A látogatók 2020. október 9. és 11.-e között több mint 100 veterán járművet csodálhattak meg a budapesti Magyar Vasúttörténeti Parkban. A kiállított járművek között szerepeltek Packardok, Volvo Amazonok és egy Angyal Volvo, egy mentőautóvá alakított Nysa és rendőrautó feliratos Moszkvics is. A kiállítás sokszínűségéhez sokat hozzátettek az autó és busz makettek, illetve a fenti képen látható pedálos kisautó is, amit bár az ismertető tábla „pedálos Moszkvics”-ként tűntetett fel, megjelenése egyértelműen egy 1950 és 1951 között gyártott Studebakerre hajaz.

A filmekből ismert autócsodák mellett a látogatók olyan típusokat is megtekinthettek, amik a KGST útjait koptatták. Közéjük tartozott a Zsigulik és Ladák több típusa, illetve a pár évtizeddel idősebb kelet-német álomautó, a Púpos Wartburg, vagy a kéttónusú festéssel rendelt 600-as Trabant.

Ami engem is meglepett, hogy egy-két kisbuszt is kiállítottak, melyek restaurációja minden bizonnyal hosszadalmas és költséges projekt volt. A fenti kép hátterében például egy gyári minőségűre felújított Latviját láthatsz, ami mellé egy Zaporozsecet állítottak – meg kell, hogy mondjam, nem hittem, hogy a Szovjetunió legkisebb presztízsű személyautója ennyire szép és irigylésre méltó is lehet!

A kiállított KGST modellek között szerepelt a keleti blokk legkisebb autója, a Polski 126p is. Bevallom, én már óvodás korom óta nyíltan rajongom a típusért, így a stáb teljesen természetesen fogadta, hogy jelentősen nagyobb lelkesedést mutattam a kis kéthengeresért, mint mondjuk a fehér Jaguar E-Type-ért.

A kiállított Kispók egy kései, „nagy műszerfalas” példány volt, amiről még azt is hihetnénk, hogy amint elhagyta a Merkúr telepet, azonnal a Vasúttörténeti Parkba szállították! Annyit személy szerint hozzátennék, hogy a szervezők helyében én egy régebbi, króm lökhárítós – kúpos felnis – „kis műszerfalasat”, vagy 126p BIS-t állítottam volna ki, mivel Kispókos körökben azok számítanak különleges daraboknak.

Ahogy fentebb írtam, a tömegtermelésű veteránok mellett ritka autócsodák is jelen voltak. Közéjük tartozott például a fenti képen is látható, 1930-as évekbeli Packard kabrió limuzin, korabeli nevén „phaeton” vagy „Tourenwagen”, ami a múlt század első felében a leggazdagabb konzervatív amerikai gyártók egyike volt.

Bár a Packard az 1950-es évek végén lehúzta a rolót, a cég öröksége a szocialista blokkban évtizedekig tovább élt. Ennek oka, hogy Sztálin Packard rajongó volt, s az első igazi szovjet pártvezetői limuzint, a ZISZ 110-est, a Packard 180-asról koppintották – amiből egy szintén jelen volt a kiállításon!

A fedett csarnok mellett a szabad ég alatt is parkolt pár klasszikus vas. A sínautóvá alakított GAZ-13 Csajkán túl a látogatók több veterán korú traktort is megtekinthettek, ráadásul két újszerű Ikarus is ki volt állítva. A kiállítás sokszínűségét tovább gyarapította, hogy nem minden járművet eredeti gyári paraméterei szerint újítottak fel. A tuning részlegnél például egy 1.1-es Trabantot tekintettem meg, melynek a kasztniján kívül semmi sem utalt az autó eredeti megjelenésére. Az utasterét a felismerhetetlenségig a „resto-mod” dominálta, váltója inkább hasonlított egy sportautó automata váltójára, mint egy hajdani Papír Jaguáréra. A ritka és különleges autók sorában szerepelt egy lilára fújt Nissan Figaró, mellette egy M21-es fehér Volga és egy Opel Kapitaen is, amit a német cég még az ’50-es évek Jet korszaka alatt szerelt.

Szuvenírekből sem volt hiány, szinte bármilyen autós kiegészítőt lehetett kapni. Én például egy Kispolszki mintás kulcstartót választottam, de bádogbögrék, makettek, képeslapok és párnák közül is lehetett válogatni.

Összegzésképp azt kell, hogy mondjam, hogy a járványhelyzet nehézségei ellenére a kiállítás nagyon jól és gördülékenyen zajlott. A bemutatott járművek nem csak gyönyörűek voltak, de együttes jelenlétük kellemes, nosztalgikus kavalkádot alkotott.

Fotók: Háfra Zsolt
Cikk: Tarsoly Bálint

The post XV. Oldtimer Show! appeared first on Retrovasak.hu.

Elég gyakran találom magam olyan helyzetben, hogy egy veterán autót látok a keresőben, ezért egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy kellene valami klasszikus, filmes gép az ilyen eseményekre. A digitális fényképezőm azért nem kerül a szekrény mélyére, viszont mellé egy teljesen manuális gépet kezdtem el keresni. Mivel a japánok technológiai szemlélete mindig is közel állt hozzám, végül a kiválasztott típus a mai napig közkedvelt, ’66-tól gyártott Minolta SRT101 lett.

Rövid keresés után találtam is egy ígéretes példányt egy itthoni aukciós oldalon. Jó áron, de ismeretlen műszaki állapotban hirdették, viszont kipróbálható volt a gép. Rövid átnézés után úgy tűnt, hogy a fő funkciók mind működnek, így el is hoztam az eladótól.

Pár héttel később került bele csak az első tekercs film, ami után már biztosan ki mertem jelenteni: a közel 50 éves szerkezet hibátlanul működik, pedig igen összetett szerkezetet rejt a burkolat. Az összes funkció teljesen mechanikus elven működik, így például a záridő, a rekesz vagy az időzítő (mert olyan is került bele) kezelésekor is fogaskerekek és rugók komplex rendszerén át érjük el a kívánt hatást. Egyedül a fénymérő elektromos a gépben, de az összesen 4-5 kábelből álló rendszer a megfelelő elem beszerzése után pontosan teszi a dolgát.

Ezután már egyértelmű volt, hogy az Oldtimer Showra egy tekercset be kell fűznöm a gépbe.

Janoch Ábel

The post Oldtimer Show egy „veterán” fényképező kockáin keresztül appeared first on Retrovasak.hu.

Fotók: Janoch Ábel

The post Oldtimer Show 2019 – pénteki galéria appeared first on Retrovasak.hu.