról beszélünk.

60 év után is fenséges

A korszak jellegzetességét magában hordozza a púpos hát, ami a Hornet tekintélyt parancsoló formájának alappillére. Tulajdonosa elárulta, hogy nem könnyű feltűnés nélkül utazni benne, hiszen a szemetgyönyörködtető, és múltidéző kialakítása vonzza a tekintetet.

A retro autóknál az alkatrészek utánpótlása problémát jelenthet, de összeköttetéseinek köszönhetően Amerikából könnyűszerrel hozzájut tartozékokhoz a Hudson gazdája – az előző tulajdonoson keresztül. 

A motorhoz egyáltalán nem kellett hozzányúlni, az Old Timer vizsgán is csak ámultak a bizottsági tagok, hiszen nem akármilyen látványt nyújt ez a közel 60 éves robosztus autó, ami 2019-ben is kifogástalan állapotba várja, hogy nyelhesse a kilométereket.

fotók: Kajári-Hamar Ágnes
cikk: Imrényi Dániel

The post A Hornettal esélytelen, hogy feltűnés nélkül közlekedj appeared first on Retrovasak.hu.

Muszáj megosztanunk veletek egy kedves történetet. Hétről-hétre bemutatunk Nektek gyönyörű retro autókat, elmeséljük az életútjukat, most viszont egy szívmelengető esetről szeretnénk beszámolni.

Szülőként bármit megadnánk, hogy hálától csillogó szemmel mosolyogva lássuk gyermekünket. Hasonló indíttatásból keresett meg minket a 9 éves Kalla Peti édesapja, hogy segítsünk neki maradandó örömöt szerezni kisfiának. Peti teljesen odavan a Verdák című rajzfilmből ismert Hudson Hornet kocsiért, és régóta szerette volna élőben látni a modellt.

Édesapja a retrovasak.hu oldalunkon keresztül vette fel velünk a kapcsolatot, hogy megkérdezze: mi a módja annak, hogy fiának teljesítse kívánságát, és élőben láthasson egy Hudson Hornet autót?

Mivel az ismeretségi körünkben senkinek nem volt Hudsonja, bíztunk benne, hogy a lelkes, és egyre több embert számláló Facebook követőink csatlakoznak a felderítéshez – mégiscsak egy gyermek álma a cél!

Szerencsére a táborunk azonnal akcióba lépett, és néhány óra leforgása alatt kaptuk is az információt, hogy az egyik retrovasak.hu követő családjában van Hudson Hornet tulajdonos, és örömmel járul hozzá Peti meglepetéséhez.

Végül október 19-én délelőtt Jászberényben hoztuk össze a találkozót, ahol Peti a családja körében elakadt lélegzettel ült be a gyönyörűen csillogó kék Hudsonba. 

A találkozóról videófelvétel is készült, a hálás Kalla Peti pedig egy rövid, ám lényegretörő fogalmazással hálálta meg, hogy szülei és a retrovasak.hu követői ekkora örömet okoztak neki: 

A kedves kis írás mellé egy rajz is készült, amiben Peti bébiszittere, György Andi grafikus segédkezett.

Ezúton is köszönjük Facebook követőinknek az önzetlen segítséget, biztosak vagyunk benne, hogy Peti nem felejti el az élményt. A gyermeki rajongás a legerősebb szimpátiaérzet. Felnőttként talán már el is felejtettük, milyen érzés volt, amikor gyerekként, egy általunk fanatizált személyt vagy tárgyat végre valahára élőben láthatunk. Mindenesetre akár az oldalon található Old Timer autók, most Ti is jelesre vizsgáztatok.

Köszönjük: Barta László és családja, Szolcsak Tamás

Fotók: Kajári-Hamar Ágnes
Cikk: Imrényi Dániel

The post Valóra vált a 9 éves Peti álma appeared first on Retrovasak.hu.