A II. világháború lezárását követően Németország két részre szakadt. A helyzet a nyugati országrészben sem volt felhőtlen, az NSZK lakosságának nem volt pénze új autó vásárlására. Ennek ellenére a gyártók mégis találtak egy szegmenst, amivel az ’50-es évek folyamán megmenekültek a csődtől.

Ekkor született meg a törpeautó vagy mikroautó fogalma, ami lényegében átmenetet képzett a személyautók és a motorok között. Ezek a járművek egy alig pár száz köbcentis, gyakran egyhengeres motort kaptak, amit egy kisteremtű, kétszemélyes géptestbe illesztettek. A kivitelt többnyire a háborús harci gépek gyártói alkalmazták, akik valamilyen alternatívát kellett, hogy találjanak, mivel a győztes hatalmak megtiltották a repülők szerelését.

Goggomobil Transporter TL-széria, 1957 – 1965

A sorozat előző részében a Goggo 250 köbcentis, kétütemű kupéjáról olvashattál, ami kis termete ellenére mégsem hasonlított a vele azonos korszakban gyártott, „furcsa megjelenésű” mikroautókra. A kétajtós „sportmodellek” mellett az NSZK-s gyártó törpe limuzinokat és kishaszonokat is gyártott, mint például az alábbi képen látható TL-250-es.

A Goggo Transporterei alig párszáz köbcentis járművek voltak, amiket dobozos és platós kivitelben forgalmaztak. A típus legnagyobb felvásárlója a nyugat-német posta volt, a termelés ideje alatt szerelt 3.667 példányból közel 2.000 darab a levélkézbesítő vállalat szolgálatában állt.

FMR Tg500, 1958 – 1961

A regensburgi FMR, vagyis a Fahrzeug- und Maschinenbau GmbH 1958-ban vágott bele az 500-as Tigerek gyártásába, amit a korábbi Messerschmittek mintájára építettek. A német „tigrisek” és a hajdani repülőgyár modelljei közötti legszembetűnőbb különbség, hogy az utóbbiaknak három, a Tg-k pedig négy kereke volt.

Ahogy nevéből is adódik, az FMR változatai egy kétütemű, kéthengeres, 494 köbcentis Sachs motort kapott, amit egy 4 sebességes váltóval párosítottak. A KR200-asokkal ellentétben a Tg500-as önálló hátrameneti fokozatot is kapott, míg a Messerschmittek csak a motor fordított indításával tudtak rükiben haladni.

A közel fél literes erőforrás 19,2 lóerő és 33,2 newton nyomaték leadását tette lehetővé. Legnagyobb sebessége 97 km/h volt, amit 28,0 mp alatt ért el. A gyártás négy évében összesen csak 320 példány készült, így drága gyűjtői daraboknak számítanak.

Champion 400, 1951 – 1956

A paderborni Champion Automobilwerke GmbH 1951-ben mutatta be a 400-as modellt, ami a kezdeti időszakban egy nagyon sikeres törpeautónak számított. A termelés első két évében több mint 2.000 megrendelés érkezett, viszont a széria folyamatos fejlesztése és az azzal járó árnövekedés a típus végzetéhez vezetett. Pont ebben az időszakban csökkent a Bogarak ára is, így jobban megérte a nagyobb, tágasabb Volkswagenekbe fektetni.

A 400-asok egy 397 köbcentis, 14 lovas, 31,3 newtonos farmotort kaptak, ami természetesen a hátsó kerekeket hajtotta. Az 520 kiló öntömegű kisautó csúcssebessége 85 km/h volt. Egyéni vélemény, de engem ez a formaterv a ’91-ben gyártott Nissan Figarók vonalvezetésére emlékeztet. Mit gondolsz, szerinted is van hasonlóság?

Mit gondolsz, a fenti három mikroautó közül Neked melyik jön be a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 német törpe, avagy 3 különleges mikroautó – 3. rész, NSZK | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A II. világháború lezárását követően Németország két részre szakadt. A helyzet a nyugati országrészben sem volt felhőtlen, az NSZK lakosságának nem volt pénze új autó vásárlására. Ennek ellenére a gyártók mégis találtak egy szegmenst, amivel az ’50-es évek folyamán megmenekültek a csődtől.

Ekkor született meg a törpeautó vagy mikroautó fogalma, ami lényegében átmenetet képzett a személyautók és a motorok között. Ezek a járművek egy alig pár száz köbcentis, gyakran egyhengeres motort kaptak, amit egy kisteremtű, kétszemélyes géptestbe illesztettek. A kivitelt többnyire a háborús harci gépek gyártói alkalmazták, akik valamilyen alternatívát kellett, hogy találjanak, mivel a győztes hatalmak megtiltották a repülők szerelését.

Messerschmitt KR200, 1956 – 1964

A Messerschmitt az előző részben ismertetett KR175-öst kicsit áttervezte, motorját egy nagyobb Sachs erőforrásra cserélte, majd ’56-ban piacra is dobta, mint az új KR200-as modell. A két törpekupé közötti formatervi különbség a sárhányók designjában szinte ki is merült: A 175-ösök első kerekeit a sárvédők teljesen lefedték, míg a 200-asok kerekei oldalt teljes magasságukban kilátszottak.

Ahogy a neve is sugallja, a KR200, vagyis „Kabinenroller 200”-as egy 192 köbcentis erőforrást kapott, ami 10 lóerő és 15 newton leadására volt képes. Akárcsak a korábbi Sachs-motor, ez is egy kétütemű, egyhengeres változat volt.

Váltó terén is csak egy lehetőség létezett, ami egy 4 sebességes kézi variáns volt. Mivel csak előremeneti fokozatai voltak, a motor fordított elindításával lehetett, akár 4 fokozatban is, tolatni.

Brütsch Rollera, 1956 – 1958

A Brütsch a Mopettával párhuzamosan egy annál nagyobb, erősebb, hasonló megjelenésű háromkerekűt is forgalmazott, ami Rollera néven szerepelt a katalógusokban.

A széria tagjai egy 98 köbcentis Sachs motort kaptak, amit egy 3 fokozatú váltóval párosítottak, csúcssebessége 105 km/h volt. A típus érdekessége, hogy az egyszemélyes utastérbe egy, a motorokéhoz hasonlító kormányt szereltek, a váltó a bal kéznél volt.

Goggomobil TS250 Coupé, 1955 – 1969

A Messerschmitthez és Brütsch-höz képest ez a 250 köbcentis Goggo kupé egy valóságos SUV. Ez a kétütemű, kéthengeres kisautó papíron négy személyes is lehet, a valóságban viszont örüljünk, ha előre két 170 cm magas személy, hátra pedig egy aktatáska és egy macska befér.

A TS kupékat egy erőteljesebb, 0,3 literes motorral is lehetett rendelni, ezek a TS300 jelölést kapták. Az erőtlenebb 250-esek 15 lóerő és 24 Nm-nyi nyomaték leadására voltak képesek, csúcssebességük 85 km/h volt. A léghűtéses erőforráshoz egy 4 fokozatú váltót csatlakoztattak, amin volt hátramenet!

Mit gondolsz, a fenti három mikroautó közül Neked melyik jön be a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 német törpe, avagy 3 különleges mikroautó – 2. rész, NSZK | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A II. világháború lezárását követően Németország két részre szakadt. A helyzet a nyugati országrészben sem volt felhőtlen, az NSZK lakosságának nem volt pénze új autó vásárlására. Ennek ellenére a gyártók mégis találtak egy szegmenst, amivel az ’50-es évek folyamán megmenekültek a csődtől.

Ekkor született meg a törpeautó vagy mikroautó fogalma, ami lényegében átmenetet képzett a személyautók és a motorok között. Ezek a járművek egy alig pár száz köbcentis, gyakran egyhengeres motort kaptak, amit egy kisteremtű, kétszemélyes géptestbe illesztettek. A kivitelt többnyire a háborús harci gépek gyártói alkalmazták, akik valamilyen alternatívát kellett, hogy találjanak, mivel a győztes hatalmak megtiltották a repülők szerelését.

Messerschmitt KR175, 1953 – 1955

Igen, jól olvastad, ezt a háromkerekű kisautót a hajdani vadászgépgyártó, a Messerschmitt forgalmazta. Egyes legendák és mendemondák szerint a kasztnit el nem készült repülők fülkéiből alakították át, ám erre érdemleges bizonyítékot nem találtam. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy „hozott anyagból”, értsd, formatervből dolgoztak.

A KR175-ös egy léghűtéses, kétütemű, egyhengeres Sachs motort kapott. Csúcssebessége 80 km/h volt, amit nagyjából 30 mp alatt ért el. Mivel az autó mindössze 220 kiló, ráadásul a géptest is kicsi és kb. fél méterrel az út felett ülsz, a sebesség jóval nagyobbnak érződik, mint amennyi valójában – tapasztalat. A németek emiatt egyszerűen csak, mint „Hófehérke koporsója” utaltak rá. Az egyajtó kupé ajtaját felfelé lehetett nyitni, az utas a sofőr mögött foglalhatott helyet.

Érdekesség, hogy a megszokott kerek kormány helyett a motorok botkormányhoz hasonló kormányt kapott, amin a gázt a bal kéz felé helyezték. A váltó 4 előremeneti fokozatot kapott, rüki nem volt rajta. A hátramenethez a motort fordítva kellett elindítani, így mondhatjuk, hogy 4 hátrameneti sebessége volt! A széria egész sikeresnek bizonyult, ’55 után jelent meg a KR201-es változat. Olaszországban licensz alapján gyártották, a franciák egyszerűen lekoppintották és Inter Berline néven árulták.

Brütsch Mopetta, 1956 – 1958

Ez a stuttgarti törpeautó viseli a valaha gyártott, legkisebb példányszámban termelt mikroautók címét, mivel három év alatt összesen csak 14 darab készült el – igaz, az elmúlt évtizedekben számos replikája született.

Ez az egyszemélyes törperoadster egy 50 köbcentis motort kapott, ami egy 35 km/h-s csúcssebességet tett lehetővé. Akárcsak az előbbi Messerschmitt, ez is egy kétütemű, egyhengeres erőforrást kapott. A kis lökettérfogatnak köszönhetően fogyasztása elég kedvező volt, nagyjából 2,5 liter szürcsölt el 100-on.

Zündapp Janus, 1957 – 1958

A Zündapp egy 1917-ben alapított cég volt, ami az első világháború idején fegyveralkatrészeket, majd később robogókat és motorokat is gyártott. Az 1950-es években a vezetőség úgy döntött, hogy az újonnan népszerű mikroautók piacát ők is ki akarják alknázni, így előálltak a Janus-szal, ami a kétarcú istenhez hasonlóan két orr résszel rendelkezett.

A Janus-t egy 245 köbcentis, kétütemű, egyhengeres motorral látták el, ami 14 lóerő leadására volt képes. Kistermetű erőforrása miatt csúcssebessége nem érte el a 100 km/h-t, állítólag maximum 80 km/h-val száguldani. Az autó orr és farrésze azonos megjelenésű volt, így valós gondot okozhatott eldönteni, hogy jön vagy megy.

A két üléssort egymásnak háttal illesztették a gépestbe, így a hátul ülők menetiránnyal ellentétes utaztak. Mi több, a korabeli prospektusok kiemelték, hogy a padok ággyá alakíthatóak.

A gyártás két évében nagyjából 8,6 ezer példány készült, ám csak kevés maradt fent, így igazi gyűjtői daraboknak számítanak. Ha úgy érzed, ismerős az autó, az nem véletlen. A Pixar Verdák 2 c. meséjében egy ilyen törpe alakította Zündapp professzor karakterét.

Mit gondolsz, a fenti három mikroautó közül Neked melyik jön be a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 benzines törpe, avagy 3 különleges mikroautó – 1. rész, NSZK appeared first on Retrovasak.hu.